Ma Árpád, Benjámin, Benő névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Ötperces tűnődés
Az öregekről
Radics Viktória
Még nem léptem át a küszöböt; mindjárt. Mind így járunk.
Az öregek iránti érzékenységem nem csak ebből a sorsközösségből fakad, hanem koragyerekkori eredetű. Már akkor is gerontofil voltam. Világosan emlékszem, hogy hajdanán, falun az öregek tisztelete hétköznapi erény volt, magyarázatra nem szoruló, magától értetődő minőség. Azt mondom, minőség, mert nem érzelem volt az, nem is gondolat, hanem egyfajta életérzés, a magatartás, a viszony tónusa, színezete − és a világnézeté is bizonyára.
A gyerekek szeretik az öregeket, egyrészt mert nem látják őket csúnyának, másrészt mert vonzza őket a sajátos öregkori nyugalom és lassúság, az elmélyült hanghordozás, az öregek aurája. Talán még a mogorva öregben is több szeretet van – sűrűbb, sötétebb –, mint a kapálózó középkorúban, aki még nem észleli tisztán az elmúlást. A gyerekek tehát ösztönösen és a miénknél hamisítatlanabb esztétikai érzékükkel vonzódnak az öregekhez, hacsak le nem nevelik őket erről, hacsak nem
látják maguk körül mindenütt az idősödőknek meg az időseknek azt a bizonyos lekezelését, azt a bizonyos semmibe vételét (sőt kisemmizését), a megalázás napi gyakorlatát, ami ellen ők, korunk páriái, nem tudnak védekezni, mert többnyire az önbizalmuk is elvétetik és megcsúfoltatik, hiszen fölöslegesnek állítja be őket a társadalom. Az öreg, az csak gátol, útban van, kér, a térben akadályt, az időben féket, nyugvópontot vagy szikár „tézist” képez, melyen át kell lépni, föl kell lökni, eltenni az útból.
Egyszer használatos holmi lett az ember. Használat után eldobandó. Az újkapitalizmus nem is tekintheti másnak, hiszen ez a struktúra nem veszi – természeténél fogva nem veheti – figyelembe az emberiességi szempontokat, vagy ha elvileg, hangzatosan igen, a hétköznapi gyakorlatba nem viheti át ezeket, hiszen funkcionális zavarokat okozna. Az öreg a gyors, kvázi ésszerű, gépies működés puszta zavara. Az arc és a test ráncai, redői, a csökkent rugalmasság nem mások, a zavar ábrái, melyek visszahőkölést vagy támadást hívnak elő. A bölcsesség is zavaró tényező, hiszen az újkap a pragmatikus rációt, az információgazdagságot, más szóval a tőkefelhalmozást szorgalmazza, semmiképp sem a mindig befelé is tekintő, megviselt és törődött tudást. Az öregek szeme – azokkal a fura homályokkal és villanásokkal – nem szép azoknak, akiket irritál a bensőségesség. Az öregek szemében mindig van valami idegen is, tudniillik a mindközönséges haláltudat nem szívesen látott vendég az érdekességeket hajhászó világban, melyben a horror látványosságai túlharsogják a halk memento mori-t.
Az öregember, az öregasszony eleven figyelmeztetés az irgalmatlanul közelgő halálra -- ne is lássam. A temetési szolgáltatások ma vattapaplant kínálnak a koporsóra, hogy ne is halljam a göröngyök dübörgését, azokat a beethoveni taktusokat. A halott ne haljon, hanem tűnjön el. Hallottam olyan nagyapáról, akinek megtiltották, hogy karba vegye az unokáját – meg ne fogja a tata a kis Barbie-t! Az öregektől való irtózás nem csak pszichés, hanem kulturális jelenség, jellemző kortünet, mely a minimális szolidaritás felmondásáról vall. Az öregek ma nem egyenlő, nem egyenrangú tagjai a társadalomnak. Gyakran még a családnak sem. Az a fajta „pozitív diszkrimináció”, mely gyerekkoromban még létezett, miáltal, én úgy emlékszem, a nép úgyszólván hódolattal adózott a halálnak és az öregeket az őket megillető figyelem kiváltságával ruházta fel (ez nem nagy nyugdíjat és nem is kitűnő kiszolgálást jelentett, hanem inkább az elfogadását annak, amit az öreg adott), a kirekesztésen alapuló mai kapitalista társadalomban nyomaiban sem található meg. „Hulljon a férgese!” A kegyetlenség a legmindennapibb, megszokott fenomén. A kegyeletet (pietást), mely nem csak a hullák jussa, nem helyettesíti a habfehér műselyem szemfedő és a már meghaltak iránti hamis (kompenzatorikus, lelkiismeret-mosogató) áhítat sem. A rendszerváltáson átesett társadalmaink állapota olyan, hogy ordít belőle nemcsak a nemzeti faktorra szorítkozó jobboldali, hanem a baloldali (egyetemesség-igényű és egyenlőség-párti) rendszerkritika szükségessége is. Ennek vannak gazdasági, politikai, jogi vonzatai, és vannak erkölcsi vonzatai. „Erkölcs”! Milyen öreg szó! Igazán körülállhatná az egész família.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Aki á-t mond, mondjon bé-t is”!
Ismereteim szerint – hosszú idő után – ez az első eset, hogy egy magyar párt határozottan >
Hitler elégedetten bólogat a sírjában
A kormányközeli Magyar Nemzet szerint a náci fasizmust veszélyétől többé nem kell tartanunk, mert „letűnt a >
Pártideológiát szolgál a színház (is)?
Most ismét két színházat biztosított be magának újabb négy évre a pártírónő, a „mi Miránk” (Mirjana >
Amikor már késő elutasítani a cinkosságot
El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani >
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >