2024. március 29. péntek
Ma Auguszta, Bertold névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

„Generációm háromnegyede külföldön él”

„Kenetteljes mosollyal terelgetnek bennünket, mint a birkákat, a számukra éppen jövedelmező irányba.”  Sirbik Attila (Tiszatáj Online):

Tolnai Szabolcs Az erdő c. filmje olyan érzékeny, kortárs prob­lé­mákra reflektál, amelyek beférkőznek, jelen vannak hét­köz­nap­ja­ink­ban. Egy teljesen mai történetről van szó, egy család szét­esé­sé­ről. Egy észak-szerbiai magyar családról szól a film, amelynek fiúgyermeke elmenekül egy kábítószer-függőséget kezelő köz­pont­ból. A szülők egymást hibáztatják gyermekük sorsáért és igye­kez­nek megtalálni a fiút. A főbb szerepeket G. Erdélyi Hermina, Tilly Róbert, Nenad Jezdić, Siniša Tucić és Jovan Belobrković játsszák, a forgatókönyvért Tolnait már több díjjal is jutalmazták. A rendezővel a filmben megjelenő társadalmi problémákról, valamint a filmek fesztiváléletének kérdéseiről be­szél­gettünk.

– A film történetének alapötletét, amelyből a forgatókönyvet írtad, Judita Šalgo egyik novellája adta, mégpedig a telefonos csalás motívuma. A filmkészítést megelőzte egyfajta kutatás is, ellátogattál te is „átverős” céges vacsorákra?

– Igen, a társforgatókönyvíróm is, én is elmentünk néhány ilyen eseményre, ahol beetetésként ajándékokat lehet nyerni… így jutottam egy kispárnához, máskor meg kaptam egy ingyen hétvégét egy magyarországi fürdőbe, melyet odaadtam egy palicsi ismerős nyugdíjas néninek, hogy vigye el az unokáját. Ezen kívül beszélgettünk olyan emberekkel, akik jártasak a témában, sőt a filmben a prezentációt vezető színészt, Nenad Jezdićet is elhívtuk egy ilyen beszélgetésre, ahol részletesen megismerkedhetett a behálózás mechanizmusával. Nagyon elterjedt jelenségről van szó, ma már az emberek többségének van hasonló tapasztalata, érdekes, hogy ennek ellenére még mindig milyen sok embert csőbe tudnak húzni…

– A film helyszínei, a tipikus közép-kelet-európai atmoszférába ágyazódnak, persze, hiszen egy Észak-Szerbiában játszódó történetet látunk, ami viszont játszódhatna bárhol, hiszen nem is maga a történet, hanem a történetben megbújó metaforák és az életszituációk által keltett, a kilátástalanságba rejtett hangulatok csúcsosodnak ki, amelyek egyúttal szét is feszítik a történet kereteit. Hogyan függnek össze egymással a filmben látott helyszínek gyönyörűen komponált képei, a sok esetben hirtelen perspektívaváltások – amelyek egyben a film ritmusát is nagy mértékben meghatározzák, nevezhetnénk ezt akár a kétségbeesés belső dinamikájának is – és maga a történet?

– Pohárnok Gergővel, a film operatőrével a lehető legnagyobb egyszerűségre törekedtünk. Nem igazán szeretjük a külsőségek segítségével mindenáron magukat zseniálisként eladni próbáló filmeket, amelyekben persze nem számít, hogy a színészi játék siralmas és hazug, a történet hiteltelen… Mindezzel nincs baj, ha ezek az elemek természetesen illeszkednek a filmbe, és megvan a miértjük, de ellenkező esetben nagyon izzadságszagúak tudnak lenni ezek a filmek… Sajnos azt hiszem, hogy ez különösen jellemző a magyar filmművészetre… Tehát, a novella stílusát is megőrzendő, törekedtünk (zenei hasonlattal élve) minél kevesebb leütéssel – hanggal, a köztük lévő csendekkel, leépíteni a külsőségeket, igyekeztünk a képek, a kompozíció, a színészi játék belső dinamikáját keresni – ezáltal teret adni a kihunyó érzelmek és a reménytelenség állapotainak.

– Filmed a Palicsi Filmfesztiválon a versenyprogramban szerepelt. Ez mit jelent a film további sorsát tekintve?

– Semmit. A film világpremierje már megvolt az újvidéki Cinemacity fesztiválon, ahol hanyagság és hozzá nem értés miatt sikerült egy katasztrofális vetítést produkálni, teljesen sötét képpel – 6 év munkáját tönkrevágni. Egyébként a nemzetközi bemutatója éppen tegnap volt a montreali fesztiválon… Ez az egész fesztiválosdi engem személy szerint nagyon fáraszt. Ezek a szavak, hogy világpremier, nemzetközi bemutató, ilyen fesztivál, olyan fesztivál számomra semmit nem jelentenek. Ma már alig valakit érdekel, hogy milyen filmet csináltál, csak a fesztiválokról kérdeznek, mint valami versenylovakra tekintenek a rendezőkre, összehasonlíthatatlan alkotókat versenyeztetnek. A fesztiválok nagy részén ugyanaz a pár száz ember forog. Ezek a fesztiválhiénák, mint egy mozgó cirkusz részei, költöznek az egyik fesztiválról a másikra. Nem is nézik a filmeket, mert a folyamatos bulik miatt nem érnek rá, egymást kérdezgetik, ki mit hallott, mit érdemes elvinniük a saját fesztiváljaikra, mit érdemes megvenni a mozikba. Ez a világ teljesen rátelepedett a filmszakmára és betegesen elburjánzott. Nem akarok senkit se megbántani, vannak kivételek, de ma már a fesztivál zsűrik nagy része is ilyen figurákból kerül ki, más fesztiválok szervezőiből, válogatóiból, a haveri körből. Sőt ezek az emberek már a pénzosztó állami kuratóriumokban is ott ülnek, ők döntik el, mely filmek készülhetnek el.

– A film forgatókönyvének elkészülése és a film realizálása között hosszú évek teltek el, ha jól tudom főként anyagi, a film finanszírozási gondjai miatt. Ez a tény mennyiben változtatta meg, vagy módosította a viszonyod a forgatókönyvhöz, belenyúltál, változtattál rajta időközben?

– Igen, többször is átírtam, az első verziók még a kilencvenes évekről szóltak, később alakult úgy, hogy a mába helyeztem a történetet. Közelinek tűnik, de a kilencvenes éveket megidézni, az gyakorlatilag egy kosztümös film.

– A film olyan társadalmi-szociális problémákkal foglalkozik, – család széthullása, a fiatalok magatehetetlensége, drogfogyasztás, rendőrmaffia – amelyeknek gyökerei vissza­nyúlnak a ’90-es évek délszláv háborúinak, a hátországra is kiható következményeihez. Ha úgy vesszük ezek a kortárs problémák, áttételesen még mindig ennek az időszaknak a következményei, vagy 2014-ben ezt már nem így látod? Megváltozott valami?

– Nem változott semmi. Ugyanazok a figurák, akik miatt annak idején térdig vérben gázoltunk, akik miatt generációm háromnegyede külföldön él, most feltették az európai szemüveget, és kenetteljes mosollyal terelgetnek bennünket, mint a birkákat, a számukra éppen jövedelmező irányba. A különbség az, hogy most már egyetemi diplomákat is szereztek, hisz most már ezt is könnyű megvenni Szerbiában. Ami a legszomorúbb, ezt a sötét társaságot a magukat demokratikusnak nevező, européer, Milosevity bukása után hatalomra került réteg hozta vissza. Azt hitték, bármit megtehetnek, elég lesz a népet a nacionalisták, háborús bűnösök visszajövetelével riogatni. Mindenesetre nem így történt, elképesztő korruptságukat a szavazók kíméletlenül megbüntették.

2014. szeptember 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni

Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >

Tovább

Deli Andor, a megtollasodott pártkatona

Már most el lehet mondani, hogy Deli Andor vajdasági fideszes/vémeszes EP képviselő tíz évig ott volt >

Tovább

Mindenütt átutazó

Felidéztem egyik régi írását, amelyben arról számolt be, hogy Budapesten sem érzi magát se jobban, sem >

Tovább

Pásztor-kultusz építés

Pásztor István kitalált és érdemtelen személyi kultuszának építése, emlékművek emelése, kirakatünnepségek rendezése, alapítvány alapítása és díjosztogatás >

Tovább

Amikor jön a vonat

Ebből a történetből persze senki nem fog jól kijönni. Nem fogják megszólaltatni az olyan, Lovas és >

Tovább

Mindenki feleljen a saját tetteiért!

A fotón (Nyilas) mögött jól látszik,  a KJI molinója piros betűkkel hirdeti (az intézmény közösségi oldalán a >

Tovább

Hátha nem lesz csendes

Nem tehetek róla, az utóbbi időben nem a lúdtoll, nem is a kard jut eszembe, ha >

Tovább

Magyar alkotók szerepe a szerb avantgárdban

Annak ellenére, hogy a magyar avantgárd egyik vidéki centruma lehetett Újvidék és azon belül is az >

Tovább

Vigyázz, jön a vonat!

De kedvet kap-e egyetlen komoly ember is az újabb vezér személyi kultuszának az építésére, egy irányvesztett >

Tovább

Hátha!

Valójában a közép-európai fuvallatok egyre gyengébbek, az északról érkező orosz sztyeppe vonzereje egyre inkább elhatalmasodik. A >

Tovább

Pásztort választott magának a VMSZ nyája!

Pásztor Bálint a tisztújító közgyűlésen egyetlen szóval nem mondta, hogy számára a magyar közösség érdeke a >

Tovább

Szerbiában 10 éve csorbítják a politikai jogokat és a polgári szabadságjogokat!

A Freedom House szakértője azt is mondta, hogy „most Szerbiában fennáll a valós félelem attól, hogy  valamiféle >

Tovább