2019. szeptember 15. vasárnap
Ma Enikő, Melitta névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Terroristák és rendteremtők

Végel László
Végel László

Végel László Közéleti naplója (a nyomtatott változat a Családi Kötben jelent meg):

Az európai polgár csapdája

Tegnap félretettem a munkámat és egész délután a párizsi terrorakcióról szóló híreket figyeltem az interneten. Általános a rémület, eluralkodott a döbbenet. Iszonyatos erővel terjed a félelem, ami lebénítja az embert, viszont ez a terroristák elsődleges célja. Most azok védik az európai kultúrát, akiknek ez a kultúra semmit sem jelent. Most azok esküsznek az európai értékekre, akik ezeket az értékeket nap mint nap rombolták. Európát megtámadták, azonban tudnunk kell, két oldalról támadják. Az egyik oldalról a terroristák, a másik oldalról a „rendteremtők”. A terroristák rendezte vérfürdő szörnyű és aljas tett. A gyalázathoz tartozik, hogy azoknak a kezére játszik, akik a bársonyos terrort szeretnék bevezetni. Egyre gyakrabban hallom a véleményt, miszerint az Iszlám Államot szárazföldi erők bevetésével kell(ene) megsemmisíteni. Ismét a háborúnál kötünk ki, vagy a háborús hangulatkeltésnél. Ez pedig rendet, fegyelmet, hűséget követel. Folyatódnak a bombázások, a franciák az éjszaka heves légitámadást intéztek az Iszlám Állam állásai ellen Szíriában. Fokozott légitámadásokba kezdtek az amerikaiak, meg az oroszok is. Úgy látszik, a terroristák összefogásra kényszerítik a nagyhatalmakat. Vajon képes lesz-e végre összefogni az EU? Megszületik-e az erős EU, vagy pedig a nemzeti elitek visszakövetelik régi jogosítványaikat? Az autoriter rendszereknek az erősen sántikáló Európai Unió nem felel meg. Szándékuk tovább gyengíteni. Az Unióban a jobboldal viszi a prímet, az Európa Parlamentben a jobboldal van többségben, de ahelyett, hogy vállalná a felelősséget, az EU-t nevezi bűnbaknak. Kelet-Közép-Európában épülnek a kerítések, bár mindenki tudja, hogy nem ez a megoldás, mindazonáltal kihúzzák a drótkerítést az országhatárok közötti senki földjén, hogy a helyi hatalom valamelyest megnyugtassa a rettegésben élő választópolgárokat. Az európai polgár csapdába került, indokolt félelmében kénytelen belenyugodni, hogy a biztonságért cserébe csorbuljanak egyéni szabadságjogai.

A túlélés művészete

A budapesti ATV reggeli műsorában (Start Plusz) Rónai Egon műsorvezető jól rátapint frissen megjelent kötetem témájára, miszerint a Balkáni szépség avagy Slemil fattyúja című művem nem csak kisebbségi, hanem közép-kelet európai regény (is). Egy kisebbségi bárhol is éljen Európa eme részében, szükségszerűen elsajátítja a közép-európai látószöget. A kisebbségi hazája tágabb, mint a nemzetállam polgárának hazája. Világa sokkal bonyolultabb és drámaiabb, mint a szabályos nemzetállam gyermekének világa. A túlélés művészete lesz az igazi hősiesség.

Valamit elvesztettünk

Római fürdőn megpillantom az Esterházy kúria oly ismerős kertjét, a kerítést takaró sövényt, a rendezett pázsitot. EP nyit ajtót. Az asztalon, a kanapén, a foteleken, a padlón könyvek, kéziratok. Jó jel, adok hangot elégedettségemnek, látom, dolgozol. Bevezet a másik szobába. Ott még nagyobb a munkalégkört igazoló „rendetlenség”. Ez ugyanakkor azt is jelenti, válaszolja, hogy sok a befejezetlen munka. Az újságok a betegségéről írnak, erről azonban alig váltunk néhány szót, inkább a megírandókról beszélgetünk. Meg-megszakad az irodalmi témák fejtegetése, mert a párizsi terrortámadás ténye egyikünknek sem hagy nyugtot. Rájövök, hogy ő is ugyanazt érzi, mint én. Ami Párizsban történt, az az egész életünk értelmét kérdőjelezi meg. Péter tekintete komor, mondatai fájdalmasak. Valamit elvesztettünk. A terroristák az eszményeinket vették sortűz alá. Aztán a munkáról beszélgetünk ismét, mint akiknek nincs más menedéke, csak az írás. Szücs Miklós akvarelljeiről fejezett be egy írást, meg egy különös írást jelenlegi állapotáról. Felolvas belőle néhány részletet.

Magyaróra

Egy órás beszélgetés a Klubrádióban Károlyi Csabával a Balkáni szépség avagy Slemil fattyújról. Elmondom, hogy a Bűnhődés az európai hontalanokról szól, a Neoplanta, avagy az Ígéret Földje a honkeresőkről, a honfoglalókról, akik úgy indulnak, mintha az ígéret földjére igyekeznének.  Voltunk bűnösök és áldozatok. Végül a Balkáni szépség avagy Slemil fattyújában ebből nem marad semmi: a nagyapa még mesélhet az unokának, az unoka már csak egy idegen nőnek, a balkáni szépségnek meséli élete történetét, miután felgyújtotta a családi házat. Mi más maradt hátra, mint a magányos lázadás? Utalás Lenzre. Magyaróra a perem peremén. Szóba kerülnek a naplók. Ducumenta humana. Maradjon valami jel, hogy valaha élt itt egy tarka, soknemzetű közösség, és maradjon némi nyoma annak, hogyan tűnt el. Majdnem észrevétlenül. Nem is akartunk tudomást venni róla.

Patkányok és tyúkólak

Visszatérve Újvidékre ismerőseim a vajdasági magyarok között dúló vitákat mesélik át. Heves szócsata folyik a tyúkólakról, a patkányokról. Képtelen vagyok bekapcsolódni a csevejbe, mivel ebben a sokat szenvedett közösségben borzalmasan hangzanak az ilyesféle diskurzusok. Az egyik barátom hahotázva jegyzi meg, hogy ha jól érti, akkor a VMSZ vezetője a saját koalíciós pártjának néhány tagját nevezi patkánynak. Az a kérdés, hogy kik azok a nem szabadkai születésű idegenek, akik beköltöznek az új szabadkai luxuslakásokba? Vagy azokba nem fog behurcolkodni egyetlenegy haladó vagy szocialista sem? Tudni kell azonban, hogy a koalíciónak és a bársonyszékeknek ára van. Ezt nevezik politikai alkunak. A hahota megnyugtat, igen, erről csak így szabad beszélni, hahotázva. Én azonban már hahotázni sem bírok, arcomra fagy a mosoly. Engem egészen más érdekel. Például, az az egzódusz, amiről számtalanszor beszámoltam; az, hogy egyre ritkábban hallok magyar mondatot e tájon. Az emberek elköltöznek, kivándorolnak, új hazára lelnek, miközben a gazdagok felé gurulnak a „kisebbségmentő” forintok. Gazdátlan, elárvult világ lesz a vajdasági magyarság, miközben folyik a marakodás, immár nem is a kis magyar bársonyszékekért, azok ugyanis már ki vannak osztva, hanem a fapadokért, a hokedlikért, a sámlikért. Dagad a kis magyar kisebbségi oligarchiák erszénye, az értelmiség elnémult, az ifjúság kivándorol. Van-e még értelme írni? Vagy marad a Slemil unoka döntése? Mesélni egy idegen nőnek, vagyis elmondani a nagyvilágnak a velünk történeteket. Nyakig lubickolunk a kollektív felelőtlenségben. Ebben a drámai helyzetben méltatlan dolog a tyúkólakról és a patkányokról cseverészni.

2015. december 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább

Topolya, Tanyaszínház, VMSZ

Mindenesetre undorítónak tartom, amit a párt tesz ezzel a picinyke megmaradt vajdasági magyarsággal! Szurkolok, hogy minél >

Tovább

Az új osztály nem bocsájtja meg a kormánynak, ha megtűri a békétlenkedést

A melósok örüljenek, ha egyáltalán kapnak munkát. Az engedetlen értelmiségiek nem olyan fontosak, többségük könnyen megvásárolható. >

Tovább

Az erőszak megtévesztően észrevétlenül, alattomoson lopakodik be a közéletbe

A polgárok a valóságtól megundorodva a gondtalan szórakozásba menekülnek. A teraszokon vidám a fiatalok kávéznak, és >

Tovább

Nincs felelős!?

Miért nem foglal az MNT állást és készít határidős cselekvési tervet a tanügyi problémák mielőbbi megoldására? >

Tovább

Fénykép

Orbán Viktor magyarországi miniszterelnök hivatalában fogadta Aleksandar Vučić szerbiai köztársasági elnököt, Andrej Babiš cseh-morvaországi és Peter >

Tovább