Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
DrMáriás: Kedves Abdul!
„Ihatsz, kedves Abdul barátom, ahogy mi mindannyian itt iszunk, hogy felejtsünk, s elviseljük a kollektív elmebajt, amelyben élünk.” Litera:
Kedves Abdul!
Látlak a tévében, ahogy jössz, csak jössz, mint egy tenger, s el akarsz venni tőlünk itt mindent. Mert te katona vagy, mert te honfoglaló vagy, mert te veszély vagy, mert te konkurencia vagy, mert te pénz- és földelvevő, munka- és feleséglenyúló vagy, mert te maga a fekete ördög vagy.
Kedves Abdul!
Huszonöt évvel ezelőtt én is így jöttem. Nem a Csárdáskirálynőre az operettszínházba, nem a Macbethre az Operába, nem a filatorigáti kézműves mesterségek megannyi gazdag programban dúskáló vidám napjára, hanem menekültem a jugoszlávnak nevezett szerb katonarendőrségtől, a polgárháborúnak nevezett minden civil gondolatot ellenségének tekintő őrült háború gyilkos orgiájából.
Minket is akkoriban láttak a tévében, s bár mi magyarok voltunk, az emberek mégis féltek, hogy el akarunk tőlük venni valamit. Mert számukra veszély voltunk, konkurencia voltunk, pénz- és földelvevők, munka- és feleséglenyúlók voltunk, akikről hivatalosan senki sem vett tudomást, legfőképpen a magyar állam nem, amely számára mindössze külföldről betelepülő vállalkozók voltunk, mi, akik azt se tudtuk mi az, hogy vállalkozás. Akiknek ha nem volt munkaengedélyük, akkor nem lehetett bejelentett lakcímük, és fordítva, ha nem volt bejelentett lakcímünk, nem kaphattunk munkaengedélyt, így jobb híján a már nem létező Jugoszlávia útlevelével jártunk át Komáromba, mielőtt a 30 napos turistavízumunk lejárt, majd jöttünk onnan vissza, mint vidám turisták, mert az állam számára legfeljebb azok voltunk.
Azután nagy nehezen elintéztük a papírokat, s mivel jött a gyerek, ráadásul a második, gyorsan lakást vettünk, olyat, amilyenre reggeltől estig dolgozó sikeres vállalkozókként a pénzünkből futotta. Az pedig nem a tulajdon-, hanem csak a bérlői jog megvásárlására volt elég, hogy mi beköltözzünk valakiknek a lakásába, ők meg cserébe elmenjenek máshova. El is mentek, csak miután fizettünk és beköltöztünk kiderült, hogy nekik még sincs hova menniük, mert átvert mindnyájunkat a lakásmaffia, aztán harcolhattunk a lakásért egymással.
Kedves Abdul!
Azóta minden jóra fordult. Ma már büszke magyar állampolgár vagyok, adófizető kulturális vállalkozó, optimista szavazó és naiv tévénéző, aki aggódik hazája jövője miatt, az ideözönlő konkurencia miatt, a pénz- és földelvevő, munka- és feleséglenyúló jöttmentek miatt.
Persze, amióta Bajorországban vagy, már máshogyan látom ezt az egészet. Úgy hallom 3000 eurót keresel a Mercedes gyárban segédmunkásként, lakást kaptál, s mivel végre nem röpülnek a fejed felett golyók, bombák, gránátok, a többieknél sokkal jobban megbecsülöd a békét, s jól vagy. Mert jól tudod, mi a háború, amit csak az tudhat, aki megélte, így nyelsz, csak nyelsz, mert azt is tudod, hogy még a buta értetlen gyűlölet is sokkalta jobb a bombázásnál.
Kedves Abdul!
Nekem mára sikeres vállalkozóként itt 300 eurós fizetésem van, emellett egy tizenegy éves Fordom, amely nincs épp a legjobb állapotban. Nem tudnád ott megérdeklődni, miként juthatnék egy, mondjuk a te ötéves Mercedesednél öregebb, de még jó állapotú járgányhoz? Tudod, egy a sorsunk, egyek vagyunk, bevándorlók, vendégmunkások, új csapatok, pártok, zászlók szurkolói, se azok, akiknek születtünk, se azok, akikhez menekültünk, s ezzel a közös identitásunkkal sem ártana kezdeni valamit.
Megérdeklődhetnéd, mondjuk a marketinges barátaidnál, akikkel a céges focimeccseken szoktál találkozni, tudnának-e pénzt szerezni egy remek rendezvényhez, egy a kulturális sokszínűséget bemutató és dicsérő, a kölcsönös megértést elősegítő fesztiválhoz. Ahol fellépnének a te embereid népdalokkal és rockzenével, a németek felolvasnák értékes és izgalmas elmélkedéseiket a demokráciáról, mi magyarok pedig eljönnénk, kiállítanánk néhány képet Sztálinról, Hitlerről, Merkelről és Orbánról, aztán ha kifizetnék a szállásunkat, az útiköltségünket, s a céges haverjaid vennének egy-két képet, végre nekem is lehetne egy Mercedesem. Mindebből persze te is kapnál százalékot, s akkor te egy még újabbat spájzolhatnál be magadnak.
Elintézed ezt, szeretett Abdul barátom?
Én majd azután cserébe visszahívlak téged és a komplett fesztivált ide, az én új hazámba, amely a saját véleménye szerint a legtöbbet tette a megértésért, a toleranciáért, az élet tiszteletéért, a békéért, az empátiáért, az emberségességért, a keresztény értékekért, a befogadásért, és úgy általában, minden szinten a színtiszta humánumért. Sajnos nem hiszem, hogy erre a célra itt bármilyen támogatást tudnék szerezni, ezért célszerű volna, minél előbb beadunk egy pályázatot Brüsszelbe. A fesztivál helyszíne az a röszkei határátkelőhely lesz, ahol 2016. október elsején lesz 25 éve, hogy átmenekültem a szerb géppisztolyosok között, s ahol te idén szeptember 16-án már nem tudtál, mert kerítést emeltek eléd, s egy röhejes ósdi vagonnal és egy sokkal kevésbé röhejes rendőrsorfallal elzárták előled a magyar mennyországba vezető utat.
Kedves Abdul!
Afelől megnyugtathatlak, hogy ezt ne nagyon sajnáld, mert egészen biztos, hogy így jobban jártál. Bár az is biztos, hogy előbb-utóbb úgyis mindent sajnálni fogsz. Hogy elindultál, hogy sikerült odaérned, ahová akartál, hogy már Mercedes vagy, hogy már bajor vagy, hogy már München vagy, hogy már pénz vagy, hogy már demokrácia vagy. S hogy igazából mindezek egyike sem vagy, így már a régi Abdul sem, s idővel szép fokozatosan még kevésbé maradsz az.
Egyetlen dolgot tehetsz, hogy elviseld a világunkat, az önző és cinikus politikusokat, a hülye törvényeket, az értetlen embereket, az unalmat, az elidegenülést, a hideget: ihatsz, kedves Abdul barátom, ahogy mi mindannyian itt iszunk, hogy felejtsünk, s elviseljük a kollektív elmebajt, amelyben élünk.
Igyál hát velünk kedves barátom! Emelem feléd poharam!
Ebzahtek! Egészségedre! Zum Wohl!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >