Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Vajon mitől retteg egy autokrata pártelnök?
„A mindenkori önkényuralomra törő elnökök vesztét legtöbbször nem nyílt ellenségeik okozzák, hanem saját bizalmi és munkatársi körük.” Bence Erika (Családi Kör/Második Nyilvánosság):
„Pásztor István a VMSZ elnöke [...] a Politika napilapnak kijelentette, hogy ő autokratának tartja magát, amennyiben az autokratikus viselkedés alatt a rend és a szabályok betartását értik.”
A kijelentésben elhangzó feltétel, miszerint valaki, egy közéleti személyiség, egy párt elnöke autokratának mondhatja magát, „amennyiben az autokratikus viselkedés alatt a rend és fegyelem betartását értik”, nem releváns. Az autokrata fogalmának ugyanis soha, semmilyen körülmények között sem lehet pozitív konnotációja. Az autokrata nem jelent rendszeretetet és fegyelmet. Szinonimái az önkényes, az egyeduralmi, a zsarnok. Olyan személy jelölője, aki nem tűri az ellenvéleményt. Persze lehet e feltételes állításnak igenlő kimenete is. Igen, elnök úr, Ön tényleg autokrata. A szó valódi jelentésében.
A mindenekfeletti, tehát a szabad véleményalkotás ellenében érvényesített rend és fegyelem etalonként való kiemelése inkább egy múlt és kompromittálódott korszak retorikáját idézi, mintsem egy modern és a haladó szellemben vezetett közösség jövőképét. Egy sötét, pártdiktatórikus időszak nyelvét juttatja eszünkbe, amikor elegendő volt a hatalmi nómenklatúra militáns és diktatórikus észjárásának nem megfelelő, vagy alternatív véleménynek hangot adni, s máris – a „Veszélyben a szocializmus vívmányai!” – jelszó fedezetében – távolították el a pártból, az útból és az életből is sokszor a másként gondolkodókat. Nem hinném, hogy én vagyok az egyetlen, aki úgy érzi, ez a rengeteg „Veszélyben a magyar közösség egysége!” – felkiáltás az Ön, tanácsnokai, illetve párttársai részéről ugyancsak az ellenségkép-alkotás, illetve az „érdekek árulójá”-nak bélyegzés idejétmúlt és retrográd eljárását ismétli. Pedig nagyon jelentős történelemfilozófiai aspektusok figyelmeztetnek arra, hogy az egyszer már megszerzett jogokat (pl. jobbágyfelszabadítás, demokrácia, társadalmi igazságosság stb.) nagyon nehéz visszavonni, az előremutató folyamatoknak regresszív irányt adni, azaz, hogy – az Ön által is idézett (janicsáros példa, Buda elvesztése!) – 19. századi író szavaira utaljak: ami már egyszer „megolvadt”, soha többé vissza nem „jegecesedik”; de felhívhatnám a figyelmet az – Ön által szintén hivatkozott – Ottlik-regény egyik jelentésszólamára is. Nem véletlen, hogy a Merényiék képviselte agresszív tekintélyuralom számára mindennél fontosabb a Both Benedekék által teleírt kockás füzet megszerzése és megsemmisítése, hiszen a fennálló diktatúrával szemben egy új világrend érvényre jutásának, a szellem szabadságának szimbóluma. Amit megsemmisíteni, bár széttéphető és Merényi szét is tépi, végérvényesen sohasem lehet. Persze el tudom képzelni, hogy Ön nem így értelmezi ezt a regényt. Az irodalom szabad világ. Egy autokratát bizonyára a regénynek egy másik jelentése szólítja meg inkább; lehet, Schulze magatartásában lát elismerhető példát.
A Magyar Mozgalom megalakulása – nem tagadom, hogy több száz független értelmiségihez, tanárhoz és tudóshoz hasonlóan, alapítóként vettem részt benne; gondolom, Ön sem tartja takargatni való szégyennek, hogy a VMSZ révén az akkori magyar képviseletet jelentő pártstruktúra mellett és ellenében alapított mozgalmat, később pártot – hasonló jelzés. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a nagyvonalúság, a demokratikus véleményalkotás, az érdekellentéteket és véleménykülönbségeket feloldó, a kreatív kritikára odafigyelő rugalmas hozzáállás hiánya miképp ingathat meg – méghozzá belülről, önmagát saját alkotmánya alá roskasztva – egy hatalmi, politikai vagy szellemi struktúrát. Ám egy szilárd alapokon álló, önmaga létjogosultságában, társadalmi szerepében és politikájában is méltán bízó, azt hitelesnek érző párt/pártelnök, nem félhet a kritikától. Egy igazán hiteles párt még az igaztalan támadásokat és az elvtelen bírálatot is könnyedén kivédi. Az, hogy Ön és pártjának hangadói ekkora vehemenciával és hisztériával támadnak, törnek a bírálóra, a különállóra – bajjelzés. Ha egy hatalom, ma már csak átvitt értelemben persze, akár közvetve, akár közvetlenül, de „kivégzi” saját értelmiségi elitjét, elhallgattatja az állásfoglalásait megkérdőjelező disszonáns hangokat – a saját vesztébe rohan. (Igen, ezek toposzok. A toposzok örök igazságok. Nem „mérgezőek” – miként azt az Ön pártjának egyik hangadója írta nekem álnév alatt az egyik közösségi portálon. Némi ironiával: bátor, álneves emberek alkotják az Ön szellemi bázisát!) Nem jelentéktelen történelmi példák mutatják, hatalmas birodalmak és elképesztő diktatúrák is belerokkantak ebbe; ha nem is egy-két évtized alatt, miként manapság gyorsultak fel a történések, de végérvényesen belebuktak. Pedig a teljhatalomnak, a megfélemlítésnek, a bírálat elfojtásának sokkal drasztikusabb eszközei is rendelkezésükre álltak, pl. a koncepciós perben kimondott halálos ítélet, a munkatábor stb.
Hogy mitől retteghet egy autokrata pártelnök? Pl. hogy a pártját elhagyja (képviselői önként távoznak vagy kizárják őket) saját szakmai potenciálja, illetve mindazok, akik nem a már említett autokratikus-diktatórikus értékrend mentén szocializálódtak. És ettől félhet egy autokrata pártelnök még akkor is, ha egy ideig-óráig úgy tűnhet, még nagyon sokan vannak a szakmai kompetencia hiányát párthűséggel és feltétlen engedelmességgel kompenzálók, illetve olyanok, akik annak a bizonyos – már meghaladottnak és eltűntnek vélt – társadalmi rendnek a „gyermekei”, s ma még el sem tudnak képzelni másféle alternatívát, mint az uralkodónak, a vezérnek, az elnöknek, a mindenkori tekintélynek, a kánonalkotónak való feltétlen engedelmességet. Akik elfogadják, hogy amit az Elnök, a Vezér mond, abban feltétlenül hinni kell, s hogy nem létezik másik igazság. De egy autokrata elnök azért még sejtheti, feltéve, hogy nem végsőkig elvakult, miszerint az elégedetlenséget jelentő, szó szoros értelmében veendő „kritikus tömeg” folyamatosan nő és érik, s egyszer meghaladja azt a bizonyos tarthatósági küszöböt.
Ön mint autokrata, bizonyára azt is tudja, hogy a mindenkori önkényuralomra törő elnökök vesztét legtöbbször nem nyílt ellenségeik, autoritását kétségbe vonó ellenfeleik okozzák, hanem saját bizalmi és munkatársi körük. A közvetlen környezetük. S ettől is félhet egy autokrata pártelnök. Hiszen nem gondolhatja, hogy az érdekből/hatalomvágyból vagy a zsarolások, megvesztegetések, paranoid félelmek (pl. hogy szófogadatlanságával, netán ellenállásával külföldön élő gyermekét is előnytelen helyzetbe hozhatja!) hatására a pártjában és szervezeteiben tisztséget vállaló, vagy ilyen megokolásokból engedelmeskedő katonái, ha politikai vagy társadalmi szinteken rosszra fordulnak a dolgok, akkor kitartanak mellette, védelmezik elveit. Az autokrata pozícióját, hatalmát és elveit. Nem teszik, mert a szívük mélyén gyűlölik a zsarnokot. Sokkal jobban, mint az ellenfelek. Sőt, az önmagát az ellenfél táborában meghatározó nem is okvetlen gyűlöli a vele szemben állót, hiszen ellenállásával megvédte saját szellemi integritását, szembeszállt az önkénnyel. Így a zsarnok nem is az ellenfeleit alázza meg önkényével, nem az ő szabadságukat vette el elsősorban, hanem látszólagos és tényleges híveiét. Az autokratánál – amikor az alávetettek rejtett dühe és szégyenérzete valamiképp eszkalálódik – nagyobb veszélyben csak a vezér bizalmát kihasználó, a náluknál is alávetettebb helyzetben levőket zaklatásnak és megfélemlítésnek kitevő poltronok találják magukat. Hiszen a kiszolgálók szégyene sokkal pusztítóbb tud lenni, mint az elégedetlenkedők lázadásának ereje.
A világban jól működő demokráciák egyik legfontosabb ismérve az erős és határozott ellenzék megléte és működése. Az ilyen hatalmi felépítésben kormányalkotó párt meg kell, hogy gondolja, mit tesz és mit engedhet meg magának; nemcsak azt kell megfontolnia, érvényesítheti-e intézkedéseiben az autokratizmus bármely formáját is, de még azt is mérlegelnie kell, utalhat-e rá egyáltalán bármilyen feltétellel is. A demokratikus társadalmakban ugyanis az ellenzék nem az ellenség, hanem az ellenőrzés formáját alkotja, testesíti meg. Ezért érthetetlen, miért olyan félelmetes egy erős és szilárd alapokon álló párt és elnöke számára, ha egy új mozgalom, netán párt alakul közvetlen közelében?
„Nem sokaság, hanem / Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.” Ezek is annak a költőnek a szavai, akinek múltreprezentáló sorait Ön is szívesen idézte egyik ünnepi beszédében. Jó dolog az, ha egy autokrata pártelnök Berzsenyi Dániel költészetét olvassa. Ha olyan emberek veszik körül, akik irodalmi műveltséggel rendelkeznek. Épp ezért érthetetlen, hogy a Jókait, Ottlikot és Berzsenyit olvasó pártelnök máskor (és ismételten is) hogyan élhet egy meglehetősen alacsony színvonalú, szellemtelen, sőt alpári hasonlattal, amikor közéleti ellenzékéről beszél? Hiszen az intellektuális nyitottság, a szellemi erő talán épp olyan fontos összetevője egy párt életének, mint a rend és a fegyelem. Vagy tényleg létezik olyan ember, aki egy „tyúkólas” hasonlatot helyénvalónak érez a közéleti beszédben, a más véleményen levők minősítésében? Bizonyára azok igen, akik ilyen színvonalon és helyesírással nyilvánítanak (Ön mellett) véleményt: „[...] minden kimondas hazugsag mert mastnemtudnak csak ocsmanyozi a VMSZ T nezenek magukba balliberok”. Ha rosszindulat vezérelne, azt mondanám, még sok ilyen hívet és támogatót kívánok Önnek, elnök úr!
Igaz, hogy nem járt sokkal jobban a hűségesek tábora sem. Őket akolba, akolmelegbe küldte elnökük. Az igaz, hogy az akolban meleg van. A szállások jellemzője, hogy a gazdasági épületeket és ólakat a lakóházhoz kapcsolták, hiszen a melegen tartás célját is szolgálták. A birkaganaj fűtési céloknak is megfelel, és bizonyára használják is még a világ egyes tájékain. Igaz, meglehetősen büdös és piszkos. A birkaakol is. Legalább annyira, mint a tyúkól. Nem is rendezettebb. Talán csak annyiban, hogy a birkák követők és megalkuvók. Még annyira sem harcolnak az életükért, mint egy kapadozó tyúk. Hallgatnak. De azért az utolsó pillanatban, ha ráébrednek sorsukra, sírni kezdenek.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >