2021. január 26. kedd
Ma Vanda, Paula, Timóteusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Fenyegető tömeg

Továbbra is csak az egyetlen és a legfontosabb értékrendjével, a saját gazdasági növekedésével és a „legszentebb értékkel”, a haszonnal foglalkozik. Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):

Az állásfoglalás egyértelmű: gazdasági menekülteket nem fogad Európa. Egy évvel ezelőtt, amikor elkezdtek ezrével érkezni a migránsok, egyes Nyugat-Európa-i országokból, elsősorban Németországból még küldtek olyan jelzéseket, hogy csak jöjjenek, majd szemezgetnek közöttük, akire nincs szükségük átirányítják valahova máshova. Most már ők is elhatárolódtak a gazdasági migránsoktól.

Akik pedig csak jönnek, jönnek megállíthatatlanul. Tízezres, százezres nagyságrendben. Őket küldenék, zavarnák vissza. De hova? Hiszen Törökország is, súlyos eurómilliárdok fejében csak a háborús övezetből érkező (szíriai) menekültek ideiglenes szállástatását vállalja. Akiket azután, terveik szerint majd szétküldik az EU-s országokba. Ahol mind kisebb vagy egyáltalán nincs fogadókészség.

A szíriai válság megoldása talán világos, ha túl bonyolult és időigényes is: békét kellene ott teremteni. Katonailag legyőzni, szétzavarni és lefegyverezni a szélsőségeseket. Ha a katonai nagyhatalmak összefognának, tekintettel a összehasonlíthatatlan számbeli és haditechnikai fölényre, a józan logika szerint ezt ha nem is napok, de hetek alatt meg lehetne valósítani. De nincs egyetértés az összefogásra, mert a nagyhatalmi érdekek…

A gazdasági migráció okával pedig senki sem foglalkozik komolyan. Mert a világ vezető politikusai az okozók oldalán állnak, az ő érdekeit védik. Ez a többmilliós tömeg, akik közül egyelőre “csak” tízezrek indultak meg, a mindenütt eluralkodó, globális gazdasági világrend forgácsa. Annak a legalizált embertelen kizsákmányolásnak a következménye, ahol az egyetlen érdek a mind kevesebb pénzért, gyakran rabszolgasorsba kényszerített munkaerővel megvalósított mind nagyobb haszon. A piacgazdaság, az új gazdasági rend törvényes szintre emelte és közgazdasági szabályszerűségnek tekinti a letarolni, kifacsarni, eldobni hozzáállást. Így viszonyulnak bolygónk véges természeti és ásványi kincseihez. És az emberekhez is.  Egyáltalán nem érdekli őket, hogy emberek millióinak vagy nincs munkája, ha van is, lehetetlen megélni belőle.

Egyelőre azok indultak el – vagy önszántukból vagy valakik biztatására – akik mindenüket pénzé téve ki tudták fizetni az embercsempészeket, az utazást. Eljutottak Görögországig, vagy a macedón határig, innen küldik őket vissza. Hova? Elhiszi valaki, hogy önszántukból vissza mennek Irakba, Afganisztánba, Eritreába, Pakisztánba, Líbiába, Etiópiába?

Arra pedig gondolni is szörnyű, mi lesz ha ezekből az országokból megindulnak a nincstelenek milliós tömegei? Amikor a szegénység eléri a tűrő határ legalját. Amikor az az egyetlen reményük marad: új életteret találni. Mivel az USA mereven elzárkózott minden fajta migrációtól és nehezebb is oda eljutni, maradt az Európai unió. Pontosabban az EU nyugati országai, ahol talán egyedüliként a világon lehet tisztességes keresethez jutni.

Ezért indulnak el a boldogulásukat keresők, közöttük rengeteg fiatal százezrei a Kelet Európa-i és a balkáni országokból is (Magyarországról, Szerbiából, Vajdaságból is), ahol mind rosszabb, mind reménytelenebb a helyzet. Se munka, se fizetés, az alkalmazottaknak semmi joga, semmi esélye jogainak érvényesítéséhez. Ahol a tömegek sorsa egyáltalán nem érdekli a kizsákmányoló gazdasági elittel összefonódó politikai elitet. Ennek ellenére a tömegek rendre bizalmat szavaznak azoknak a pártoknak, akik éppen semmit nem tettek és nem is tesznek helyzetük javulásáért. (Lehet, hogy azért, mert nincs, nem is jelentkezik olyan párt, aki tudna segíteni rajtuk.)

Tömegek nyomulnak szülőföldjeiket hátrahagyva az EU nyugati országaiba, ott látják boldogulásuknak esélyét. Az EU nyugati országaiban még tisztességes a fizetés annak köszönhetően, hogy az alkalmazottak több évtizedes szívós munkával, erős és hatékony szakszervezetekbe tömörülve kiharcolták jogait és nem engedik ezeket eltiporni. Mint ahogy mindenütt máshol sikerült a vadkapitalizmusnak.

Egyelőre Közép Ázsiából, Afrikából “csak” tízezres nagyságban érkeznek, de minden előrejelzés arra utal, hogy számuk növekedni fog. Mi lesz akkor ha százezrével, vagy milliós nagyságrendben jelennek meg Európa kapui előtt? És közöttük mind nagyobb számban lesz a nincstelenek aránya, akinek nincs semmi veszteni valója? Ha elkezdődik a világméretű rabszolga lázadás? Ezekben az országokban félelmetes az utánpótlás: Pakisztán 192 millió lakosú ország, Banglades 160 milliós, Etiópia 93 milliót számlál, a világ egyik legszegényebb országa, a Kongói Demokratikus (?!) Köztársaságnak lakóinak száma 85 millió. Ez már több mint 500 millió, és még nem is említettem Irakot, Afganisztánt ….

Hogyan fogják meggátolni ezt az emberáradatot? A felduzzadt folyót sem tudja semmilyen gát megállítani.

Halomra lövik őket a határokon?

Remélhetőleg nem következik be a legrosszabb forgatókönyv miszerint a többmilliós, mindenre elszánt, a vadkapitalizmus által kifacsart és eldobott, kifosztott rabszolga, a felbőszült nincstelenek tömege százezres áldozatok árán is végig fog vonulni “a Nyugat-Balkáni útvonalon”. Útközben letarol mindent, bosszút áll a “hitetleneken”, majd eljut és elkezd dörömbölni Európa “bölcs vezetői” és az általuk támogatott gazdasági elit rejtekhelyének ajtaján.

Tudom. Apokaliptikus látomásnak tűnik. Ennek ellenére ezzel a veszéllyel senki sem számol. A gazdasági elit továbbra is csak az egyetlen és a legfontosabb értékrendjével, a saját gazdasági növekedésével és a „legszentebb értékkel”, a haszonnal foglalkozik. Amelyből hajlandó odavetni néhány milliárdot az álmaikat megzavaró kellemetlenkedők megállítása és szétkergetése céljából. Az már túl sok lenne számukra ha esetleg elkezdenének gondolkodni azon, hogy ezekben az országokban, ahonnan az emberáradat érkezik hozzásegítsenek egy akár minimális szinten élhető élet megteremtéséhez.

Más megoldás ugyanis nincs.

2016. március 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Élvezettel ütötték…”

Józsit, azt a vékonyka, 160 centis fiatalembert, az engedetlensége miatt a katonai rendőrök, brutálisan összeverték. Élvezettel >

Tovább

Az iróniáról

Jöveteléről telefonon beszélgettünk, hangja már nem volt a régi, de örömmel fogadta a meghívást.  Volt egy >

Tovább

A kisebbségi magyar író a beszűkülő magyar világ hűséges foglya lett

Nem veszem észre, hogy az új nemzedék érdeklődését leköti a jelenlegi európai dráma, sorsát és világát >

Tovább

Kovács-jelentés: „Van még mit tenni”!?

Mivel a jelentésben, amely egy fontos regionális nemzetközi szervezet elé kerül, a Szerbiában élő magyar közösségről >

Tovább

Fideszes/véemeszes vezetőkből nem lesz hiány…

Deli Andor asszisztensei között néhány ismerős név is van: Abel PASZTOR (Pásztor István fia?), Fanni TERNOVACZ >

Tovább

Nem lehetünk kisebbségi politikai rezervátumba bezárkózó indiánok

Könnyű azoknak a kisebbségben élőknek, akik kozmopolita buborékba menekülve elegáns gesztussal túlteszik magukat a trianoni történeten, >

Tovább

Újfajta vírus terjed köztünk: a fake news vírusa

A legkényelmesebb olyasmivel vádolni az embert, amire még álmában sem gondolt. Ezzel kapcsolatban jut eszembe egy >

Tovább

„Szerbia nem ért el felmutatható előrehaladást”!

Kit és mit képvisel Deli Andor? 1. A hatalom részét képező magyar párt dicstelen szerepet játszott >

Tovább

Bethlen Gábor a főtéren

Aki Marosvásárhelyre látogat, nézze meg feltétlenül Bernády György szobrát a Teleki-ház előtt és a Bethlen Gábor-szobrot >

Tovább

Az ironikus kontrapunkt

Az életébe több ilyen patetikus esemény játszódott le, vallotta be, de az említettek miatt, nem írt >

Tovább

A legnagyobb távozott

Kihalt a bosszú vágya, csak romlott kompromisszumok léteznek, magyarázta. A társadalom manapság megveti Elektrát, aki itt >

Tovább

Az ég dörög, de a zivatar elmarad

Anikóval a teraszon ácsorogva szkeptikusan bámultuk az újvidéki mesterséges boldogságot és fényáradatot. Szabó Lőrinc verssorát ismételgettem: >

Tovább