Ma Béla, Adalbert névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Magyarország nem mumus
„A menekültválságnak egy igazi tanulsága van: nem félti a nemzeti kultúráját az, akinek biztos és erős a nemzeti kultúrája. Ki kell végre egyenesíteni a magyar gerincet.” Parászka Boróka (Erdélyi Riport):
TAMÁS PÁL szociológus svédországi tapasztalatairól beszél Parászka Boróka interjújában.
Az utóbbi hetekben nagyon úgy tűnik, hogy a menekültválság mentén szakad, távolodik egymástól Kelet- és Nyugat-Európa. Valóban ez a tendencia?
Nem gondolom, hogy tragikus, és vissza nem fordítható szakadásról lenne szó, de Európának újra kell gondolnia a nemzetállam korlátait mindenütt: itt is, ott is. A keletiek ezt nehezebben teszik meg, a magyarországi magyarok különösen nehezen. Nagyon sok identitáselem összefügg ugyanis itt a nemzetállammal. Másfelől kétségtelen, hogy Nyugat Európának a menekültek befogadásával kapcsolatban vannak olyan tapasztalatai, gyakorlatai, amelyek Keleten nincsenek. Nyugaton pedig ezt a tapasztalathiányt nem értik. Van a két térség között egy kommunikációs szakadék is.
Az eddigi jelek arra engednek következtetni, hogy a nemzetállam újragondolása helyett az eddigi korlátok megerősítésére törekszik Kelet-Európa. Ahhoz, hogy újragondolja, egy ma még nem létező kelet-nyugati együttműködésre lenne szükség. Mi ennek az esélye?
Az európai együttműködés valamilyen formában létezik. A helyzet jobb annál, mint amit bizonyos médiafelületeken látunk. Magyarország eddigi politikája miatt, a határok kezelése körül tapasztaltak kapcsán, Nyugaton mumus lett. Az a benyomás, hogy a menekültek békésen menetelnének Szíriától Svédországig, ha a magyarok nem akadályoznák őket. Ez azért nem így van. Ez a kép fölmenti a nyugat-európaiakat nagyon sok minden alól. Például az alól, hogy a saját nemzetállamát valamilyen módon meghatározza. Kétségtelen, és ezzel nekünk kell számot vetni, hogy számos helyen épül a poszt-nemzetállam. Svédországban, Finnországban, Hollandiában vagy Németországban. Ebből a perspektívából nehéz megérteni nekik, hogy mi mihez ragaszkodunk. Az értetlenségeknek van egy mélyebb rétege is. A napokban jöttem vissza Svédországból. Azt láttam, hogy a göteborgi üzletek kirakatában ott a felirat „üdvözöljük a menekülteket”. A szociáldemokraták által vezetett városházán, a magyar kulturális hét díszvendégeinek tartott vacsorán kizárólag szír ételeket szolgáltak fel a magyaroknak. Nem akartak ezzel senkinek sem borsot törni az orra alá, hanem demonstrálni akarták, hogy a „svédség” nem etnikai bezárkózást, hanem morális rendet jelent.
Ebből a poszt-nemzetállami változásból következhet az, hogy jelentőségét veszti a magyar kultúra, gyengül a magyar nemzetközösség? Magyar ételt már fel sem fognak szolgálni?
Minden fajta változat előfordulhat a Kárpát-medencében is. A svédországi magyar hétvégén egy joghallgatóval beszélgettem, aki feltűnően, hogy is mondjam, nem viking kinézetű volt. Alacsony, borostás, fekete ember – tipikusan közel-keleti, talán perzsa figura. Azt kérdeztem tőle, hogy „honnan vagy”? Azt vágta rá, hogy stockholmi. Eszébe se jutott, hogy azt mondja a perzsa kinézetű perzsa, hogy perzsa. Svédként identifikálta magát, és ez elő fog fordulni Németországban, Hollandiában, máshol is.
A poszt-nemzeti identitás erősebb nemzeti identitást jelenthet? Ez a paradoxon is kialakulhat?
Sokak esetében igen. Bizonyára olyan is lesz, aki vadul ragaszkodik a muszlim klubokhoz. Figyeltem a tömeget magam körül Svédországban. Rengeteg a bevándorló: közöttük voltak, akik elkülönültek, és voltak, akik keveredtek. Mindenféle előfordul. Nő a populista párt befolyása is, van, aki úgy gondolja, hogy az, ami történik szörnyűség, és van aki úgy véli, ez a világ sora.
Mennyire vannak felkészülve ezek a nyugat-európai társadalmak arra, hogy e folyamatokat hosszútávon befolyásolják? Addig látjuk most a menekültválság fejezeteit, hogy emberek tömegei megérkeznek. Őket el kell szállásolni, enni kell adni nekik, wc-t kell biztosítani. Innen jön azonban a munkás fele a történetnek: felismerni, hogy ki-kicsoda, kivel milyen nyelven lehet kommunikálni, kit hogyan lehet segíteni egy új élet kialakításában. Innen kezdődik a szociális munkások, az antropológusok, a tolmácsok, nyelvtanárok munkája.
Minden megérkező szírnek Göteborgban 150 órás beilleszkedési tanfolyamot biztosítanak. Ebben a csomagban van némi nyelvoktatás is, de nem ezen van a hangsúly. Itt már van kiépült módszer arra, hogyan lehet a belépés szintig eljuttatni az érkezőket. Ez teljesen ellentétes azzal, ami Budapesten folyik, ahol sokáig magára hagyott tömegeket láthattunk. Göteborgban a külvárosban, csoportosan gondoskodnak a menekültekről, nem hagyják őket magukra. Védett környezetben tanulnak meg beilleszkedni. Ez azt, hogy mit gondolnak a svédek a saját társadalmuk fejlődéséről, nem befolyásolja. Svédországban magyarokkal, sőt Erdélyből kikerült magyarokkal keveredtem konfliktusba. Volt olyan, hogy a magyar nagykövettel adtunk elő a svéd külügyminisztériumban, és felállt egy erdélyi hölgy, aki néhány éve él ott, hogy minősíthetetlen hangnemben elmarasztaljon azért, mert a „magyarság árulói” vagyunk. Azt a képet kérte számon, ami benne Magyarországról és a magyarságról él. A svéd külügyi intézet munkatársának erre egy válasza volt: felajánlott a kritikusnak egy pohár hideg vizet. A svédeket ez nem zavarta, nem küldte el, megitatta, leültette. Ez a lényege az ilyen konfliktusoknak.
Mindenkiben él egy kép a saját hazájáról, Kelet- és Nyugat-Európáról. Ez valóban egy tény. Mit tudunk azoknak mondani, akik a magyar nyelvű hírforrásokból tájékozódnak és elutasítják a befogadást azért, mert féltik a „magyar” munkahelyeket, a magyar kultúrát?
Európán belül szabad a mozgás, így Magyarország, Románia, Lengyelország nem válhat fehér szigetté egy olyan kontinensen, amelynek átalakul a lakossága. Ha csak nem korlátozzuk az unión belüli szabad mozgást, munkavállalást. Ez számunkra is nagyon rossz lenne. Ha valaki szeretne Európában dolgozni, akkor annak az az ára, hogy a menekülteket is ide kell engedni, lehetővé tenni számukra a munkavállalást, letelepedést. Ez nem jelenti azt, hogy a Közel-Keletről több millió embert 24 órán belül be kell fogadni. Van itt egy általánosabb probléma. Egyszer Strasbourgban egy, a romák helyzetéről szóló konferencián azt mondta egy ottani szakértő, hogy a szociális válság a keletiek hibája. Ha lenne Kelet-Európában erős nemzeti középosztály, akkor az minden cirkusz nélkül integrálná a romákat. Mintát kínálna, elfogadható alternatívákat. Ha mi gyengék vagyunk, nincs nemzeti középosztályunk, nem képes alternatívát kínálni, akkor az alsóbb osztályok is bezárkóznak a saját kríziseikbe, nem tudnak onnan kitörni. A menekült kérdéshez visszatérve: azt gondolom, meg kell erősödnünk magyarként, közép-európaiként, és ha ez megtörténik, nem kell félnünk attól, hogy a menekültek kikezdik a mi identitásunkat.
Miért ennyire erős a menekült-kérdéssel kapcsolatos félelem? Miért ez a „nemzetféltés” meghatározó?
Természetes, hogy ragaszkodnak az emberek a nyelvükhöz, a kultúrájukhoz. Az kétségtelen, hogy a kelet-európai nemzetek védekezve, lefelé nyomva, történelmi mintáktól nehezen szabadulva fogalmazzák meg a saját ragaszkodásukat. De csak el kell jutnunk onnan, hogy magunkat vert helyzetben hisszük és látjuk addig, hogy kiegyenesedjünk. Hogy a gerincünk egyenes legyen. Ez nem akkor történik meg, ha az asztalra csapunk. Hanem akkor, ha nyitottabbak, bátrabbak vagyunk. Ha nem féltjük a nemzeti identitásunkat, hanem büszkén vállaljuk. A menekültválságból ezt lehet igazán megtanulni.
Következő cikk: A vajdasági magyarság tehát kettős életet él!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >