2019. október 14. hétfő
Ma Helén, Kaldixtusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Ifjúkori vétkek

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Ha erőszakra kerül sor, akkor mindent meg kell tennünk, hogy békésen vagy erőszakkal visszaszerezzük /Koszovót/” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

SZÖVEGKÖRNYEZET. Van valami, amit a politikusok nagyon utálnak: ha emlékeztetik őket egy korábbi kínos kijelentésükre. Ekkor szokták mondani védekezésképpen, hogy az inkriminált mondatot „kiragadták a szövegkörnyezetből”. Vagyis tényleg elhangzott, amit a rosszakarók idéznek, de bizonyos szövegkörnyezetben, és ha abból kiragadják, akkor az olyan, mintha nem is mondta volna. Ezt a ravasz érvelést valószínűleg már az első órán elsajátítják a politikusi iskolában.

A napokban Aleksandar Vučićnak is meggyűlt a baja a „szövegkörnyezettel” mégpedig egy korábbi, enyhén szólva aggályos kijelentése kapcsán. A kilencvenes években magas rangú radikális funkcionáriusként szó szerint ezzel az elképesztő fenyegetéssel üzent az akkor ellenségnek tekintett bosnyákoknak egyik parlamenti felszólalásában:

„Öljetek meg egyetlen szerbet, és akkor mi száz muszlimot fogunk megölni!”.

Hogy a dolog még kínosabb legyen, egy olyan tévéműsorban idézték a szerb miniszterelnök szavait, amelyben Bakir Izetbegovićtyal, a boszniai elnökség bosnyák tagjával együtt szerepelt. A kimagyarázkodás ezúttal is a szövetkörnyezet volt, amiből persze, szánt szándékkal kiragadták a mondatot a belgrádi tévé újságírói, merthogy a Milošević-rezsim abban az időben ádáz kampányt folytatott a radikálisok ellen. Hogy valamiképpen enyhítse a dolgot, arra hivatkozott, hogy korábban „sok mindent mondott, amiről akkor azt hitte, hogy helyénvaló, de ma már nem ismételné meg”. Vagyis afféle ifjúkori vétségnek próbálta feltüntetni a szörnyű nyilatkozatot.

Ilyen „háttérre” a világ más részein aligha lehetne fényes karriert alapozni, de hát mi a Balkánon vagyunk, és itt hajlamosak az emberek elfelejteni azt, hogy mi minden történt vezetőik előéletében. A bosnyákok meg érjék be annyival, hogy a szomszéd ország kormányfője ma már nem mondana ilyeneket.

HÁBORÚSDI. A szerbek nem felejthetik el Koszovót, de ki akar háborúzni érte?, tette a kérdést néhány héttel ezelőtt a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia (SANU) elnöke, dr. Vladimir Kostić. Nyilatkozata valóságos vihart kavart, különösen annak az a része, amelyben azt tanácsolta az ország vezetőinek, hogy fontolják meg, hogyan lehetne méltóságteljesen kivonulni Koszovóból. Nos, erre adott csattanós választ Irinej pátriárka, a Szerb Pravoszláv Egyház (SPC) vezetője legújabb, Koszovó esetleges UNESCO tagsága kapcsán tett kijelentésével.

„Ha erőszakra kerül sor, akkor mindent meg kell tennünk, hogy békésen vagy erőszakkal visszaszerezzük /Koszovót/” – hangzott az egyházfő figyelmeztetése. („Ako dođe do sile, moramo učiniti sve da milom ili silom to vratimo”) Habár kissé homályosan fogalmazott, az nem kétséges, hogy mire célzott: arra, hogy az elszakadt déli tartományt akár katonai erővel, de vissza kell szerezni. Azóta hiába várjuk, hogy bárki az állami vezetők közül elhatárolódjon a pátriárka kijelentésétől, és leszögezze, hogy Szerbiának nem áll szándékában újabb háborút vívni Koszovóért, hanem csak diplomáciai eszközökkel akar küzdeni az ott élő szerbek jogaiért és a történelmi emlékhelyek megvédéséért, ahogyan hangoztatni szokták. És hogy emlékeztesse az egyházi vezetőt az alkotmányra, amely szekuláris államként határozza meg Szerbiát, ahol az egyház nem szólhat bele az állami politikába.

De hát hiába is várjuk az ilyen fajta reagálást, amikor az államfő rendszeresen a főpapokkal tanácskozik a fontos döntések előtt.

A Koszovó védelmében akár kemény eszközök bevetésére is kész pátriárka egyedül azzal maradt adós, hogy kinek is kellene hadba vonulnia, ha ott „erőszakra kerül sor”? A hadseregnek vagy talán maguknak a harciasabb hívőknek? (…)

 

2015. november 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább

Cipelni a hazátlanság gyökereit

A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >

Tovább

„Ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni”?

Pásztor István a Fidesz tisztújító kongresszusán azt mondta, amit Orbán Viktor hallani szeretett volna. Beszéde nagy >

Tovább

A politikamentesítés „eredménye”

Általában jellemző, hogy magyar tisztségviselők az utóbbi időben túlságosan is elfoglaltak a szlovákiai, az erdélyi és >

Tovább

Greta Thunberg szelleme kísért a Vajdaságban

Van itt minden: rettegés az afrikaiaktól, ökobolsevik politikai szélhámosozás, Nobel-békedíjasozás (áthallással, hogy ugye mindig zsidók kapják, >

Tovább

Bűn és bűnhődés ₋ a Trócsányi-ügy

De miért tette ki e kálváriának egyik leghűségesebb emberét a magyar miniszterelnök, ha amúgy is tudta, >

Tovább