2019. szeptember 18. Szerda
Ma Diána, József névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A magyar Rigómező fénylő csillaga

„Az egységes magyar nemzet képzete, egyre inkább képzeletünk terméke, nem pedig élő valóság.“  444.hu, Papp István (Válasz.hu):

Ma ünnepli az ország Trianont

A Parlament előtt felvonják a nemzeti lobogót, Semjén Zsolt a Magyarság Házában, Kövér László Hatvanban (gondolom, a Simicska Lajos Vasúti Felüljáró- és Körforgalom-komplexum elkészülte alkalmából) mond beszédet, este Lezsák Sándor ad át emlékérmeket. Amúgy meg országszerte megemlékezéseket tartanak, úgyhogy mindenki készüljön legalább egy szép szavalattal. Budapest lezárásokkal ünnepel, Kossuth tér környéke, Vár, a szokásos.

Június 4-ét, a trianoni békeszerződés aláírásának napját öt éve nyilvánította a Fidesz a nemzeti összetartozás napjának, tovább erősítve azt az erős imázst, miszerint mi vagyunk az egyetlen ország a világon, amelyik ünnepet csinál a nemzeti tragédiáiból. Személyes kedvencem az aradi vértanúk napja, amikor egy komplett szabadságharc bukását és vérbe fojtását ünnepeljük fehér blúzban, sötét nadrágban, és csak azt nem értem, hogy a muhi csata napja (április 11.) és Buda eleste (augusztus 29.) miért nem piros betűs ünnep. Még lehet!

XXX

Ünnep is lehetne a mai nap

„Talán szentségtörésnek hat, de mégis úgy vélem, ünnep is lehetne a mai nap. Mert lehet-e szebb dolog egy olyan széles közösség, mint a nemzet életében, mint mikor az összetartozás érzését hangsúlyozzuk? Fontos-e, hogy ne Trianon-emléknapról, hanem a nemzeti összetartozás szükségességéről beszéljünk? A Trianon-emléknap megközelítés csak újból és újból mélabúba ejt, az összetartozásra való fókuszálás viszont reményt adhat és a felemelkedés esélyét nyújthatja. De mégsem nyújtja. Nem volt ez feltétlenül mindig így; emlékszem, amikor tízéves koromban a mezőtúri színházterem zsúfolásig megtelt annak okán, hogy egy nagyváradi színművész Ady-estet tartott. Huszonöt év távlatából mindez valószínűtlenül távoli és reménytelenül megismételhetetlen. Mielőtt bárki azt várná, hogy elősorolom az elmúlt évek vétkeit, azt javaslom, ássunk mélyebbre, mert nem most kezdődött a baj. Igen, a magyar nemzet határon belüli és kívüli részei nagyon távol vannak egymástól, s az egységes magyar nemzet képzete, bármennyire szeretnénk is, hogy ne így legyen, egyre inkább képzeletünk terméke, nem pedig élő valóság. 

Mielőtt felhorgadnának az olvasók, azt tanácsolom, ugorjunk vissza nyolcvan évet az időben, és nézzük meg, mit mondott minderről a honi szellem történetének két egymással is hevesen perlekedő óriása. Szekfű Gyula 1934-ben úgy vélte, »az itthoni közvélemény lassanként elmaradt a határon túli fejleményektől, s ma már alig van tudomása arról, mennyire más gondolati formák élnek a leszakadt magyarságban, amelyek a kölcsönös megértést mindinkább nehezítik«. Ugyanebben az esztendőben Németh László is megfogalmazta ítéletét: »Mit kellett volna a magyarságnak tennie Trianon után? Megerősödnie itt benn, s tartania magát odakünn. Itt megoldani, ami megoldandó, ott fenntartani, ami fenntartható. Mi épp ezzel a két kérdéssel nem törődünk. A szükséges belső reformok elmaradtak; az elszakított magyarság erkölcsi, anyagi, külpolitikai támogatást nem kapott tőlünk.«”

 

2015. június 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább

Topolya, Tanyaszínház, VMSZ

Mindenesetre undorítónak tartom, amit a párt tesz ezzel a picinyke megmaradt vajdasági magyarsággal! Szurkolok, hogy minél >

Tovább

Az új osztály nem bocsájtja meg a kormánynak, ha megtűri a békétlenkedést

A melósok örüljenek, ha egyáltalán kapnak munkát. Az engedetlen értelmiségiek nem olyan fontosak, többségük könnyen megvásárolható. >

Tovább

Az erőszak megtévesztően észrevétlenül, alattomoson lopakodik be a közéletbe

A polgárok a valóságtól megundorodva a gondtalan szórakozásba menekülnek. A teraszokon vidám a fiatalok kávéznak, és >

Tovább