Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Balázs Attila: A kerítés mögött
„Fontos, hogy tudjuk, kivel élünk szomszédságban, mert néha a saját jól felfogott érdekünkben nem árt megérteni, mi zajlik a kerítés mögött.” Grozdits Hahó (Librarius):
Június 2-án a Balkán életérzés költözik a Fesztivál Színházba, olyan alkotók bevonásával, mint Boris Kovač és kamarazenekara, a New Ritual Group, a Sebő Együttes és vendége, Bognár Szilvia, Tolnai Ottó Kossuth-díjas költő és író, valamint a Duna Művészegyüttes táncosai. Az est házigazdája és moderátora az újvidéki származású Balázs Attila József Attila-díjas író.
– Magyarországról, hajlandók vagyunk a Balkánt valamiféle egységnek tekinteni. Te, aki egyszerre láthatod ezt kívülről és belülről, mennyire gondolod létezőnek ezt a balkáni összetartozást?
– Bevallom, nekem problémám van a Balkán térségét valami egységes dologként megélni. Ugye, értjük ezen azt a területet, amit – ha ránézünk a térképre – lent az Égei-tenger, nekünk jobbról a Márvány- és a Fekete-tenger, balról az Adria, fent pedig a Száva és a Duna határol. Ha egymástól távol eső olyan pontjaira gondolok, amilyen például az Isztriai-félsziget vagy Törökország balkáni része, perspektívámból aligha találok sok közös vonást. Szóval, ez Agatha Christie vagy más nyugati utas számára könnyebben megy, gondolom. Engem inkább a színes sokfélesége nyűgöz le. Varietas delectat, így van. Ugyanakkor érdekes, hogy a nyelvészek több hasonlóságot fedeztek fel a különféle balkáni népek nyelvhasználatában. Ha jól értem, ezt egyelőre nehéz mire vélni. A zene területén könnyebben jönnek a magyarázatok.
– A „balkániság” a magyar gondolkodásban valamiféle nyers erőt, őszinteséget, barbárságot is takar. Egyszerre van benne a negatív értékítélet és az irigység. Te milyen értelemben mondod azt valamire, hogy „balkáni”?
– A balkániság, balkanizálódás fogalmát megjegyezte immár boldog és boldogtalan, s használja is olyan társadalmi folyamat megjelölésére, amelyben nem csupán a gazdasági hanyatlás érzékelhető erősen, hanem az emberek közötti viszonyok eldurvulása úgyszintén. Valamiféle romlást, rothadást, újbóli primitivizálódást, visszavedlést igyekszik jelenteni, és gyakorta olyanok szájából röppen ki, akik maguk sincsenek távol ettől, ugyanakkor halvány fogalmuk sincs, mi rejlik mögötte: igazából hol kezdődik, hol ér véget, s honnan ered az ajkukra szitokként tolult kifejezés. Ezt sokszor megfogalmaztam. Számomra a kereszténység meg az iszlám találkozásának és keveredésének, hangsúlyozom: nem a vegyülésének(!) izgalmas, jórészt szláv terepe, tégelye a Balkán. S balkáni az, ami ebből származik. Ugyanakkor látható, hogy ez hallatlan veszélyekkel jár. Elég ránézni a történelemre. És nem való ebből éppen minden kifinomult európai szalonokba.
– A Müpában színpadra kerülő műsor – a te nézőpontodból – valamiféle keresztmetszet, „Balkán-apológia”? A fellépők többségéhez nyilván van valami személyes kötődésed…
– Ha az apológiát védőbeszédként értelmezzük, a Balkánt meg tényleg puskaporos hordóként, úgy sincs helye az apológiának. Viszont az értő magyarázatnak igen, mi több: a kölcsönös empátiának. Nos, itt ez a puskaporos hordó közhelye, hazugsága és igazsága. Ivo Andrićtól, a térség Nobel-díjas, a legutóbbi eseményekben erősen megrongált szobrú, horvát gyökérszálú szerb írójától származik a keserű megállapítás, amely szerint senki se tudja, aki nem tapasztalta meg: mit jelent két világ peremén születni és élni. Egyiket is, másikat is megismerni és megérteni, anélkül azonban, hogy valamit is tehetnénk azért, hogy ez a két világ megmagyarázza egymást, és közeledjék egymáshoz. És mégse szabad feladni a reményt. Teszem hozzá én az utóbbit, amit Andrić egész életével és munkásságával példázott minden látszólagos pesszimizmusa ellenére. Egyébként keresztmetszetnek semmiképp se tudom megpillantani, inkább szerencsés alkalmi találkozásnak a fent elmondottak keretében/szellemében fellépő társaságot. Ami a kérdésnek az első fertályához illeszkedő másik felét illeti: Sebő Ferencet a Fotográfia c. film óta ismerem és tartom nagyra, becsülöm a táncházas tevékenységéért ugyancsak, Boris Kovač-csal egy gimnáziumba jártunk, ez már egy minőségi szavatosság, ugye. (Hi!) Tolnai Ottót akár Mesteremnek is tarthatom, így kevés lenne itt a hely, hogy ezt bővebben kifejtsem. Ugyanakkor örülök, hogy legalább egy ismeretlen van az egyenletben. Illetve hát: számomra kevésbé ismert a Duna Táncegyüttes. De láttam már őket. Így izgalmas.
– Szerinted a közelségen – vagy esetenként átfedéseken – túl miért kellene, hogy fontosabb legyen a tőlünk délre eső régió kultúrájának ismerete?
– Hogy fontosabb lenne a délre eső (minél is?), nem tudom. Viszont fontos. Úgy is, hogy tudjuk, kivel élünk szomszédságban, mert néha a saját jól felfogott érdekünkben nem árt megérteni, mi zajlik a kerítés mögött. A másik pedig az, hogy a különféle e földi kultúráknak a mi művészetünket is színárnyalatában, technikájában-hangzásában termékenyen segítő kölcsönhatásából, szomorúságra, ne maradjunk ki. A Balkán „vadul burjánzó” multikulturális színessége márpedig, kéz a szívre, egyedi kiapadhatatlan forrás. Itt van kéznyújtásra. Kérdezzük meg akár Csontváry Kosztka Tivadart.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >