2021. október 26. kedd
Ma Dömötör, Armand, örs névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Ifjúkori vétkek

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Ha erőszakra kerül sor, akkor mindent meg kell tennünk, hogy békésen vagy erőszakkal visszaszerezzük /Koszovót/” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

SZÖVEGKÖRNYEZET. Van valami, amit a politikusok nagyon utálnak: ha emlékeztetik őket egy korábbi kínos kijelentésükre. Ekkor szokták mondani védekezésképpen, hogy az inkriminált mondatot „kiragadták a szövegkörnyezetből”. Vagyis tényleg elhangzott, amit a rosszakarók idéznek, de bizonyos szövegkörnyezetben, és ha abból kiragadják, akkor az olyan, mintha nem is mondta volna. Ezt a ravasz érvelést valószínűleg már az első órán elsajátítják a politikusi iskolában.

A napokban Aleksandar Vučićnak is meggyűlt a baja a „szövegkörnyezettel” mégpedig egy korábbi, enyhén szólva aggályos kijelentése kapcsán. A kilencvenes években magas rangú radikális funkcionáriusként szó szerint ezzel az elképesztő fenyegetéssel üzent az akkor ellenségnek tekintett bosnyákoknak egyik parlamenti felszólalásában:

„Öljetek meg egyetlen szerbet, és akkor mi száz muszlimot fogunk megölni!”.

Hogy a dolog még kínosabb legyen, egy olyan tévéműsorban idézték a szerb miniszterelnök szavait, amelyben Bakir Izetbegovićtyal, a boszniai elnökség bosnyák tagjával együtt szerepelt. A kimagyarázkodás ezúttal is a szövetkörnyezet volt, amiből persze, szánt szándékkal kiragadták a mondatot a belgrádi tévé újságírói, merthogy a Milošević-rezsim abban az időben ádáz kampányt folytatott a radikálisok ellen. Hogy valamiképpen enyhítse a dolgot, arra hivatkozott, hogy korábban „sok mindent mondott, amiről akkor azt hitte, hogy helyénvaló, de ma már nem ismételné meg”. Vagyis afféle ifjúkori vétségnek próbálta feltüntetni a szörnyű nyilatkozatot.

Ilyen „háttérre” a világ más részein aligha lehetne fényes karriert alapozni, de hát mi a Balkánon vagyunk, és itt hajlamosak az emberek elfelejteni azt, hogy mi minden történt vezetőik előéletében. A bosnyákok meg érjék be annyival, hogy a szomszéd ország kormányfője ma már nem mondana ilyeneket.

HÁBORÚSDI. A szerbek nem felejthetik el Koszovót, de ki akar háborúzni érte?, tette a kérdést néhány héttel ezelőtt a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia (SANU) elnöke, dr. Vladimir Kostić. Nyilatkozata valóságos vihart kavart, különösen annak az a része, amelyben azt tanácsolta az ország vezetőinek, hogy fontolják meg, hogyan lehetne méltóságteljesen kivonulni Koszovóból. Nos, erre adott csattanós választ Irinej pátriárka, a Szerb Pravoszláv Egyház (SPC) vezetője legújabb, Koszovó esetleges UNESCO tagsága kapcsán tett kijelentésével.

„Ha erőszakra kerül sor, akkor mindent meg kell tennünk, hogy békésen vagy erőszakkal visszaszerezzük /Koszovót/” – hangzott az egyházfő figyelmeztetése. („Ako dođe do sile, moramo učiniti sve da milom ili silom to vratimo”) Habár kissé homályosan fogalmazott, az nem kétséges, hogy mire célzott: arra, hogy az elszakadt déli tartományt akár katonai erővel, de vissza kell szerezni. Azóta hiába várjuk, hogy bárki az állami vezetők közül elhatárolódjon a pátriárka kijelentésétől, és leszögezze, hogy Szerbiának nem áll szándékában újabb háborút vívni Koszovóért, hanem csak diplomáciai eszközökkel akar küzdeni az ott élő szerbek jogaiért és a történelmi emlékhelyek megvédéséért, ahogyan hangoztatni szokták. És hogy emlékeztesse az egyházi vezetőt az alkotmányra, amely szekuláris államként határozza meg Szerbiát, ahol az egyház nem szólhat bele az állami politikába.

De hát hiába is várjuk az ilyen fajta reagálást, amikor az államfő rendszeresen a főpapokkal tanácskozik a fontos döntések előtt.

A Koszovó védelmében akár kemény eszközök bevetésére is kész pátriárka egyedül azzal maradt adós, hogy kinek is kellene hadba vonulnia, ha ott „erőszakra kerül sor”? A hadseregnek vagy talán maguknak a harciasabb hívőknek? (…)

 

2015. november 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Bársonyos diktaturák

A posztszocialista régióban a jelenleg uralkodó pártok nagy többsége a beteljesületlen ígéretek cinikus haszonélvezője. Vagy pedig >

Tovább

Az értelmiségi hivatásról

A szerbiai európai irányultságú értelmiségiek sziszüphoszi feladatot vállalnak, ám a helyzetük súlyosabb, mint Sziszüphoszé. Camus Sziszüphosza >

Tovább

Pártszínház

Az MNT legutóbbi ülése is a már előre megjósoltak szerint zajlott. Pártszínházi előadáshoz hasonlított. Hajnal Jenő >

Tovább

A hazugságpolitika és a kirekesztés ellen

„Pásztor István újfent bizonyította, hogy csak azt tartja a magyar közösség tagjának, aki a munkahelye és >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

Szép csendben kiléptem a közéletből

Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >

Tovább

Támogatjuk Márki-Zay Pétert!

„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >

Tovább

Az Édentől balra

Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >

Tovább

„Mikor megy már nyugdíjba?”

A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >

Tovább

Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >

Tovább

Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz

És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >

Tovább