2019. december 16. hétfő
Ma Etelka, Aletta, Adelaida névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

„Csöndnek csőd az ára”

„Sziveri János a vajdasági magyar hivatalos művelődési, kiadói és oktatási rendszerben többé-kevésbé mind a mai napig tabutéma.” Toma Viktória (Hét Nap):

A Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium gondozásában tanulmánykötet jelent meg Bal-kánon címmel Sziveri János műveiről. A kötet jelentőségéről, a vajdasági irodalomtörténeti kánon alakulásáról, illetve megkövültségéről, magáról a „Sziveri-jelenségről” beszélgettünk dr. Csányi Erzsébettel, az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszékének vezetőjével, a kötet szerkesztőjével.

* Miként összegezné a Bal-kánon jelentőségét és lényegét, milyen céllal jött létre?

— Itt, Vajdaságban törlesztenünk kellene azt az adósságot, amely kialakult az elmúlt évtizedekben a Sziveri-recepciót illetően. Az egész vajdasági magyar kulturális közösség felelőssége az idő múlásával arányosan nő az 1983. évi botrányos szerkesztőségi leváltás, az Új Symposion folyóirat szerkesztőségének a Forum Kiadóházon belüli hatalmi szétverése óta. Sziveri János 1990-ben halt meg a vajdasági kulturális kánonból kitaszítottan, és azóta is tabutéma. Ezt a masszív elhanyagoltságot 2008-ban a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium próbálta megtörni Lábadi Zsombor Sziveriről írt monográfiájának megjelentetésével. Kiemelt jelentőségű könyvkiadó intézetünk azonban érdekes mód huszonhat éve nem látja fontosnak ezt az életművet. Sziveri Jánosra csupán a szülőfalujában, Muzslán szerkesztett Sikoly folyóirat próbálta felhívni a figyelmet két tematikus számban. Magyarországon Sziveri baráti köre létrehozta a Sziveri-díjat, valamint Veszprémben megalakult a Sziveri János Intézet, mely a diktatórikus rendszerek fenomenológiájával, a kortárs magyar irodalom rendszerváltó folyóiratainak történetével foglalkozik, mindazzal, amit Sziveri János művészi világszemlélete és sorsa fémjelez, ez pedig: a megalkuvások radikális, elvi, engesztelhetetlen elutasítására vállalkozó etikai tartás, irodalom és elnyomás, ember és szabadság kérdése.

* A kötet egyik tanulmányában azt írja, hogy itt „Nem egyszerű ismeretterjesztési, oktatási és kanonizációs kérdésről van szó, hanem Sziveri János a vajdasági magyar hivatalos művelődési, kiadói és oktatási rendszerben többé-kevésbé mind a mai napig tabutéma”, amit később egy kiváló példával is alátámaszt, hiszen az elsőéves magyar tanszékes hallgatók többsége vajmi keveset tud Sziveri munkásságáról, sőt, akadt olyan is, aki nem is hallott róla. Ez miért van így?

— Nem véletlen, hogy Vajdaságban ez a helyzet, hiszen mindmáig ugyanazon kánon mentén szerveződik a kulturális életünk, ugyanazok a hatalmi erővonalak rajzolódnak ki és érvényesülnek. A vajdasági magyar hivatalos intézményes kulturális kánon nem tud megújulni. Megbocsáthatatlan, hogy Sziveri János születésének hatvanadik évfordulóját csönd fogadta itt, Vajdaságban — a kiadói produkciót tekintve. El kell mondanom, hogy ezt a kötetet a jubileumra terveztük, de a Bethlen Alap nem támogatta a VMFK kérvényét, ezért van egyéves késés. Ebben a könyvben, mely rangos magyarországi szerzőkön kívül horvátországi, szlovákiai és nyolc vajdasági magyar kutató tanulmányait fogja össze, Németh Zoltán szlovákiai egyetemi tanár az elemzésében arra mutat rá, hogy az újabb irodalomtörténeti áttekintések főleg a Symposion-botránnyal foglalkoznak, Sziveri költészetének poétikai vonatkozásaival kevésbé, így az nemigen tud jelentőségéhez méltó módon beépülni az egyetemes magyar irodalomtörténeti kánonba. A botrány kapcsán sajnálatos, hogy az érintettek nem gyakorolnak önkritikát. E költői életmű Vajdaságban és a vajdaságiaknak tud legtöbbet mondani, hiszen Sziveri János lovának „patkója idevaló”. Az pedig, hogy még harminc évvel a költő halála után sem élünk ezzel a kinccsel, végtelenül sajnálatos. A Magyar Nemzeti Tanács által támogatott kiadói intézetünk keretében kellene elvégezni ezt a rehabilitációt. A civil szervezeteknek sokkal esetlegesebb forrásaik vannak, és a vajdasági magyar kulturális hagyaték gondozását, a kánon alakítását nem lehet kiszolgáltatni ezeknek a véletleneknek, hiszen a kiemelt, erős intézmények éppen a megbízható értékőrzés érdekében jöttek létre.

Ezt a kiadványt Újvidék város és a Magyar Tudományos Akadémia támogatta, a vajdasági szerzők száma is biztató. A Magyar Tanszéken 2012 októbere óta vannak meg a feltételek a Sziveri-kutatás programszerű kialakításához, és ennek keretében szinte minden Kontaktzóna műsorunk kapcsolódott ehhez a témához.

* Hogyan tekint erre a kérdésre a fiatalabb nemzedék?

— Biztató, hogy a fiatal kutatók is lelkesen foglalkoznak ezzel a költészettel. A jelenlegi szellemiműhely-teremtés legnagyobb feladata éppen a Sziveri-féle etikai magatartás megismertetése kell hogy legyen, ez hiányzik legjobban az új nemzedékekből, miközben óriási az aktualitása, megtartó ereje.

* Miért éppen ez a Sziveri-verscím lett a kötet címe?

— A kötőjeles szó frappáns, és töményen fejezi ki a mi vajdasági, balkáni világunk tirannusoktól övezett groteszk körülményeit, az ember balszerencséjét, a balga hazakeresők, a kisemberek legelemibb vágyát, és a honukra nem lelők keserűségét, egyszersmind a megalkuvás kőkemény elutasítását.  

A Sziveri-vers — ugyancsak hiteles történelemszemlélettel — erre int bennünket:

Látja-e sorát bárki tirannusoknak?

Ki fogja majd megalkotni fel-

magasztalásukat — és ingatag

hatalmukat majdan ki dönti meg?

Csöndnek csőd az ára.

2016. március 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Idegen”, „másik nyelv” lett a magyar!?

A magyar nyelv használata a közigazgatásban most már nem csak joghátrányt okoz az itteni magyaroknak, de >

Tovább

Néhány szó a magyar parlamentről

De ha a polgári állam a saját alkotmányos formáihoz se ragaszkodik, akkor nem érvényes a magyar >

Tovább

Bőnyi rendőrgyilkos?

A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább