2021. május 13. csütörtök
Ma Szervác, Imola, Imelda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A törzsi vezetők és a kisebbségi média

„Amikor egy kisebbségi párt, ebben az esetben a VMSZ, vakon követni kezdi az anyaországi irányzatokat, az néha a legkülönbözőbb módon megbosszulhatja magát.” Zlatko Romić (Magločistač):

Részlet a Teofil Pančić publicistával készült interjúból:

(…) Hogyan tekint a kisebbségi közösségek médiáira, melyek alapítói a nemzeti tanácsok?

A kisebbségi nyelveken működő médiákban az összes gond jelen van, és minden olyan veszély fenyegeti őket, amelyek a többségit is fenyegetik, és még az a tény is adott, hogy az ő publikumuk még alacsonyabb számú, és ezért még nehezebb ellenállniuk a piaci, a politikai vagy más nyomásnak. Ilyen logika alapján, ők valójában még nagyobb védelmet igényelnének. A probléma abban van, hogy az elképzelés szerint, a nemzeti tanácsok modellje azért van, hogy valamiként megvédjék őket; amely valójában rossz szolgálatot tett, mert egyfajta politikai nyomás helyett, amely az egyik oldalról jönne, kaptak egy másfajta politikai nyomást, mely magából a közösségből érkezik, mert egy kisebbségi közösségen belül egyfajta hierarchikus struktúra van, amelyen belül a médiát szintén úgy kezelik, mintha az az adott kisebbségen belül létező politikai elit szócsöve lenne. Azt hiszem, hogy e modell teljesen értelmetlen, ahogyan azt gondolom, hogy alkotmányellenes is, És, ha engem kérdeznének, az egyszerűen nem létezne sem a tanügyben, sem a kultúrában, s ezzel együtt a médiákban sem. Ez a divatos multikulturális doktrína áldozatul esése, amely az emberekre nem úgy tekint, mint meghatározott területen élő polgárokra, hanem az állítólagos exkluzív önazonosságukban és a nemzeti, nyelvi, felekezeti hovatartozásukban szemléli, és ezzel a kisebbségi közösségeknek rossz szolgálatot tesz, gettósítja őket, és közvetlenül kiteszi őket, ahogyan azt Végel László mondta: a „törzsi vezetők” befolyásának.

Mégis, a közelmúltban kezdte el a Hlas l’udu a saját szövegeit szerbre fordítani, ugyanezt teszi a Vajdaság Ma hírportál; a szabadkai Népszínházban és a Kosztolányi Dezső Színházban is már régóta – az előadások ideje alatt szerb feliratozás történik. Az ilyen lépések mennyiben járulnak hozzá a gettósítottságból való kiszabaduláshoz?

Teljesen. Én még a kilencvenes években ajánlottam, hogy a Magyar Szó hetente egyszer jelentessen meg valamiféle kiadványt szerbül. Azt hiszem, hogy az olyasfajta kommunikáció igen szükséges, és nem csoda, hogy a kultúrában dolgozók foglalkoztak ezzel először. Az egyetlen zárt körbe való bezárkózás valakinek valamely pillanatban kényelmes lehet, de előbb vagy utóbb visszaüt, mert itt ekkor nincs igazi kommunikáció. És utána csodálkozunk, hogy az emberek, akik egyébként egymás közelében élnek, ennyire keveset tudnak egymásról. Ha valaki egész életében különböző médiákat követ, és nincs fogalma, hogy az első szomszédja mit olvas, néz vagy hallgat; ha egymás nyelvét nem ismerik, akkor nem várható semmiféle kommunikáció, és normális, polgári közösség alkotása. Tehát, teljes mértékben a mindenfajta interkulturális kommunikáció mellett vagyok, amely manifesztálódik, úgy, hogy követhető a színházi előadás, vagy akármi más – más nyelveken is. Ebben nem látok semmi rosszat, csak jót. (…)

Hogyan tekint arra az adatra, hogy jelenleg a hatalmi párt, illetve annak első embere, a polgárok több, mint 50%-ának a támogatását élvezi?

Az autoritárius-populisztikus hatalomnak gyakran sikerül megvalósítania a magas támogatottságot, néha, akár éveken át is. Ha emlékezünk a korai kilencvenes évekre, Slobodan Milošević hatalmas támogatottságot élvezett a nép körében. Ne feledjük, hogy az első többpárti választásokon 1990-ben az SZSZP-nek a Szerbiai Képviselőházban a 250 közül 195 küldötte volt. Emlékezzünk, mekkora támogatottsága volt Miloševićnek, de még Šešeljnek is. Tehát, nincs itt semmi új. Különben, megnézhetjük, hogy mekkora támogatottsága van Oroszországban Vlagyimir Putyinnak. Az autoritárius vezetőkkel ez egyszerűen így van. Nekik egy ideig sikerül egyensúlyozniuk, és nagyon népszerűek, de egyszer, amikor esni kezdenek, akkor az megállíthatatlan. Az a gond, többek között, hogy utánuk – gyakran – a pusztaság marad, és romba döntik az egész politikai képet, korábbi ellenfeleiket lejáratják és kompromittálják, és ez mellett nem lesz egy hiteles alternatíva. Különben, nézzünk meg egy Szabadkához földrajzilag közeli példát, ez az, ami Magyarországon történik. Orbán kormánya tönkretette mindazt, amit Magyarországon az előző politikai garnitúra megteremtett, és ennélfogva ő egy időben nagy népszerűségnek örvendhetett. Most az ő népszerűsége csökken, de kinek a javára? A Jobbik javára. Tehát, valaki más hasznára, aki még tőle is sokkal „jobb”, és nem olyan valaki javára, akit polgári-demokratikus erőnek nevezhetnénk. Én attól félek, hogy nehogy itt nálunk is – előbb vagy utóbb – valami ehhez hasonló történjen.

Ebben a szövegkörnyezetben hogyan tekint a VMSZ politizálására: számukra megfelel a hatalom a Szerbiai Képviselőházban a Szerb Haladó Párttal, a Vajdasági Képviselőházban a Demokrata Párttal, de a magyarországi Fidesz itteni partnerének a szerepe is?

Bizonyos mértékben meg tudom érteni a VMSZ pillanatnyi helyzetét, mert ő, mint kisebbségi párt – mindenkivel jóban akar lenni. Ez taktikai szinten érthető is, és én nem mondom, hogy neki nyíltan konfrontálódnia kellene akár a köztársasági, akár a tartományi hatalommal. Azonban, az a probléma, ha áthágják az általános politikai jó ízlés határát, és amikor ez átváltozik egy kilátástalan helyzetbe, hogy mindenkinek mindenáron eleget kívánnak tenni. Azt gondolom, hogy ez a VMSZ számára nagy veszély – abban a valamiféle praktikus politikai értelemben. Másrészt, a VMSZ-en belül észlelek egy egyre kifejezettebb konzervativizmust, amely ismét csak: valamiképp követi az utóbbi öt-hat év magyarországi irányzatait. Tehát, amikor egy kisebbségi párt, ebben az esetben a VMSZ, vakon követni kezdi az anyaországi irányzatokat, az néha a legkülönbözőbb módon megbosszulhatja magát, és azt hiszem, ez nem jó irányzat. Azt gondolom, hogy a VMSZ a kilencvenes években a Vajdaságon belül nagyon pozitív szerepet játszott, épp annak a ténynek köszönhetően, hogy a VMSZ következetesen a vajdasági és a szerbiai kontextusban is azokkal az erőkkel szövetkezett, amelyek polgári-demokratikus beállítottságúak voltak. Az az elképzelés, hogy a nacionalisták egymással szövetkezhetnek, és hogy Belgrád és Budapest is valami belső paktumot teremthet, számomra végzetesen problematikus, és ez előbb vagy utóbb rosszul végződik, az egyik és a másik számára is. Nem az én tisztem bárkinek is tanácsot osztogatni, de sokkal jobban szeretném, ha a VMSZ nagyjából azt a politikai irányvonalat követné, amelyről a kilencvenes években ismert volt. (…)

 

 

2015. április 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A vajdasági magyarok „érzik-e a keretegyezményből származó előnyöket”?

Tegyük tisztába: Kovács csak arra jogosult, hogy a pártját, a VMSZ-t képviselje, azokat, akik a pártjára >

Tovább

Nepotista és pártalapú foglalkoztatás?

Nepotizmus, érdekütközés, pártalapú foglalkoztatás? Ugyan már! Elvégre biztosítani kell a jövőt, a folytonosságot, bebetonozni az egyszólamúságot, >

Tovább

„Joga van-e a fiamnak a kórházi kezelésre?”

Elkeseredésemben már Vučić elnöknek is írtam. Kétszer is. Az Egészségügyi Minisztériumhoz utasított. Onnan az egészségügyi felügyelőséghez >

Tovább

Mit tartalmaz a „Kovács-jelentés”?

A jegyzetből is látható, hogy „Szerbia legdrágább képviselőjének” jelentése a nemzeti kisebbségek európai védelmével kapcsolatosan szinte >

Tovább

Ariszteidész és a cserépdarab

Egy írástudatlan görög polgár nem tudva, hogy kiről van szó, Ariszteidészhez lépett és megkérte: írja fel >

Tovább

Határszabászat a Balkánon

Noha bő két hét alatt végül a legtöbb érintett megszólalt az elhíresült balkáni non-paper kapcsán, és >

Tovább

A nagy poszttranziciós szexuális forradalom

Úgy látszik, ezek a szexskandalumok egyre inkább lábra kapnak az új poszttranziciós elitben. A győri polgármester >

Tovább

A vírus politikai fegyver lett

„Azok az értelmiségiek, akik csak titokban cinkoskodtak a diktatúrával, főleg azzal, hogy bölcsen hallgattak a színe >

Tovább

Levél a Klubrádiónak

Az ATV vezetőinek joguk van megváltoztatni politikai nézeteiket, elkötelezettségüket, szövetségeseiket. Ez csak rájuk tartozik. De együttműködni >

Tovább

„Búcsú előtt”

Olyan (IPA és egyéb) projektumokkal kellene pályázni (a falunapi ünnepségek és különböző eszem-iszom fesztiválok helyett), amelyek >

Tovább

A gyomorforgató antikommunizmus

Milyen nemzet az, amelynek csak egy disszidense akad, kérdezte, majd előrelátóan – 1971-ben történt az eset >

Tovább

Az elit játszmája

Késve kapom kézbe a Magyar Hangot, a postás csak ma kézbesítette, átböngészem és egy nagyon fontos >

Tovább