Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Utolsó békés percek a senki földjén
Kelebia lesz az új Idomeni?
„Ha júniusban is ilyen ütemben jönnek majd, csak idő kérdése, mikor robban a bomba, és rontanak egyesült erővel a kerítésnek.” Szűcs Ágnes (Vasárnapi Hírek):
Vihar előtti csend ül a Vajdaságon. A görög–macedón határon felhúzott kerítés és a kedvezőtlen időjárás eddig megállította a menekültek áradatát. Ám az utóbbi napokban ismét érezni lehet, megindultak az emberek Európa felé. Lehet, hogy pár hónapon belül a magyar–szerb határon fekvő Kelebia – Tompa túloldala – az új Idomenivé válik, ahol ezrek torlódhatnak fel.
„Semmi nem állíthatja meg az embereket. Csak jönnek és jönnek” – mondja Branislav, a Balkan Center for Migration and Humanitarian Activities (magyarul: balkáni migrációs és humanitárius központ) jogásza pár száz méterre a kelebiai tranzitzónában növekvő sátortábortól. A szerb hatóságok igen szigorúan őrzik a senki földjét, a Vöröskereszt és az Orvosok Határok Nélkül segítőin kívül senkit nem engednek be. Még Branislavékat sem, akik így egy közeli kisbolt parkolójában üzemeltetnek hetente kétszer ideiglenes rendelőt és jogsegélyszolgálatot az autójuk nyitott csomagtartója mellett.
A jogásznak az a benyomása, hogy idén májusban körülbelül annyian érkeztek, mint tavaly. „Nagy különbség ugyan, hogy egy éve még szabadon jöttek-mentek. De aki elszánt, az ma is megfizeti az embercsempészeket” – mondja.
Most, hogy a görög–macedón határ zárva, az embercsempészek új megoldásokat dolgoznak ki. Branislav szerint feljövőben van az Albánia–Koszovó–Szerbia útvonal, de az abszolút sláger a Törökországon és Bulgárián át vezető ösvény. „Csak pénz kérdése, milyen gyorsan teszik meg a távot. Akinek futja rá, az három nap alatt Isztambulból Belgrádba érhet kényelmes autókon, és az útja során mindig várja az újabb és az újabb segítő” – avat be a titkokba a segélymunkás. Afganisztánból Szerbiáig körülbelül 6000 euró (1,9 millió Ft) a viteldíj, Törökországból 3500 (1,1 millió Ft). Ha a szerb–magyar határon valahogy átvergődnek, akkor Budapestről körülbelül 2000-ért (630 ezer Ft) viszik őket Németországba. Horvátországból 1500 (470 ezer Ft) a tarifa Szlovéniából pedig 1000 euró (315 ezer Ft).
Örök próbatétel
Akinek autóútra nem telik, annak gyalog kell átkelnie Bulgárián. Pontosabban a dzsungelen – ahogy egy csapat fiatal afgán férfi fogalmaz, akik a szabadkai buszpályaudvaron ütik el az időt.
A fiúk nemcsak az erdős terep veszélyeire panaszkodnak, hanem a bolgár rendőrök kegyetlenségére is, akik ütötték őket és könnygázt fújtak rájuk. Aztán a magyar hatóságokkal is meggyűlt a bajuk, mikor át akartak mászni a határzáron.
„Megharapott az őrkutya” – mutatja egyikük a friss kötést a kezén. Mivel meghiúsult a kísérlet, visszatértek Szabadkára, ahol egy német támogatásból fenntartott tüchtig-fertig táborban éjszakáznak, nappal meg várnak a csodára.
„A szerbek jók. Van étel, ital, tudunk tisztálkodni. Ha új ruhát is kapnánk, az még jobb lenne, de nem panaszkodhatunk. Csakhogy nem itt akarunk lenni” – mondja a csoport esze, Ali, aki angolul is jól elboldogul.
„A legtöbben megunják a várakozást, és visszamennek a nagy belgrádi táborba. Aztán ha ott is elegük lesz, újra visszatérnek, és ismét megpróbálnak átjutni Magyarországra – magyarázza Stefan, a szabadkai taxisofőr. – Sokszor hónapokig tart ez a huzavona, amire minden pénzük rámegy.” Arra a kérdésre, hogy üzlet-e még a határhoz vinni őket, csak legyint: „a múltkor is én adtam vagy 200 dinárt az egyik szerencsétlennek”.
Kiváltságosok rangsora
A gondot ugyanis az jelenti, hogy a kelebiai és horgosi tranzitzónákból a magyar hatóságok naponta csak meghatározott számú embert engednek át a kapun, hogy benyújthassák menedékjogi kérelmüket.
Tompa szerb oldaláról naponta 40-50 ember kelhet át a fém forgóajtón, Röszke felé pedig legfeljebb 20. „Négy szír és tizenkét afgán kapta meg ma az engedélyt a belépésre. A szírek már átmentek, az afgánok közül még nem mindenki” – számol be a dolgok állásáról 10 óra tájban az afgán Faríd.
A fiú 28 napja rostokol a Röszke és Horgos között fekvő senki földjén, ahol a sátrak között mindig megül az égetett rőzse füstje. „Az a baj, hogy egyedülálló vagyok” – mondja. A magyar hatóságok ugyanis elsőbbséget adnak a családoknak, főleg, ha egy évnél fiatalabb gyerekkel utaznak.
Az előzetes belépési kérelmeket egy igen kacifántos módszerrel lehet az ideiglenes táborban beadni. A migránsoknak írniuk kell egy listát, amit átadnak az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) egyik munkatárásnak, amit a kék ruhás segélymunkás aztán továbbít a magyar hatóságoknak. A listán a családi viszonyokat, a már Európában tartózkodó hozzátartozókat és a nyelvtudást is fel kell tüntetni.
Sokat elárul az afgánok gondolkodásmódjáról, hogy választottak maguk közül egy vezetőt, akinek az a feladata, hogy mindennap átadja az UNHCR-esnek a listát. Farzani úr arca valóban bölcsességet áraszt, de inkább az élettapasztalat iránt érzett tisztelet az, ami erre a posztra alkalmassá teszi. Angolul nem tud, így a listát Faríd írja helyette.
A fiú már belekezdene a bulgáriai dzsungelben megélt kalandjainak ecsetelésébe, mikor megérkezik egy roppant mérges ENSZ-segélymunkás. „Megteszek minden tőlem telhetőt, de ehhez az kell, hogy ti is segítsetek nekem. Miért kell mindennap megváltoztatnotok a listán szereplő sorrendet?” – kérdi. Faríd békíti. Elmagyaráztatja vele a listaírás szabályait, és megígéri, újat csinálnak.
Az afgán fiút nem lehet a céljától eltántorítani, hiszen az apja mindenét pénzzé tette, hogy befizesse őt az európai útra. Ő azon kevesek közé tartozik, aki képes és hajlandó is megküzdeni a bürokrácia útvesztőivel. Csakhogy a magyar hatóság szelekciós rendszere a hozzá hasonló egyedülálló férfiak ezreit ejti csapdába Szerbiában, akik nála sokkal egyszerűbben gondolkoznak. Ha júniusban is ilyen ütemben jönnek majd, csak idő kérdése, mikor robban a bomba, és rontanak egyesült erővel a kerítésnek.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >