Ma János, Zoltán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Palicsi kóstoló - Tanyaszínház 2015
„A falusi színjátszás minden eltúlzó, széles gesztusával, és erőteljes színészi jelenlétével jól bírtak a pályakezdő fiatalok.” Drubina Orsolya (Tiszatáj Online):
GÁRDONYI GÉZA: A BOR
Gárdonyi Géza talán legsikerültebb, 1901-ben írt népdrámájáért lépjük át ezúttal a határt, és keressük meg a palicsi naplementében a tó félszigetét. A jól megszokott, és kellően megcsodált Frici nevű traktor hozza a sárga, címeres ponyvával letakart díszleteket, amelyek több éve nem gurultak már be a városba. A falusi környezetbe helyezett dráma sok kacajt, jóízű paraszti nyelvezetet, és kitűnő hangulatot hozott magával.
A félszigeten rengeteg ember gyűlik össze. A kihelyezett padok előtt, a földön foglalunk helyet, lábunknál mécsesek pislákolnak, a tömeg pedig jószerével úgy nyolcszáz főig dagad. A város boldog és felszabadult, a Tanyaszínház régen nem járt már feléjük. Élvezettel nézik a készülődő színészeket, az öltöző úgyszólván a színpad mögötti belátható területen áll, ami mindig is hozzátartozott a népi színjátszás emberközeli életmódjához. A színpad hátterében a tó csendes magánya, előtte pedig Gárdonyi alakjai gördülnek be szekéren. Szólnak a népdalok, sorba veszünk mindenkit a szemünkkel, és így igen jó kedvvel vethetjük bele magunkat az ízes nyelvű dialógokba. A történet alapvetően egy fordulattal operál, a szerepbemutatás pedig mondhatni jócskán sokáig tart, de ezt egyáltalán nem bánjuk, az Újvidéki Akadémia friss tanoncai és végzett színészei sikeresen feledtetik ezt el velünk.
Baracsék házához rokonok érkeznek. A verekedés miatt börtönben töltött időt Matyi (Szalai Bence), a gazda öccse hamarabb abszolválja a vártnál, és Baracsné unokahúga, a szép Szunyog Rozi (Fülöp Tímea) is megérkezik a családjával. A szerelmi szál garantált. Ugyanakkor a ház asszonya, Juli (Verebes Judit), gyermeke torkáért aggódik, a lódoktor pedig bort javall rá, hát hozat egy keveset otthonra. Baracs (Ozsvár Róbert) mióta házasságuk tart, szigorú önmérsékletet gyakorolva nem iszik, tekintettel azokra a régi viselt pofonokra, amiket rendre kiosztott egy-egy kocsmai dínomdánom alkalmával. A tét azonban csak akkor emelkedik meg, mikor a falu bírója, Göre (Hajdú Tamás), és a kisbíró Durbints gazda (Huszta Dániel) is megáll a háznál a boros hordó körül egy kis szemlét tartani, és addig-addig szemrevételezik, míg a helyzet úgy kívánja: Juli maga beszélje rá az urát, hogy ugyan igyon már a hatóságokkal egy pohárkával.
A jelenetek szépen, egymásba fűződve rajzolják ki a falu képét, László Sándor rendezésében. A kétszintes színpad előtti tér, a mindig rosszindulatú, kotnyeles, irigy és fennhéjázó szomszédasszony, Eszter (László Judit) birodalma, kis kerti kapuval határolva el játszóhelyét. A cigányzenészek hol elölről, hol hátulról, olykor pedig szekérről támadnak, igen jó érzékkel. A borozásnak természetesen verés a vége, a fiatal házasok szétköltöznek, míg a Matyi-Rozi tengely, a kényszerű száműzetésük során kieszközölt titkos találkáikkal szórakoztatják a közönséget:
ROZI: Maga az? Mit akar?
MATYI: Csak köhögök. Ott köhögök, ahol neköm tetszik.
ROZI: Hát csak köhögjön.
MATYI: Már kiköhögtem magam.
A kijózanodó Baracs, miután jól elverte a családot a háztól, nem hajlandó bocsánatot kérni. Az asszony hűséget fogadott, mégis elmenekült, pedig a kutya a veréstől még közelebb húzódik a lábhoz, no meg a ló is elfut, de utána mindig visszajön!- hallható a színpadról. Ebben a gazdák egyet is értenek, hiszen az ő nőstényük se rohant el sehová. A humor először csap le a színpadról, és okoz valami hűvöskés családon belüli erőszak, azaz tabu-alkoholizmus szelű örvénylést, amit a darab rendezője nem lovagol meg. Nincs aktualizált problémafelvetés, pusztán a darab századfordulós törekvései érezhetők: a falusi emberek lelki válságainak, dacos keresetlenségeinek, makacsságának, a mást mond a száj, és mást a szív- szerű büszkeségének kirajzolódásai.
A népi öltözetben felvonuló és népdalokat éneklő fiatal színészeknek ez igen jól áll, a két üresen felakasztott képkeret pedig, ha nem is rendkívüli ötletként, de izgalmas kompozíciós elemként lóg a színpadon. A falusi színjátszás minden eltúlzó, széles gesztusával, és erőteljes színészi jelenlétével jól bírtak a pályakezdő fiatalok. Legkivált Szalai Bence keresetlensége, Verebes Judit tempóérzéke ragadott meg, míg Fülöp Tímea Rozi szerepében megmutathatta a benne rejlő női karakterek sokszínűségének lehetőségét és Ozsvár Róberttől is sokat várhatunk még a jövőben.
A bor kóstolgatása közben a néző gondtalanul nézhetett szembe a gondokkal, ihatott az előzőleg vásárolt, tarisznyájába rejtett sárgabarack pálinkából, és élvezhette a hagyományos Tanyaszínház minden színét és zamatát.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
(Meg)marad, vagy nem?
„Érthetetlen, miért hagyják szó nélkül az adai és magyarkanizsai önkormányzat vezetői az egészségügyi intézmények fejlesztési tervének >
A legújabb kapitalista menstruáció ideje
A koronavírus gazdasági rendszereket válságba sodor, de kilátásba helyezi a sikeres és új tőkefelhalmozás lehetőségét is. >
(Meg)marad, vagy nem?
Ismereteim szerint, a DélHír portál hívta fel először (február 22-én) a figyelmet, hogy a szerb Egészségügyi >
Gurul a dinár, gurul a forint
Szerbiában nem idézett elő felháborodást a Szerbiai Oknyomozó Újságíró Központ (CINS) jelentése arról, hogy miként támogatja >
Ki a jó magyar és ki nem az
Természetesen azzal kérkednek, hogy ők a legjobb magyarok! Ahogy látom a „jó magyarok” időközben jócskán megszelídültek, >
A nemzeti közösségi jogok újabb nyirbálása?
Az MNT-nek a kultúrában való döntéshozatali jogokért való mostani kiállása határozott és jogilag is indokolt. Kérdés >
Európa árvái
Jól esett, hogy újra láthattam a régi ismerős arcokat. Kiderült, hogy Horvátországban és Szlovéniában mégis valamelyest >
Az énekes halálát gyászolja a hatalom és az ellenzék
A mérvadó újságok megemlékeznek a 100 évvel ezelőtt 1921-ben született (2002-ben elhunyt) amerikai liberális filozófusról, John >
Sok pénz, semmi eredmény
A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >
A mazsolázók
Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >
Kusturica Szarajevó fölött
És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >
Az elrabolt idők nyomában
Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat. Nem csak >