2021. október 22. péntek
Ma Előd, Szalóme, Kordélia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A semlegességtől a rakétákig

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Vannak, akik szentül hiszik, hogy áldás minden, ami Orosz Anyácskától érkezik. A rakétákat is beleértve.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Nem elég nekünk a menekültáradat és állandó, lerázhatatlan nyűgként Koszovó, hanem még egy fegyverkezési versenyre is felkészülhetünk! Legalábbis ilyen aggasztó kilátásokkal kecsegtetnek bennünket újabban a médiakommentárok.

Az ezzel kapcsolatos találgatások Aleksandar Vučić múlt heti moszkvai látogatása kapcsán kaptak lábra, különösen a miniszterelnök azon bejelentése nyomán, hogy Szerbia fegyvereket, „de kizárólag védelmi jellegű fegyvereket” kíván vásárolni Oroszországtól. Erre azért van szükség, hangzott az indoklás, mert „szomszédjaink már javában fegyverkeznek, katonai helikoptereket, harckocsikat és ballisztikus rakétákat szereznek be”. A miniszterelnök nem mondta ki, de nyilvánvalóan Horvátországra célzott. Minek nekik a rakéták, tette fel a kérdést, amikor minden oldalról szövetséges NATO-országokkal határosak, egyedül Szerbia képez kivételt? Ezért szerinte a szerbek sem maradhatnak tétlenek, az ország védelme miatt sürgősen orosz fegyverekre van szükségük. Orosz lapértesülések szerint nem kevesebb, mint ötmilliárd dollár értékű fegyvervásárlási szerződésről van szó!

A hazafias beállítottságú belgrádi lapokban is állandó téma a horvát fegyverkezés ezekben a napokban. Az ismert esti lap ugyancsak feltette a kérdést, hogy mi szükségük van a horvátoknak 300 kilométeres hatótávolságú rakétákra? Majd rögtön le is vonta az ebből adódó következtetést, hogy ezt Szerbiának sem szabad válasz nélkül hagynia, mert a lap jegyzetírója szerint „a rettegés egyensúlya a legjobb szavatosság arra, hogy ne következzen be a támadás”. Igaz, hogy a fegyverek sok pénzbe kerülnek, de az ország polgárainak biztonsága mindennél többet ér, véli a kommentátor.

Természetesen nem maradt el a horvát reagálás sem, a Jutarnji list a hétvégén azzal a bombasztikus címmel tudósított Vučić moszkvai látogatásáról és annak céljairól, hogy „Szerbia fegyverkezési versenybe kezdett”, és hogy a most aláírt fegyvervásárlási egyezmény következtében „Szerbia Oroszország balkáni katonai bástyájává alakul”. A horvát lap szerint a látogatás fő célja éppen az ötmilliárd dollár értékű fegyverbeszerzés volt, aminek következtében „alapvetően megváltozhatnak az erőviszonyok Délkelet Európában”. Zágrábban úgy látják, hogy Moszkva nem tudja megakadályozni Montenegró felvételét a NATO-ba, ezért megtalálta a módját, hogyan tegye ezt Szerbia esetében.

Zágráb már korábban is azzal dicsekedett, hogy nem félnek az esetleges szerb agressziótól, mert a NATO megvédi őket, a Pentagon pedig tizenhat darab rakéta-sorozatvetőt és ballisztikus rakétákat adományoz Horvátországnak, amelyek hatósugara „bőven eléri Ništ”. Hogy miért pont ezt a szerb várost? Valószínűleg azért, mert ott van az oroszok által működtetett, a rendkívüli helyzetek kezelésére létesült regionális központ, amelyet Nyugaton egyfajta titkos orosz katonai bázisnak tekintenek.

Egyszóval ismét áll a bál a két legnagyobb egykori „testvérnemzet” között. És közben, a viszálykodás egyik velejárójaként, Szerbiában fokozódik a Nyugat-ellenesség és az EU-szkepticizmus. Az egyik internetes portálon a napokban végzett, reprezentatívnak nem tekinthető, ám mégis elgondolkodtató felmérés szerint mindössze 16 százalék támogatja Szerbia uniós csatlakozását, míg 64 százalék az Oroszországgal való egyesülés híve, 22 százalék pedig a teljes semlegességben látja a kiutat. (…)

A legfrissebb események tükrében nem csoda, hogy ismét hódít az oroszimádat, az oroszpártiak úgy látják: eljött az ő idejük. Újvidéken is megjelentek a „Koszovó és Oroszország” szövegű falfirkák annak a sokak által hirdetett tévhitnek a kifejezéseként, hogy „az EU elveszi tőlünk Koszovót, Oroszország pedig segít visszaszerezni”. Egy nemrég alakult szélső jobboldali csoport a napokban azzal a fura javaslattal rukkolt elő, hogy Szerbia engedje át Koszovót 99 évre Oroszországnak, és ők majd a muzulmán kozákok segítségével rendet tesznek a szeparatista albánok között… Putyint amolyan védőszentként emlegetik, Oroszország pedig a megbízhatóság, a jóságos, odaadó barát szimbóluma annak ellenére is, hogy ezt az önzetlen segítőkészséget semmilyen kézzel fogható adat nem bizonyítja.

Még az üzleti életben is gyakran kihasználják a példátlan ragaszkodást és ámulatot, amit a közvélemény egy része a nagy keleti testvér iránt táplál: egy leleményes pékipari vállalkozó azzal a mesével dobta piacra új termékét, egy különleges kenyérfajtát, hogy az az orosz akadémia receptje szerint készül, és egyenesen gyógyhatású: még a legsúlyosabb betegségekből is képes kigyógyítani fogyasztóját. Egy csalódott vásárló feljelentése nyomán azonban kénytelenek voltak kihagyni a reklámszövegből az orosz akadémiát és a gyógyító hatást, mert erre semmi bizonyíték sincs.

A szóban forgó kenyérfajta legfeljebb azoknak lehet gyógyír és malaszt, akik szentül hiszik, hogy áldás minden, ami Orosz Anyácskától érkezik. A rakétákat is beleértve.

2015. november 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

Szép csendben kiléptem a közéletből

Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >

Tovább

Támogatjuk Márki-Zay Pétert!

„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >

Tovább

Az Édentől balra

Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >

Tovább

„Mikor megy már nyugdíjba?”

A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >

Tovább

Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >

Tovább

Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz

És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >

Tovább

„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”

A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >

Tovább

Civilizációs válság

Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >

Tovább

„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”

Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >

Tovább

„БОЛДОГ СЗУЛИНАПОТ МЕГКЕСВЕ КИВАН НЕНА”

Már eddig is, de hat hónap múlva – vagyis éppen a választások után, amikor a törvény >

Tovább