Ma Berta, Bettina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Jeruzsálemi út
Bódis Gábor
Jön egy katona, egy nagy automata fegyverrel. Lazán hátramegy, miután bemutatta az ingyenes utazást biztosító igazolványát. Ezt is meg lehet szokni.
A világmindenség meghatározó eseményei előtt (szerbiai és magyarországi választások) a fiammal kiruccantunk Izraelbe. Gabika üzleti útra ment (ottani klinikákon tartott promóciót a mesterséges megtermékenyítés svéd módszereiről, eszközeiről), én meg „bloody tourist”-ként kullogtam mellette. WizzAir rendben volt, fapados, de olcsó plusz egy kis pótfizetséggel vészkijáratnál lehet ülni, kinyújtott lábbal.
Tartottunk az izraeli belépési szigortól, és ez bejött. Miután a szőke, kék szemű mediterrán szépség (orosz, mint majdnem mindenki) hosszasan tanulmányozta G útlevelét, amelyben, mondanom sem kell, a „legártatlanabb” pecsét/vízum török volt, de az iráni is ott éktelenkedett. Ez már leverte a lécet. Mehetett büntibe, útlevél nélkül egy kólás automata körül létesített ideiglenes menekülttáborba. Követtem, miután vadonatúj útlevelemre becsmérlően intettek. Turbó folk ruházatba öltözött (talán) arab párok, egy Oroszországból jött ázsiai, egy túlbuzgó, bizalmaskodó európai orosz és még néhány jöttment társaságában ültünk egy órát. A társaság rangját egy izraeli rendőr emelte, annál is inkább, mert olyan arcrándulásokat produkált, hogy kezdetben ápoltnak hittem. G szerint hasonló tünetet mutatott a vallató tiszt is, aki később kezelésbe vette. Ragályos? Elmeséltette vele, hogy mit csinált az útlevelében szereplő országokban. Tikkelései között kedves volt, amint arról utóbb értesültem. A csevegés közben megszólalt G telefonja, az izraeli partner hívta. Azonnal lecsekkolték és visszahívták. Talán neki is köszönhető, hogy végül is beengedtek bennünket.
Taxival a szállodába, amely majdnem a tengerparton fekszik és a személyzet 90%-a oroszul beszélt. Később Maccabi csapolt sör és egy tál nachos egy Mike’s nevű pubban a tengerparton, ami nem látszott, mert sötét volt. Élő zene, de nem barbár, mint a Balkánon, hanem főleg angolszász pop.
Másnap Tel Aviv felfedezése. Okos telefon és Tripadvisor. Első állomás (mert a legközelebb volt) a régi temető, majd a Meir park. Megvolt a bevásárló utca is, meg a legnagyobb shopping mall is. Európa bármely városában is ilyenek vannak. Viszont drága, de jó volt a kávé. A fiú nem tudta mi a ristretto, de megértette. Megtaláltam a Ben Gurion sugárutat is, de itt elkapott az első zivatar (több is volt két nap alatt). Rendeltem egy cékla carpacciot. Tudom, hogy szörnyen hangzik, de ízletes volt (almaszeletekkel, aszalt áfonyával, túróval). Az angolul kitűnően beszélő pincérlány is élcelődött a választásomon, termetesebbnek tűntem neki. Azért frissen sült kenyeret is kértem, nehogy még nagyobb csalódást okozzak.
Közben elállt az eső, elindultam a tenger felé és megtaláltam, amit kerestem. Ben Gurionnak, Izrael első miniszterelnökének házát (nem villa, semmi luxus, Merkel-ház szintje). Megtorpantam a kerítés bejáratánál, nem tudván, hogy mi a szokás. A portásfülke lakója azonban kedvesen beljebb tessékelt. Egyedül sétáltam Izrael atyjának nappalijában, konyhájában, dolgozó szobájában, óriási könyvtárában (egész emelet). Csak a takarítónő törölgette a port körülöttem. Fényképezni nem szabad, tehát vétkeztem.
Következett a több kilométer hosszú tengerpart, végig strandokkal, kávézókkal. Most azonban a hullámok és a szél volt az úr. A sárkányrepülők őszinte örömére. Fel akartam menni egy toronyház tetejére, de ez nem sikerült. Közben azonban megláttam egy vidám kiállítást, zsidó származású hírességek kedves szobraival (Ben Gurion, Einstein, Chaplin).
Egyszerre érkeztem a fiammal a szállodába. Ők nem céklát ettek ebédre. Elmentünk bejárni (szél, eső természetesen) a tengerpart másik felét is. Majd megtaláltuk a piacot, amolyan nagy arab zsibvásár. Nem szabad szemkontaktust teremteni az árusokkal, mert le nem szállnak rólad. Sok fűszer, rengeteg fajta baklava, halva.
Ismét zivatar, ami bezavar bennünket egy hangulatos étterembe. Papírban szolgálják fel az ételeket. A specialitás a sült karfiol. Egy élmény.
Másnap: irány Jeruzsálem. A prognózis: eső és hideg. Taxival a buszállomásig és a kisbuszt választom, amely akkor indul, amikor megtelik utasokkal. Kérdezem kifinomult kommunikációs érzékkel: Jeruzsálem? Az utasok többsége csak bámul, amíg az egyik bölcsen nem bólint. A többiek tovább csevegnek. Eltalálták: oroszul. Az út semmi különös, Jeruzsálem felé már hegyek is vannak. A Russian Compound feliratnál kirak bennünket a szintén oroszul tudó sofőr. Mondom én, hogy az óvárosba mennék. Előre mutat: ott van. Odamentem, de óvatos duhajként megkérdeztem, hogy hogyan jutok vissza Tel Avivba. Villamossal öt megállóra van a buszállomás, onnan indulnak a járatok.
Az eső tombol, bőrig áztam, amíg az óváros falaihoz értem. De végre ott voltam. Turista csoportok garmadával. Esernyő még több. Egy arab árus berángat, hogy vegyek egyet. Kérdezem mennyi. Persze nem mondja, hanem kérdezi, mennyit adok. Van nálam vagy 35 NIS (New Israeli Shekel). Ezt elveszi, majd még 20-t kér. Mondom, nem adok, hanem visszaadom az esernyőt. Az nem jó neki, követeli a 20-t vagy legalább 10-t. Nem húzom tovább: elvittem az ernyőt, habár kifejezetten rühellem az ilyen rámenősséget.
Megcélzom a Siratófalat. Immár esernyővel a fejem felett. Végig megyek egy arab piacon (már megint!), ahol négy árus sem tudta (vagy nem akarta) megmondani merre van a Nyugati fal. Pedig a sikátor végén volt. Arról nem beszélve, hogy lejtős kőlépcső vezetett a kijáratig és a szakadó eső miatt patakként folyt a víz. A cipőm túlélte.
És akkor kitárulkozott a Western Wall Plaza, azaz a Siratófal tere. Mögötte a Sziklamecset arany kupolájával. A lerombolt Salamon templomának a helyén épült. Nagyon régen. Az egykor szentélyből csak a Siratófal maradt meg és ez most a zsidók legszentebb helye. Turisták érintik a szent falat, kívánnak valamit, hiszen a hit szerint egyenesen Istenhez szólnak innen. A kövek közötti résekben üzeneteket tartalmazó cédulák.
Visszafelé a zsidó negyed, majd az örmény negyed. Az eső elállt. Jeruzsálem a Nagyváros, Tel Aviv majd az lesz. Szerintem. Nem csoda, években 3000:100 az arány.
Villamossal a jeruzsálemi buszállomásra. Egy kék egyenruhás lány szól, hogy megérkeztünk. vannak homok színű egyenruhások is.
Többemeletes buszállomás, valójában üzletközpont. Kitűnő angolsággal igazít el a jegyárusító. Elsőként szállok fel, mint egy stréber turista. Tarka utas állomány: héberül, oroszul, angolul (amerikai fiatalok) kérnek jegyet. Jön egy katona, egy nagy automata fegyverrel. Lazán hátramegy, miután bemutatta az ingyenes utazást biztosító igazolványát. Ezt is meg lehet szokni.
Este a fiammal a Tripadvisor által kitűnőnek minősített Falafel Gabai nevű kisétterembe megyünk. Meglepő, de falafelt (növénygombóc) eszünk. Tényleg jó. A személyzet pedig a végén még énekel is.
Visszafelé a reptéren, a csinos rendőrnő vallatása abban merül ki, hogy mellettünk lépkedve megkérdezi, hogy van-e fegyverünk. Majd megnyugszik, amikor nemmel válaszolunk.
Ferihegy. Az idült alkoholizmusáról ismertté vált riporter, aki közben megvilágosult és a keresztyényi vakhit hirdetője lett, sorban áll egy hölggyel az útlevél ellenőrzés előtt. Előre megy, utána hölgy. Megérkeztünk Magyarországra.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A szelíd lázadók színre lépnek
Elismerem, az új nemzedék mégsem annyira apolitikus, mint ahogy az elmúlt években gondoltam, nem kizárt, hogy >
Vajdaság, a hazafiak vadászterülete
Belgrád az a hely, ahol egy magyarnak nem kell félve rejtezkedni, mint a Vajdaságban, amely „az >
„Beletanult” elnök
Legyünk tisztában, a vajdasági magyarok helyzetének nem az egyedüli fokmérője, hogy magyar-e vagy szerb a Tartományi >
Mi lesz, ha a bársonyos zavargás erőszakossá válik?
Nos, megtörténhet, hogy az eszmény nélküli új nemzedék az erőszakos tiltakozást választja. (…) Ilyesféle közhangulatban járt >
Szirmok és tüskék
Arra gondoltam, hogy miért maradandóbb Sinkó Ervin vagy Herceg János prózája vagy esszéirodalma. Kétségtelen, hogy azért, >
Egy polgáridomár furcsa kalandjai
Igazán érthetetlen tehát, hogy miért és mitől fél. Hacsak nem arról van szó, hogy tényleg élvezi >
Gyűjthetjük-e csokrokba a szép mezei virágokat?
Nemzedékem és a nálamnál fiatalabb nemzedékek is, napjainkban sorsdöntő csata színhelyének közelében él. Az ágyúdörgések hallhatók, >
Újra győzött a nacionalizmus
Kik vannak most hatalmon? Azok, akik ellen 2000-ben tüntetett a tömeg, csakhogy a volt radikálisokhoz és >
Liberális demokrácia rovásírással
Kérdezik, hogy mi van velünk, magyarokkal? Jól elvagyunk. Igaz, hogy most valami sérüléssel bajlódunk, mert a >
Elvtársak, ne lőjetek!
Vagyis lehullott végre a nagy koszos lepel a szemérmesen megbúvó és rejtőzködő igazságról, hogy tudniillik a >
Index!
Ezek a fiatalemberek – az Index szerkesztői, munkatársai – bebizonyították, hogy különösebb hangoskodás és hencegés és >
A vajdasági/délvidéki magyarok helyzetével nincs aki törődjön!
Félő hogy közösségünk megoldatlan kérdései teljesen elsikkadnak/elvésznek/eltűnnek Szerbia további EU-csatlakozási tárgyalásai folyamán. A gyakorlatból (lásd Románia >