2024. április 24. Szerda
Ma György, Fidél, Debóra névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Nőuralom Vajdaságban

„Egyébként soha nem lesz semmilyen politika Vajdaságban. Pontosan erre tanít bennünket a feminizmus.” Losoncz Alpár (Autonómia):

Azt harsogja a közvélekedés, hogy nők uralkodnak - méghozzá hol ármányos-titkos eszközökkel, hol nyíltan, expresszív módon - a vajdasági magyarok közéletében

Nemrégiben Szabadkán, a Napló Kör vendégeként szóvá tettem, hogy a vajdasági magyar közéletet áthatják a túlperszonalizált aspektusok. Efelett nem lehet könnyen átsiklani. Sok mindent gátol ugyanis, a politikaképzést bizonyosan. És inkább elcsökevényesedett köztereket, mintsem kisebbségi közjót feltételez.

Az történik, hogy politikai, közéleti kérdések személyes viszonylatokká egyszerűsödnek, olybá tűnik, mintha a közszféra nem lenne egyéb, mint személyes preferenciák áramlása, személyes megnyilatkozások közege, amelyben perszonalizált óhajok és ellenszenvek jutnak különös érvényre. És az a benyomásunk támad, hogy

közéletünk az egymásnak feszülő képlékeny és személyes önkifejeződések neheztelésekben megmutatkozó végtelen tartálya, egyúttal híján mindenfajta eszmének.

Merthogy, ahhoz, hogy a közéletnek akárcsak a minimuma is virágozzon, valaminő személytelenségre van szükség, a személyes vonatkozásokon való túllendülésre. És mindez nem tévesztendő össze azzal a mostanság is sokat emlegetett szentimentális igénnyel, miszerint a közélet szereplőinek szolgálniuk kell a vajdasági magyarokat: eme fogalomnak vajmi kevés keresnivalója van a politikában.

Mindennek van egy súlyos nemi, vagy ahogy a szakmai zsargonban mondani szokás, egy gender dimenziója. Tudniillik azt harsogja a közvélekedés, hogy nők uralkodnak, méghozzá hol ármányos-titkos eszközökkel, hol nyíltan, expresszív módon a vajdasági magyarok közéletében. Azaz befészkelte magát a doxa kivetítéseibe az elképzelés, miszerint

elvetemült, uralomra törő nők mozgatják a történéseket.

A fantáziák egészen odáig terjednek, hogy akadnak olyan kisebbségi társaink, akik képzeletében a közélet a német drámaíró Heinrich von Kleist ama híres esszéjét idézi, amely oly nyomatékosan foglalkozik a marionettszínházzal.

FONDORLATOS-DIABOLIKUS NŐK INFORMÁLIS HATALOMMAL

Nők és hatalom: bizony itt régi szelek fújnak, ósdi szólamok hangzanak fel, mert a vágyfantáziákat sarkalló-mozgató ősrégi témáról van szó. Mindez valóban a régit idézi, van ugyanis ebben valami, amit az örökös ismétlés képlete fémjelez. És ha már szó eshet bizonyos elméletekben arról, hogy a nők kettős szocializáción esnek keresztül, akkor talán azzal a gondolattal is élhetünk, hogy a nők csak akkor élvezhetik a hatalmat, ha kettős legitimációval bírnak: senki sem birtokolhat hatalmat legitimáció nélkül, de a nőknek kétszer kell a körmükre nézni, hogy elismerjük a hatalmat a donna graciosa-nak, a girl-nek, vagy megannyi más női alaknak a történelemben. Egyszer nem elég, mert a rettenhetetlen férfi dominanciával szemben a női hatalom sohasem lehet természetes, kétszer kell ennélfogva bizonyítani létjogosultságát.

A női illetékesség legalábbis: gyanús. Így azt hangoztatja a mindig bennfentes vélelem, azt morogja a doxa, hogy

a legerősebb vajdasági magyar párt, a VMSZ homlokzatának repedését és hitelének elkerülhetetlen mállását jelzi, hogy egy nő formális/informális irányítói hatalmától függ minden testrezzenés, sóhaj és moccanás, nem beszélve a párttagsági előmenetelről, és a káderpolitikáról.

És minthogy a VMSZ, erőhatalmi léténél fogva, valóban mélységesen befolyásolja a vajdasági magyarok pályáit, már-már előttünk áll a lázkép: e nő ténykedése egyenesen a végső esélyeket rontja. Vagyis, hogy a jövő megtorpant, hogy közéletünk rommezővé vált, hogy reménysugarak nélkül élünk eme siralomvölgyben, ezt mind egy nő számlájára lehet írni.

És mindeközben tényleg szárnyalhat a fantáziánk, méghozzá kényünk-kedvünk szerint: mint ahogyan az irodalomban is ott van a kíméletlen, a különféle sebeket osztó nő, a la Belle Dame sans Merci, akinek fellépése okán elvéreznek az emberek: kisugárzása észveszejtő, de nem az élvezettel, vagy a gyönyörrel, hanem mindig a hatalomgyakorlással, és a hatalom különféle montázsaival van összefüggésben.

Csakhogy ezzel korántsem merítettük ki a vajdasági magyar bazár fantáziatárházát, hiszen ott az érem másik oldala is: ahogy az internet eltünedező nyomai elárulják,

a VMSZ holdudvarának szegleteiben is élénken él a képzet, hogy amott, mármint a Magyar Mozgalomban, vagy a mögött, valahol a sötét folyosókon is találtatik egy fondorlatos-diabolikus nő, aki lázadást szítva, eszközviszonyokat teremt, és rákényszeríti magát másokra.

Sehol sem maradnak le a fantáziagyártás versenyében, tehát, elvégre mindenkit ugyanaz a homály kínoz. A végén pedig az egészből, mármint a vajdasági magyar politikából, nem marad más, mint két, végzetes nehezményezésben vergődő, nő privátim jellegű összecsapása. Vagyis, két egymást ellentételező, személyes jellegű preferenciahalmaz konfliktusa.

A FEMINIZMUS MINT A VÉDTELEN KISEBBSÉG TRÓJAI FALOVA

Mindenesetre, amint látjuk, nemcsak kenyérrel él az ember, hanem fantáziával és izgatószerekkel is. Még a kisebbségi ember is, sőt. Persze, egy a pszichoanalízis erőforrásaiból táplálkozó értelmező most rögvest megveregetné a vállamat: így igaz, az ember fantáziákat gyártó lény. Azért hadd tegyem hozzá, hogy

mindebben ott van a kisebbségi képtelensége, hogy szembenézzen saját meghatározottságaival: hogy ide jutottunk, az nem egyéb, mint általános értelmű kínlódásunk jele.

Ráadásul, mindezekben a fantáziákban megszólal az anti-feminizmus hamisítatlan hangja is. És közben töröm a fejemet, emlékeimben kutatok: írtak-e valaha feminista jellegű szöveget Vajdaságban, magyar nyelven? Mert, hogy félreértés ne essék, nőírókról lehet értekezni helyesen és meggondoltan, ám ez még meg sem érinti azt a tétet, amely a feminizmusban jelenik meg. Lehet taglalni a nők helyzetét a részarányokat fontolgatva a különféle kormányzati szervekben, lehet számolgatni, hány kockázatvállaló nő akad a vállalkozók között, föl lehet hánytorgatni az államnak, hogy nem tiszteli a posztulált egyensúlyokat: mindez mond valamit, de még véletlenül sem ragad meg mindent. Szóba hoz bizonyos mennyiségi arányokat, ám nem szól a minőségi tétekről: emlékezhetünk arra, hogy a néhai szocializmusban működtetett kisebbségi kulcsok a maguk számszerűségében kifejeztek valamit, ám tehetetlennek bizonyultak a lényeg elérésében, azaz a kisebbségi apadás megállítását illetően. Ott vannak a feminizmussal szembeni szokványos, egyébiránt agyonhasznált mentségek: „én ugyan elfogadom a nők egyenjogúságát, de nem szeretem a radikális feminizmus túlzásait”, aztán a „feminizmus ára a nőiesség végzetes eltűnése”. Nem több ez, mint adózás a kor kényszereinek, elvégre manapság elég nehéz nyilvánosan azzal a meggondolással élni, hogy legjobb lenne, ha a nők továbbra is a céllövöldék kicicomázott lányainak szerepében tetszelegnének. Ezenkívül a feminizmus tétje éppen a radikalizmusa: a nem-kirakatszerű feminizmus, amely megfelel saját fogalmának, nem felületes tüneteket elemez, hanem mélyre ás, a legvégső társadalmi-gazdasági problémákra kérdez rá a háztartástól a hivatalig: a fennálló rendet felforgató kemény radikalizmust bizony éppen innen lehet megtanulni.

Kell-e mondani, hogy ezt nem kell a biológia felől érteni, hogy a feminizmus gyakorlása nem a nők előjoga? Kell-e mondani, hogy az egésznek csak nagyon közvetetten van köze a biológiához?

A szokványos, úgymond kisebbségi elutasításokról is ejtsünk szót: azt tartja a habzó szájú vélelem, hogy

a feminizmus afféle liberális-nemzetfeletti csalétek, felcsendülő sziréndal, agyafúrt szemfényvesztés, méreggel teli csapda, merthogy elkendőzi a kisebbségi-nemzeti kérdések lényegét. A feminizmus a trójai faló, amelynek segítségével legyűrik a védtelen kisebbségit.

Azt sugallják, hogy miközben a kisebbségek vére gőzölög, itt holmi feminizmusról történnek szónoklatok. De nem csak a kisebbségieket hozhatom itt szóba: emlékszem, hogy egy doktori értekezés védésén egy magyarországi tanár azt súgta a fülembe: „márpedig buzikról meg nőkről nem alkotunk elméleteket”. Amúgy, nyilván terem a világban liberális feminizmus is, ám ez csak egy irányulás a sok közül. Az pedig, hogy a feminizmus követése démonikus módon kiszorítaná a kisebbségi jogok érvényesítését, hogy túlharsogná a kisebbségi követeléseket, és kivéreztetné a kisebbségit, nem több egyszerű riogatásnál.

Csak ezen kanyargások után kereshetünk válaszokat kérdéseinkre. Van-e nőuralom Vajdaságban? Vagy az egész pusztán illúzió? Mindkét kérdés félrevezető, mindkét kérdést kérlelhetetlenül át kell húzni. Egyébként soha nem lesz semmilyen politika Vajdaságban. Pontosan erre tanít bennünket a feminizmus.

 

(Elhangzott az Újvidéki Rádió Szempont című műsorában)

 

 

2015. október 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

Tovább

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

Tovább

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

Tovább

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Tovább

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Tovább

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

Tovább

SZEREPZAVARBAN

Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >

Tovább