Ma Bódog, Félix névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kinek Észak, kinek Dél (3.)
Boldogok hajója (részlet)
Balázs Attila
JOSIP BROZ TITO, COMMUNIST WITH STYLE – vélekedtek róla nyugaton; az emberről, akit Winston Churchill barátjának nevezett, és nem csak a bagózásban.
Feljegyezték róla, erről a stílusos komcsiról, ugye, hogy Josip Broz milyen megkülönböztető szerepet tulajdonított mindenkor a tárgyalóasztal mellett az evőasztalnak, hogy planétánk hány és hány rangos politikusával, híres figurájával obedált, miként az is, mekkora örömmel gondolt mindig a közelgő evésre. Akkorával, hogy gyermeteg izgalma még a legsavanyúbb, leggyomorbajosabb vendégére is általában átragadt. A fotók alapján úgy tűnik Indira Gandhira is, aki aligha lehetett a zsíros levekben úszó falatok nagy kedvelője. Indira kipirultan ült asztalhoz, és kacagós jókedvében kislányos grimasszal kergette körbe vellájával a kis huncut horvát dödölléket. Vagy Erzsébet királynő például, akit a csevapcsicsa vett le nemes angol lábáról, meg a pljeskavica, méghozzá annyira, hogy szokásától eltérően – protokollt felborítva – sietett gratulálni a kitűnő étkekért, amelyek nevét még meg se tanulta (ahogy persze később sem).
Úgy tűnt, házigazdájának, ennek a legendás, szögletes balkáni arcnak a pöfékelését sokkal hajlandóbb volt elnézni kékharisnya Erzsébet, mint derék Winston Churchillét otthon.
Történetírói szerint Broz a Sztálinnal való szakítás után kezdett el egyre nagyobb utakat tenni széles e világban azzal a nyilvánvaló szándékkal persze, hogy – a régi szövetséges kapcsolatok ápolásán túl – új barátokra tegyen szert, és az utazás, illetve a vendégeskedés és a vendéglátás ugyanolyan szenvedélyévé vált, mint volt számára mindenkor a vadászat. Első útjainak egyike híres Konstantinápolyba vitte egyenest – később legendássá vált Galeb (Sirály) nevű hajóján, egy olasz banánszállítóból aknaszedővé alakított, kilőtt, majd felújított hajón –, ahol a kikötőben felállított, roskadásig megpakolt asztalok mellől, tufahiják és baklavák ragadós halmai felett már távolról integetett neki Köprülü pipiskedő külügyminiszter, a legendás Köprülü hadvezérek leszármazottja. A törököknek ajándékba Tito egy drágakővel kirakott handzsárt vitt, amelyet rég még Péterváradnál zsákmányoltak Savoyai Jenő emberei Damad Ali basa-pasától, s azt a jó szándék jeléül tüstént átnyújtotta fogadójának, aki nagy örömmel vette el mondván:
– Akkor most jól csodáljuk meg a fegyverkovács eme valódi remekművét, s miután szemünk betelt vele, ássuk el örökre!
Köprülü felemelte a görbe kardot, mindenki tapsolt, aztán hóna alá csapva a fegyvert ő is tapsintott egyet, mire megjelent egyik bizalmas embere, aki a handzsárt nyomban, szinte szökdécselve a boldogságtól elvitte. Mi lett vele, nem tudjuk. El valószínűleg nem ásta. Vagy éppenséggel igen? Ankarában utána maga a török elnök ölelte kebelére Titót, kicsit tárgyaltak, majd mentek is vacsorázni, ahol vicces hangulatban hasonlítgatták össze csevapcsicsáikat. A szerbet és bosnyákot a törökkel. Előtte válogatott török virágokból készült likőrt ittak, szerencsére Tito akkorra már megtanulta, hogyan lehet a koccintás után a többedik, feleslegessé vált kört kellő diplomáciával, ha netán már nem smakkol a pia: elutasítani. A vacsorát követően, amikor valódi kapadókiai dohány került arany szelencékben az asztalra, Josip szeretettel meghívta Dzsemált Nándorfehérvárra, Dzsemál pedig elfogadta, és még így társalogtak, pillanatra mindketten úgy érezték, sikerült helyrehozni azt, ami oly csúnyán elszúródott a történelemben, és ez ott hamisítatlan, felemelő boldogság lehetett. Tényleg. Két véletlenül épp őszinte politikus számára. (És igazán: török kamionsofőrről netán igen, katonáról azonban már aligha van miért szólni ebben a kiterebélyesült, jórészt háborús szövegben.)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az egyetemisták nagy erkölcsi győzelme
Engem különösen felháborított, hogy mindeközben vagy párszáz méterre levő Köztársaság téren Belgrád városa ünnepi újévvárást rendezett, >
Már nem az én városaim
De akárcsak 1968-ban és 1996-ban Belgrádban, az egyetemisták tiltakozó hulláma vált mára jelentőssé, azoké, akik elhatárolódnak >
„A rezsimnek vége van”!
A magyar közösségben – az egyetemi hallgatók lázadásával párhuzamosan – át kell(ene) gondolni a nemzeti közösségi >
Az inga kileng a szélsőjobb fele
Attól tartok, hogy a társadalom egy része kiábrándult a bársonyos forradalomból, a politikai szabadságjogokon, a jogállamiságon, >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (3.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (2.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >
Remény és félelem
Ezekben a zűrzavaros napokban kéz a kézben jár a remény és a félelem. Az egyik nap >
A 2024-es év magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (1.)
Ilyenkor, év elején szokásos számot vetni az elmúlt év eseményeivel, értékelni azokat és megfogalmazni az újévtől >
Leleplezték az eltitkolt félelmet
Az értelmiségiek nem győzték hangoztatni, hogy őket nem érdekli a politika. Most pedig az egyetemisták kimondták >
Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk
Valamiképpen így volt ez 1968-ban is, az egyetemista tüntetések idején. Csakhogy akkor akadt egy Bosnyák István, >
Hihetetlen, de élmény
Szirupos most a lelkem, kicsit meg van nyugodva; volt, ami volt és lesz, ami lesz. Jó >
A nagyapák lázadó szelleme ébredezik a fiatal nemzedékben
Bárhogyan is végződjék komoly szellemi felfrissülés kezdetét jelzi. Természetesen a hatalom minden létező eszközt felhasznál ellenük, >