Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
„Ha nem mész Magyarországra, nem kell tiszteletben tartanod a kultúrájukat”
Elkezdődött a TESZT, Urbán András odacsapott. Kulcsár Árpád (Transindex):
Kilencedszer ad otthont a temesvári Csiky Gergely Színház a TESZT interregionális színházi fesztiválnak, évről évre szélesítve a kínálatot, minőségben és térben egyaránt. Balázs Attila, az intézmény igazgatója a megnyitón elmondta, hogy minden évben megpróbálnak a jelenre koncentrálni, a kortárs társadalmi, politikai, művészeti folyamataival dialogizálni, s ezt az első nap jól is reprezentálta, ugyanis Urbán András Magyar című bemutató előadása nyitotta a fesztivált.
A Magyar a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház és a Csiky Gergely Színház közös gyereke, a hosszan tartó szakmai együttműködés egyik eredménye. A két társulat tagjai improvizációs jelenetek alá lettek vetve, a színészi interakciók, reakciók sokszor hangsúlyos elemként alakították az előadást.
A Magyar erős idegeket kíván, és teljesen biztos, hogy a durva vizualitása és gondolati íve megosztja a közönséget – előadás után a nézőtértől a kijáratig jutva efelől bárki megbizonyosodhat. Explicit politikai, társadalmi és a nemzeti identitást célzó tartalommal szembesül a néző. Főként zenére és hangokra alapoz, de szöveget, szavakat alig találunk benne: egy-egy angolul folyó intermezzo és néhány dalszövegrészlet mellet két szó dominál a produkcióban: magyar és kereszt. Mind a kettő több nyelven hangzik el a színpadon énekelve, skandálva, üvöltve, hörögve, és ezek kombinációiban. A nyitójelenet iskolai kórusra emlékeztető fegyelmezett éneklése bomlik-fokozódik – skandálássá és így tovább – népi elemekkel fűszerezett punkrock zenével kísérve (zeneszerző: Irena Popović).
A magyar szó eleve magába foglal két jelentést: magyar nemzet és a magyar nyelv. Mind a kettő az identitás (keresés/meghatározás) fontos alapja. Az előadás közben a színészek sok esetben a saját fizikai korlátjaikig elmenve ismételték ezt a szót. Ez az ismétlés kétélű folyamat. Egyrészt súlyát vesztheti a szó, másrészt lehámozódhatnak róla talán a felesleges, értelmezhetetlen jelentésrétegek. A szóhoz rengeteg emóció és indulat tapadt a színpadon, és ez a fokozott érzelmi-érzéki állapot az egész játékidőre jellemző volt – akár a csupaszító és újraértelmező folyamat.
A díszlet egy punkbanda felszereléséből és egy hatalmas nemzeti konzultációs plakátból állt (tervező: Marina Sremac). „Ha nem mész Magyarországra, nem kell tiszteletben tartanod a kultúrájukat.” A néző meg rögtön zavarba jön: mit ért a plakát (a színpadi és a köztéri is) a kultúra szó alatt? Melyik kultúránkat kell, illetve nem kell tiszteletben tartani? Kinek kell tiszteletben tartani a kultúrámat? A tábla egyszerű és frappáns nyelvi-logikai játéka egyszerre lesz a homogenizáltság, bezárkózás, lesilányulás kiáltványa. Nem véletlen, hogy az előadásban szereplő nemzeti konzultációs plakát többes szám harmadik személyben beszél a „magyarokról”, mintegy maga is kívülről szemlélve, ironikusan, nem vállalva közösséget velük.
Ez az egy elem nagyon tömören fogalmazott meg két irányba kritikai élt. Egyrészt a nemzeti kisebbségek helyzetével, másrészt a magyarországi aktuálpolitikai retorikával kapcsolatban. Az utóbbit az előadás egésze alatt fokozatosan épített, nemzeti szimbólumokat tematizáló jellege is fokozta. És ahogy nyelvvel, szavakkal kapcsolatban, itt is egy hasznos rombolás tanúi lehet a befogadó. A kezdőjelenetben három szereplőnek kitépik, kiklopfolják és felszögelik a nyelvét. A nyelv szimbolikus felfüggesztése áthatja az előadás egészét, az általa kijelölt vizsgálódást képekkel, hangokkal, mozgással, különböző színészi eszközökkel kívánja elvégezni. Mert talán nem is szerencsés a nyelvi problémát nyelvben oldani meg.
A Magyar tulajdonképpen rockoperaként is működik, nem az a fajta, amely dallamai ívével egybe kíván kovácsolni egy közösséget, mint teszem azt az István a király, hanem az, amely minimalista, punk, néhol pszichedelikusba hajló zenéjével inkább elemeire, egyénjeire szeretné bontani a nemzetet. A klasszikus nemzeti szimbólumokat kiragadja a megszokott környezetből, és elkezd új „történeteket” építeni köré. Így hágja meg egy férfi karakter a szent fekete lovat, majd a turul közösül a tüzelő csodaszarvassal, ebből meg valamiféle groteszk lény születik, akinek utódai már szürkemarhákként állnak némán a színpadon, s fejük fölött fenyegetően ragyog a szögesdrótokból összeállt glóbusz.
„Aki így használja a nemzeti szimbólumokat, az börtönt érdemelne” – mondja egy nő mellettem a nézőtéren, és akkor azt gondolom, hogy a Magyar provokatív, szemtelen és agresszív nekifutása a témának meghozta a gyümölcsét. Válaszokat nem ad rá, de mindenkiben – aki nem utasítja el startból – felerősíti a kérdést a keresztény magyarságunkra vonatkozóan.
A magyarság-kérdés átszőtte az estét, volt ugyanis egy másik előadás is, programon kívül, a K2 színház és a nagykárolyi SPOT független társulat jóvoltából, Mi a magyar címmel, ami a mese, mesélés műfaját használva próbált allegorikusan öt színész szájából közel kerülni a „kortárs magyar” problematikájához.
Magyar:
Játsszák:
Borbély B. Emília, Csata Zsolt, Éder Enikő, Lőrincz Rita, Simó Emese, Czumbil Orsolya, Kiss Anikó, Kucsov Boris, Mikes Imre Elek, Nagyabonyi Emese
Rendező: Urbán András, Zeneszerző: Irena Popović, Koreográfus: Kiss Anikó,Jelmeztervező: Marina Sremac, Maszkok: Daniela Mamužić, Pszichodrámás szakmunkatárs: Boris Telečki, Dramaturg: Góli Kornélia,Ügyelő: Molnos András, Koprodukciós partner: Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis, Ügyelő: Molnos András
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >