2020. május 28. csütörtök
Ma Emil, Csanád, Vilmos névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Második nyilvánosság kontra Vajdasági Skaccok

Avagy a tüntetéstől való páni félelem

„Te itt zsidózol? Utána meg gyűlöletnyelvről papolsz? Ezt nem szeretném minősíteni.” Második nyilvánosság, Vajdasági Skaccok:

A tespedt és szinte  egyszólamú vajdasági magyar közéletbe végre egy civil kezdeményezés robbant be: a Második nyilvánosság. A facebook csoport kezdeményezte a Szabadkai Népszínház magyar társulata igazgatójának a visszahívását. Erre reagált a VMSZ szűkebb vezetőségét és személy szerint Lovas Ildikót istápoló, szégyenlősen rejtőzködő, álnevek mögé búvó Vajdasági Skaccok nevű honlap. Bozsó István a Második nyilvánosság egyik alapítója viszontválaszolt. Mindhárom írást olvasóink elé tárjuk. A legfrissebbel kezdjük:

Kedves Olvasó!

Stephen Bozhen vagyok, polgári nevemen Bózsó István. Elismerem, ez a S.B. nem túl fantáziadús (írói) álnév, de jobbra sajnos nem futotta.

A Második nyilvánosság című facebook-oldal egyik adminisztrátora és egyik szerzője vagyok. Ha ezt az írást a mi oldalunkon olvasod, akkor talán nem kell elmagyaráznom, miért hoztuk létre az oldalt, ha pedig más helyen bemásolva találtad, akkor kattints ránk, hogy érthesd, kik és miért feszülnek most egymásnak: facebook.com/masodiknyilvanossag

Mivel a Skaccok cikkében megemlítve személyesen én vagyok, ezért egy személyben szeretnék válaszolni az engem ért vádakra, sértésekre, a szerkesztőséget értekre viszont a többiek nevében is (azok a szövegrészek velük egyeztetve kerülnek leírásra). Borzasztóan egyszerű lesz felismerni a különbséget: egyes szám első személyű vagy többes szám első személyű beszédmód kerül alkalmazásra.

Nem tudom, pontosan ki szólt hozzám, de feltételezem, hogy egyetlen konkrét személy írta, ezért a megszólításokban az egyes szám második személyt fogom használni. Remélve, hogy tegeződhetünk. Egy nyílt bemutatkozás mindenesetre jól esne a részéről, ha már vitapartnerekké váltunk.

A vitatott cikk tartalma a reakcióimmal (az eredeti cikk tartalma dőlt betűs) – a naplo.org-n vastag betűs – a naplo.org bejegyzése.

Van nekünk, vajdasági magyaroknak egy fergeteges, majdnem meggondolás nélküli, jó tollú anekdotásunk. Művésznevén Stephen Bozhen, aki intenzíven átéli írásait, komoly művészi –novellás– magasságokat is elér, amik kevés cselekvésűek, de ez inkább dicséret, mint kritika. Pikantériája abba rejlik, hogy alakjait kitűnően ismeri, mint ahogyan minden szavukat és tettüket is. Az élet- és emberismerése nem ragad meg a külső szín, tárgyak, mindennapi gondok, bajok és lehetséges apró örömök, sekélyes érzelmi motívumok szintjén, hanem olykor könnyed, rejtett szálú összefüggéseket már-már impozáns mélységeket is bejár. Mondhatjuk azt is, hogy az író vajdaságnovellát alkot, ahol a szereplőit jól körberakja és elhalmozza a vajdasági magyarok érdekes tárgyaival, holmijaival, amiket mindig nagy igyekezettel nevükön is nevez. A vajdaságnovellái tele vannak népies –olykor szerb nyelvű– kiszólásokkal, közmondásokkal és szólásokkal is. Így kijelenthetjük azt is, hogy írónk is népies (kedvelem).

Hm, a “fergetegest” azért kissé túlzónak érzem, nagyon ”megszaladt a billentyűzet”, úgy látszik. Ha a szerző nem a “hazai” közönsége azon gyanakvásának elaltatására használná ezt a bekezdést, miszerint valószínűleg egy gorombán (megszokottan?) részrehajló, maszatoló, terelő, kiforgató iromány fog belőle a végére kerekedni, egy független szemléletű, a kritizáltakat nem személyükben sértegető, hanem motivációikat bíráló mű helyett… szóval ha nem csak a kiegyensúlyozottság látszatát próbálná vele kelteni a szerző, nos… akkor ez lenne írói (bár nem vagyok író!) pályafutásom eddigi legszebb, legméltatóbb kritikája! Könnyeket csalt a szemembe! Meg merem kockáztatni, hogy a felsorolt argumentumok felét sem birtokló egyének tollából lazán megjelennek olvashatatlan könyvek. Ó, ha mind igaz lenne rám nézve… Habár ennyi biztatás hatására talán mégiscsak felerősödnek bennem az írói ambíciók, és elkezdem komolyan venni dolgot.

Az ingyen reklámot mindenesetre köszönöm. (Értem a “népies” beszólást is, ügyes.)

És ifjú mozgalmár (nemkedvelem).

Na, azt elhiszem.

Zümmögő színész barátaival tökéletesen naplókörös unokajelöltek.

Nem szeretnék mondatonként reagálni, de néha muszáj. Itt konkrétan többeket érintő/sértő, valótlanságot tartalmazó állítás hangzik el.

Tisztázzunk egyet s mást!

Nincsenek ún. zümmögő színész barátaim. Legalábbis a szabadkai társulatban pont nincsenek, mert egyébként azért vannak színész ismerőseim - bár zümmögni még egyiküket sem hallottam (ez bizonyára valamiféle rejtett színészi képesség lehet, ami előttem mindezidáig rejtve maradt).

Hétfőn publikáltam a facebook oldalamon egy privát jegyzetemet (Vajdasági kupi címmel), amiben nevén nevezem a Népszínházban kialakult visszásságokat - ami éppenséggel még csak a jéghegy csúcsa. (Talán ha nem jutnak tudomásomra a buszoztatások, akkor meg sem írom az egészet.) Eme irományom gyors elterjedése nyomán támogató megnyilvánulások érkeztek, és több személy a konkrét tenni akarásáról biztosított. Olyanok is, akiket előtte nem ismertem, de eme közös ügy mögé fel tudtak sorakozni, ellentéteiket félretéve. Érezve a polarizált erőteret, felvállaltuk, hogy kimondjuk azt, amit sok ember gondol, de máshol nem hangozhat el. Ezután jött a facebook oldal, a kezdeményezés, hogy “felszólunk” már egy kicsit, hogy állj, most tényleg túl messzire ment a nagy-nagy magyar nemzeti stratégia.

Mindezt a magyar társulattól 100%-osan függetlenül kezdtük el, mi, színházkedvelő, színházlátogató civilek. Nem néztük, közülünk ki kire szavazott, mert nem politikai forradalmat akartunk csinálni. Csak láttuk, hogy a király meztelen. Lehet rá ruhát hazudni, és tapsolhat is hozzá mindenki, de mindig lesz pár “skacc”, aki nem fél, és kimondja a kellemetlen igazságot.

Hogy a társulat örült-e neki? Örültek-e a színészek és a színházi dolgozók annak, hogy pont a NÉZŐK, a KÖZÖNSÉG, akikért tulajdonképpen az egész életüket áldozzák, lerázza magáról a szokásos vajdasági magyar apátiát, és kiáll mellettük, nem hagyva szó nélkül, hogy a politika eszközévé válik a munkahelyük? Szerinted jól esett-e nekik?

Azután engem nagy részük ismerősnek jelölt facebookon. Személyesen még nem volt szerencsém velük találkozni, de remélem, hogy szívesen fognak majd látni.

A “zümmögő” színészekhez tehát ennyi közöm van.

A “naplókörözés”, ami a további írásodat átitatja... Ezen direkt el kellett gondolkodnom, hogy megértsem, mivel is vagyok/vagyunk vádolva.

A tények: a Vajdasági kupi elterjedése nyomán megkeresett a Naplo.org egyik szerkesztője (vagy kije-mije), hogy olvasták az írásomat, egyetértenek a tartalmával, és ha hozzájárulok, változatlan formában közzétennék. Én pedig erre azt a választ adtam, hogy forrásmegjelölés mellett ennek természetesen semmi akadálya nincsen. És mivel a Vajdasági kupi volt félig-meddig a kezdeményezés kezdőakkordja, ezért a Második nyilvánosság honlapjaként a Naplo.org-on megjelent írásomat linkeltem be – a többi szerkesztőnk egyetértése mellett. Be kell valljam, hétfőig azt se tudtam, hogy a Naplo.org létezik, arról, hogy mit csinálnak, miket írkálnak, fogalmam sincs még most sem, így azt se tudhatom, hogy cinkes-e “naplókörös unokajelöltnek” lenni. (Hahaha!) De látva azt, hogy mennyire a bögyödben vannak, azt hiszem, már csak ezért is itt az ideje, hogy összehaverkodjak velük. Ugyanis szeretek többféle véleményt elolvasni, meghallgatni bármilyen kérdést illetően.

És nem az a baj, hogy naplókörösök, hanem az, hogy unokajelöltek. Ez azért problémás, mert az unatkozó, egy kis kalandra vágyó fiatalok, szeretnének ugyan valamit csinálni, de olyant, ami nem igényel részükről több belefeccelt munkát, egy khm. átdumálós szombat esti Mojozásnál.

Azért az minimum látnoki képességre utal, hogy tudod: mi maximum egy laza szombat esti kis Mojózásig vagyunk hajlandóak elmenni ennek az ügynek a képviseletében.

Tulajdonképpen fogalmad sincs arról, hogy nagy gőgödben most nem unatkozó középiskolás gyerekekkel helyezkedtél szembe (csak mered remélni, hogy de). Nem szeretek csalódást okozni az embereknek, de azt hiszem, neked ezúttal kénytelen leszek. Miután a magyarországi független médiumokkal kapcsolatba léptünk, és felvázoltuk egy lehetséges békés, száz százalékosan civil és civilizált(!) demonstráció lehetőségét, biztosítottak bennünket, hogy szívesen beszámolnak bármilyen magyar ügyről a határon túl is. A szerb médiának elég lesz aznap leadni a drótot, jönnek majd mint dögre a legyek, nyugodt lehetsz. (Ahogy már egyszer “népiesnek” aposztrofáltál, úgy vedd ezt a kis trágárságot is vajdasági magyar tájszólásnak, és ne rugózz azon, hogy illetlen vagy sem.)

És ez a fajta hozzáállás mit eredményez? – tesszük fel jogosan a kérdést.

 

Hát azt, hogy Facebook oldalt alakítanak és tüntetést szerveznek egy igazgató leváltásáért, pontosan azzal a retorikával, módszerrel, ahogyan azt a naplókörösöktől látták. Nem beskatulyázás miatt gyűlöletkörözök, hanem csak rászeretnék mutatni arra, hogy hiába hiszik azt az unokajelöltek, hogy autonóm (független) módon cselekszenek, mindössze egy mintát követnek. Azt a naplókörösök által elvárt mintát, amely szerint: míg pontosan azt mondod, amit hallani szeretnének, addig Ti vagytok a királyok, Ti vagytok az utódok, de ha elmeritek mondani a saját itt-ott eltérő véleményeteket, akkor nektek kampec, vége, the end. A naplókörösök másik ismertető jele, hogy Ők soha sem a véleménnyel szállnak szembe, még csak azt sem mondják, hogy ja, most furcsákat beszélsz, de inkább túllépek rajta, mert nem értem, viszont elkezdek rád odafigyelni hátha később megértelek. Nem, ilyenkor, amikor más véleményen vagy mint Ők, elkezdik keresni a viselkedésed okát (pl. kevésbé vagy intelligens mint legutóbb) és abba kötnek bele.

Így a naplókör, úgy a naplókör… Nos, ne haragudj, ezzel én nem tudok mit kezdeni. Nem vagyunk kapcsolatban a naplókörrel (talán illene őket nagybetűvel írnom), se politikai párttal, se senkivel. Nincs, aki irányítana minket. És nincs olyan se, aki fenyegethetne minket! Tudjuk, hogy ezt nehéz felfogni, de gondolkodó civilek vagyunk, akiknek a véleménye most történetesen nem esik egybe a tiéddel. Szokatlan, mi?

Nah, egy az egyben ezt a viselkedési mintát követik az új mozgalmárok is. Mit mondhatnék én erre? Van esélyem rábeszélni őket arra, hogy ez milyen problémás? Szinte kizárt dolog. De azért egy próbát megér.

Vegyük sorra, hogy mit írnak:

“Követeljük Andrási Attila azonnali eltávolítását a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának igazgatói posztjáról! Nem kívánjuk őt emberi mivoltában minősíteni, de a feladata ellátására tökéletesen alkalmatlannak tartjuk!”

Ezzel a követelőző hangnemmel az ifjú mozgalmárok úgy tűnik tökéletesen beszélik a körösök „pártnyelvét”. Tényként fogadják el és széjjelkürtölik, hogy a „feladata ellátására tökéletesen alkalmatlan” Andrási, miközben még meg sem száradt a tinta a kinevezésén.

Követelőző hangnem, hát igen, biztosan újként hat a megszokott simulékony zsolozmázás után. Nem tudom, hogy te TÉNYLEG láttad-e Az ügynök halála című remekbeszabott darabot Andrási Attila rendezésében? Ajánlom a figyelmedbe. Bár a jegy árát jó párunk szerint nem éri meg, de ez téged el ne tántorítson.

Szegény, épp hogy “tintaszáradós” fázisba lépett igazgató úrnak nem sikerült hitelt érdemlően megmagyaráznia (pedig olyan szépen a keze alá kérdeztek a betanított/befenyített újságírók), hogy mégis mi a túróért van több vendégművész a darabjában, mint helyi? Miért hagyta ki szereposztáskor a szabadkai társulat első színészeit? De legfőképpen: ha tényleg annyira jól sikerült darabról van szó, és mi, a Második nyilvánosságban mindannyian tényleg totális (fatális) tévedésben élünk, akkor miért volt arra szükség, hogy a harmadik előadásra már vidékről hozzák ingyen busszal a nézőket? Ez milyen irányt vázol fel a színház jövőbeni működésében, hm?

Most tekintsünk el attól, hogy az előző művészeti vezetőnek milyen melléfogásai voltak nyolc éven(!) keresztül és mégsem követelte senki sem a lemondását.

Senki sem óhajtja szentté avatni az előző művészeti vezetőt. Értesüléseim szerint a Mezei Zoltánt megelőző, látványosan pszichés gondokkal küzdő művészeti vezető távozása után a politikai lobbi egy tehetséges, ámde erős politikai befolyásoltságú aspiránst óhajtott a helyébe ültetni. Mezei pedig élvezve a társulat támogatását, inkább magára vállalta a feladatot. Tette ezt jól, rosszul, vitathatatlan. De a saját társulatával végig lojális volt, ami Andrásiról már az első előadás kapcsán sem mondható el.

Maradjunk annál a ténynél, hogy egy civil szervezetnek arról kellene szólnia, hogy a dolgokat civil nyelven ergo kritikusan közelítik meg: gyanakodva és kérdezve nem pedig tényként elfogadva és közölve.

Azért azt ne egy pártkatona mondja meg nekünk, hogy egy civil szervezetnek (pontosabban kezdeményezésnek!) miről kellene szólnia! Pláne ne ő mondja meg, hogy ez tény! Mi sem mondjuk meg, hogy a politikának miről kellene szólnia, mert nem óhajtunk politizálni. Egyszerűen nem akarjuk, hogy a politika a bőrünk alá, illetve a színház kulisszái mögé bújjon. De ha tanács kell, most legalább tudjuk, kihez érdemes fordulnunk.

De itt a harcban nincs hely vitára, válaszokra, hanem az unalomig ismert naplósszólamra:

„600 ember üzeni a vajdasági magyar politikumnak, hogy Andrási Attila nem méltó a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának vezetésére! Ne romboljátok le a független kultúra legfontosabb pillérét! Ha nem tudtatok épkézláb embert e posztra állítani, hallgassátok meg a társulat javaslatát, és támogassátok a jelöltjüket!”.

Ezt akár a délhíres Setyerov Zorán is írhatta volna. És nincs más, nincs vita, a Facebook oldaluk egy belterjes naplókörös trolfészek lett, amelynek egyedüli feladata, hogy továbbossza a bibsi hangadók megmondásait… TESSÉK?? Káprázik a szemem? Te itt zsidózol? Utána meg gyűlöletnyelvről papolsz? Ezt nem szeretném minősíteni.

(A „biboldó” cigány eredetű szó, jelentése: kereszteletlen. Gúnyosan a zsidókra vonatkozik. Rövidebb alakja a „bibsi”.

L. Tótfalusi István, Idegenszó-tár, Tinta, 2005, 110.)

…egy tökéletesen megtanult gyűlöletnyelven, két mondatos fejléccel, és adminjai boldogan nézik, amint a posztok alatt a leghangosabb hívek egymást biztatják és kényeztetik. Olyan elvárt viselkedést produkálnak, amiért nem sokat kell dolgozni, de a dícséret és a fejsimi az garantált a leghangosabb és legagresszívebb hangadóktól, lájkok vagy kommentek formájában (László Gerold: Így igaz! Kösz, hogy kimondjátok. Nem szabad hallgatni! Németh János És Rumi: Végső ideje szót emelni az önkény ellen! Csatlakozom, támogatom a színháziakat!!!).

Egyetlen egy ellenvéleményt közlő kommentárt sem töröltünk ki az oldalunkon, sőt, a Vajdasági Skaccoktól érkezett bejegyzést (ami amúgy csak az oldalunk sarkában jelenne meg kissé észrevehetetlen módon), azonnal kiposztoltuk, hogy láthatóvá váljék az ellenvélemény is! Senkit nem kértünk “bérkommentálásra”, nem kaptunk és nem adtunk fejsimit (ez független körökben ugyanis nem divat). Ha ez nem a párbeszédre való nyitottság jele, akkor nem tudom, számodra mi lenne az. Több mint 800 ember fejét végigsimizni még nekünk is embertpróbáló feladat lenne, pedig az elszántságunkkal nincs gond.

Az esetleg nem fordult meg a fejedben, hogy ez a rengeteg ember, akik között mindenféle akad, szavazó is, ellenszavazó is, egyszerűen csak egyetért egy konkrét kérdésben? Egyszerűen csak szereti a színházat, és úgy látja, hogy ami történt, az káros a színházra, a vajdasági magyar kultúrára nézve? Nehéz elképzelni, hogy vannak olyan emberek (még a ti soraitokban is), akiknek ez szimplán nem tetszik? Vagy egyszerűen csak szokatlan az ellenvélemény?

Second Public Fb oldalatok tökéletes naplókomformá vált, és már a szándékról is letettetek, hogy ott érdemi vita folyjék, olyan, ahol azt kellene tennetek, amit egy civil mozgalmár tesz: érvekkel garanciát vállalni azért, hogy a megfogalmazott állításaitok érvényesek és igazak. Erre már a szándék legapróbb jele sincs meg. Viszont megmondás az van. Kommentekben pedig ugyanaz az unalmas trollkodás megy, ami nem a párbeszédről, hanem kizárólag a meggyőzésről és az agitációról szól.

Ezt ilyen sommásan kijelenteni csak az tudja, aki nem olvasta végig a bejegyzéseket sem, a hozzászólásokat sem. A két kezét összetenné minden webszerkesztő széles e vidéken, ha az oldala hozzászólásaiban ilyen civilizált hangnemmel találkozna. Agresszívnak bélyegezni a legkönnyebb azt, aki nem azt a dalt énekli, ami a fülünknek kedves.

És a kérdésetekre a válasz: Nem, nem nézünk benneteket hülyéknek, sokkal inkább sajnálunk titeket.

Sajnálkozni is fogtok, ha nem veszitek végre észre, hogy amit elkezdtünk, az nem azért történik, hogy elmozdítsunk benneteket azokból a kényelmes bársonyfotelokból, amikbe most éppen elkékült ujjakkal kapaszkodtok. Vegyétek észre, hogy ez a húzásotok hiba volt! És ne üzengessetek, hogy nem az Ildi találta ki, meg “nem így vót, nem úgy vót”! Ez lenne az MNT híres Kulturális Stratégiája? A Népesedési Akcióterveteket se nevezném éppenséggel sikertörténetnek, mivel több falunyi magyar tűnik el Vajdaságból évente. Végül nem marad, akinek a feje fölött dönthettek. El a kezekkel a színháztól, magyarként lassan más örömünk nincs Szerbiában!

Örülünk, hogy meghallottatok bennünket, most az egyszer hallgassatok is meg!

Stephen Bozhen

Második nyilvánosság

Szabadka

2014. november 29.

XXX

A naplókörös unokajelöltek

Van nekünk, vajdasági magyaroknak egy fergeteges, majdnem meggondolás nélküli, jó tollú anekdotásunk. Művésznevén Stephen Bozhen, aki intenzíven átéli írásait, komoly művészi –novellás– magasságokat is elér, amik kevés cselekvésűek, de ez inkább dicséret, mint kritika. Pikantériája abba rejlik, hogy alakjait kitűnően ismeri, mint ahogyan minden szavukat és tettüket is. Az élet- és emberismerése nem ragad meg a külső szín, tárgyak, mindennapi gondok, bajok és lehetséges apró örömök, sekélyes érzelmi motívumok szintjén, hanem olykor könnyed, rejtett szálú összefüggéseket is elrejt, már-már impozáns mélységeket is bejár. Mondhatjuk azt is, hogy az író vajdaságnovellát alkot, ahol a szereplőit jól körberakja és elhalmozza a vajdasági magyarok érdekes tárgyaival, holmijaival, amiket mindig nagy igyekezettel nevükön is nevez. A vajdaságnovellái tele vannak népies –olykor szerb nyelvű– kiszólásokkal, közmondásokkal és szólásokkal is. Így kijelenthetjük azt is, hogy írónk is népies (kedvelem).

És ifjú mozgalmár (nem kedvelem). Zümmögő színész barátaival tökéletesen naplókörös unokajelöltek. És nem az a baj, hogy naplókörösök, hanem az, hogy unokajelöltek. Ez azért problémás, mert az unatkozó, egy kis kalandra vágyó fiatalok, szeretnének ugyan valamit csinálni, de olyant, ami nem igényel részükről több belefeccelt munkát, egy khm. átdumálós szombat esti Mojozásnál/sörözésnél.

És ez a fajta hozzáállás mit eredményez? – tesszük fel jogosan a kérdést.

Hát azt, hogy Facebook oldalt alakítanak és tüntetést szerveznek egy igazgató leváltásáért, pontosan azzal a retorikával, módszerrel, ahogyan azt a naplókörösöktől látták. Nem beskatulyázás miatt gyűlöletkörözök, hanem csak szeretnék rámutatni arra, hogy hiába hiszik azt az unokajelöltek, hogy autonóm (független) módon cselekszenek, mindössze egy mintát követnek. Azt a naplókörösök által elvárt mintát, amely szerint: míg pontosan azt mondod, amit hallani szeretnének, addig Ti vagytok a királyok, Ti vagytok az utódok, de ha elmeritek mondani a saját itt-ott eltérő véleményeteket, akkor nektek kampec, vége, the end. A naplókörösök másik ismertető jele, hogy ők sosem a véleménnyel szállnak szembe, még csak azt sem mondják, hogy ja, most furcsákat beszélsz, de inkább túllépek rajta, mert nem értem, viszont elkezdek rád odafigyelni hátha később megértelek. Nem, ilyenkor, amikor más véleményen vagy mint ők, elkezdik keresni a viselkedésed okát (pl. kevésbé vagy intelligens, mint legutóbb, szervilissé váltál, gonosz lettél, tele van helyesírási hibákkal a bejegyzésed, ezért hagyd abba stb.) és abba kötnek bele.

Nah, egy az egyben ezt a viselkedési mintát követik az új mozgalmárok is. Mit mondhatnék én erre? Van esélyem rábeszélni őket arra, hogy ez milyen problémás? Szinte kizárt dolog. De azért egy próbát megér.

Vegyük sorra, hogy mit írnak:

“Követeljük Andrási Attila azonnali eltávolítását a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának igazgatói posztjáról! Nem kívánjuk őt emberi mivoltában minősíteni, de a feladata ellátására tökéletesen alkalmatlannak tartjuk!”

Ezzel a követelőző hangnemmel az ifjú mozgalmárok úgy tűnik tökéletesen beszélik a körösök „pártnyelvét”. Tényként fogadják el és széjjelkürtölik, hogy a „feladata ellátására tökéletesen alkalmatlan” Andrási, miközben még meg sem száradt a tinta a kinevezésén.

Most tekintsünk el attól, hogy az előző művészeti vezetőnek milyen melléfogásai voltak nyolc éven(!) keresztül és mégsem követelte senki sem a lemondását. Maradjunk annál a ténynél, hogy egy civil szervezetnek arról kellene szólnia, hogy a dolgokat civil nyelven ergo kritikusan közelítik meg: gyanakodva és kérdezve nem pedig tényként elfogadva és közölve. De itt a harcban nincs helye a vitának, sem a válaszoknak, hanem az unalomig ismert naplósszólamra:

„600 ember üzeni a vajdasági magyar politikumnak, hogy Andrási Attila nem méltó a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának vezetésére! Ne romboljátok le a független kultúra legfontosabb pillérét! Ha nem tudtatok épkézláb embert e posztra állítani, hallgassátok meg a társulat javaslatát, és támogassátok a jelöltjüket!”.

Ezt akár a délhíres Setyerov Zorán is írhatta volna. És nincs más. Nincs vita. A Facebook oldaluk egy belterjes naplókörös trolfészek lett, amelynek egyedüli feladata, hogy továbbossza a bibsi hangadók megmondásait egy tökéletesen megtanult gyűlöletnyelven, két mondatos fejléccel, és adminjai boldogan nézik, amint a posztok alatt a leghangosabb hívek egymást biztatják és kényeztetik. Olyan elvárt viselkedést produkálnak, amiért nem sokat kell dolgozni, de a dícséret és a fejsimi az garantált a leghangosabb és legagresszívebb hangadóktól, lájkok vagy kommentek formájában (László Gerold: Így igaz! Kösz, hogy kimondjátok. Nem szabad hallgatni! Németh János És Rumi: Végső ideje szót emelni az önkény ellen! Csatlakozom, támogatom a színháziakat!!! Hullmann László Nincs senkinek dezsavű-érzése? Hajdanában, a Milosevics-korban volt egy helytartó Szabadkán, aki már egyszer sikeresen tönkretette Szabadkát... stb.).

Second Public Fb oldalatok tökéletes naplókonformá vált, és már a szándékról is letettetek, hogy ott érdemi vita folyjék, olyan, ahol azt kellene tennetek, amit egy civil mozgalmár tesz: érvekkel garanciát vállalni azért, hogy a megfogalmazott állításaitok érvényesek és igazak. Erre már a szándék legapróbb jele sincs meg. Viszont megmondás az van. Kommentekben pedig ugyanaz az unalmas trollkodás megy, ami nem a párbeszédről, hanem kizárólag a meggyőzésről és az agitációról szól.

És a kérdésetekre a válasz: Nem, nem nézünk benneteket hülyéknek, sokkal inkább sajnálunk titeket.

XXX

Második nyílvánosság

Ha erre az oldalra kattintottál, annak oka van. Vagy magadtól keresed e fórumot, vagy más valaki tartotta fontosnak, hogy közénk invitáljon.

Oldalunk létrejöttének oka a felháborodás! Sokunknak már régóta elege van az itteni közéletből, de a pohár csak most telt be igazán!

A Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának élére egy olyan személyt erőltetett az állítólagosan a mi, vajdasági magyarok érdekeit védő, azért tűzön-vízen át bátran és önzetlenül küzdő, kulturális felemelkedését mindenek elé helyező politikum, aki totális szakmai inkompetenciáját, a Magyar Társulattal szembeni teljes illojalitását, valamint maximális politikai befolyásoltságát már az első rendezésével és a kinevezése kapcsán tett nyilatkozataival egyértelművé tette!

Mi, a közönség, mélységesen elutasítjuk az Andrási Attila által vizionált "polgári színházat"! Nem óhajtjuk, hogy a színház mondandója ereszkedjen le a közönség (vélt) szintjére! A színház a mindenkori kultúra zászlóshajója! Gondolkodó közönség vagyunk, nem igényeljük a szájbarágást! Képesek vagyunk felnőni a darabok mondandójához! Köszönjük, nem kérünk a kedves asszisztenciából, menni fog anélkül is!

Követeljük Andrási Attila azonnali eltávolítását a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának igazgatói posztjáról! Nem kívánjuk őt emberi mivoltában minősíteni, de a feladata ellátására tökéletesen alkalmatlannak tartjuk!

Követeljük, hogy a vajdasági magyar médiumok korrekt és objektív módon számoljanak be az Andrási Attila kinevezését ért szakmai bírálatokról, és az ehhez kapcsolódó közfelháborodásról!

Követeljük, hogy a Magyar Nemzeti Tanács kulturális ügyekkel megbízott tanácsosa, Lovas Ildikó nyíltan ismerje el a felelősségét azért a méltánytalanságért, amely a vajdasági magyarság kultúrfővárosának legnagyobb múltú színházát érte!

Mivel teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy a vajdasági magyar politikum és az általa rövid pórázon tartott médiumokban foglalkoztatott besúgók az internet ill. a facebook segítségével (is) megpróbálják feltérképezni a párttagok, a közszférában dolgozók, és persze a kritizáló véleményeket alkotó független személyek kapcsolatrendszerét, megnyilvánulásait, sőt, a "lájkjait" is, ezért nem fogadjuk el azt az állítást, hogy hivatalos petíció átadására nem került sor!

Pontosan tudjuk, hogy olvastok bennünket!

"Ugye, kit néztek ti hülyének?"

XXX

Eddig, 2014. november 30. 12:30 a Második nyilvánosságnak 862 lájkolója van.

 

2014. november 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Kékek és vörösök

Korrigálni akar. Az egyetlen, akire ráhagyhatja a kormányzást, a nyugdíjas korú, minden politikai szándéktól mentes, igazgatási >

Tovább

Milošević, az úttörő

Milošević már a nyolcvanas évek végén, tehát harminc évvel ezelőtt kitalálta azt, amivel a mai zsebautokraták >

Tovább

A Magyar Mozgalom Szabadkán és Zentán indul

Az elnökség szerint azért, hogy legyen a magyar kisebbségnek választási lehetősége. Ezenkívül kérik a szavazókat, hogy >

Tovább

Küzdelem a jogérvényesítésért és a (meg)maradásért

A nemzeti kisebbségi jogok területe dinamikus/változékony, illetve folyamatos átalakulásnak, javulásnak és rosszabbodásnak van kitéve. Ez a >

Tovább

Kaméleonok kora

Ma sok művész és író Kišsel próbálja kozmetikázni a múltját. Persze, mértékkel, óvatosan és igencsak ravaszul, >

Tovább

A náci irodalomról

A „La literatua nazi”-ról viszont Páger Antal jutott eszembe, noha a jó Téni bá épp nem >

Tovább

Hát egy magyar mennyit ér?

Legyek én is patetikus: nem egy román vagy magyar nemzetállam a mi jövőnk, nem is a >

Tovább

A románellenesség ellen

Sajnos hazánk nem egészséges. Milliók nem értik, miért néz ránk irtózattal a fél világ. Van ebben >

Tovább

30 éve (Keszég Karcsi)

Határincidens happy enddel. Az új főszerkesztő egy ideig vitte az addigi szerkesztéspolitikát, majd külső és belső >

Tovább

A Kúria a cigánygyerekeknek igazságot szolgáltatott

Végre örömhír Magyarországról. Ütközetet vesztett a fajüldöző, fajgyűlölő politika. Már régóta nem veszített. Legfőbb ideje volt. >

Tovább

Nesze nektek intimizmus, mondja a koronavírus

Nem zárom ki, hogy születik néhány fontos mű is, csakhogy azok elsősorban nem csak a koronavírus >

Tovább

30 éve (5. rész)

Egy vita, amely akár manapság is folyhatna. Tartalmilag legalább is, de ma már, a pártsajtó korában >

Tovább