2020. október 30. péntek
Ma Alfonz, Zenóbia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Prömierek a politika színpadán

Prömierek a politika színpadán

„A végletesen megerősödő rommagyarságon belüli törésvonal, minden valószínűség szerint, szétfeszíti a szövetséget.” Magyari Nándor László blogjából:

(…) „Megeshet, hogy tévedek de én olyan tervet, mely az amúgy is vészesen fogyatkozó rommagyarságot nem egyben kezeli, azaz integráns nemzeti kisebbségként, nem látok követendőnek. Olyan projektekre van szükségünk, nagyon sürgősen, melyek az egész régió autonómiáját (területi, kulturális, stb.) erősítik, benne az itteni magyarságét is. Én a föderalizációt, Erdély (beleértve Partiumot, Bánságot, stb. is) közigazgatási autonómiáját tekintem érvényes és életképes projektnek, sokkal nagyobb toleranciával és érzékenységgel a mindenféle kisebbségek iránt. Ami ettől távolabb visz, árkokat húz a rommagyarságon belül (akolmelegség-fíling ide vagy oda), azaz eltávolít ettől az életes tervtől, azt a magam részéről nem javallom.

Két nekifutásban is megpróbáltam érvelni amellett, hogy miért nem most és miért kontraproduktív a székelyföldi területi autonómia, illetve a regionalizmus-ügyet egybemosni. Tartom előzetes véleményem.  A mostani kiáltványt olvasva vált számomra is egyértelművé, hogy mekkora zavarok vannak a szervezők és a különféle politikai formációk “agyában”, hogy egyszerre őrölnek több malomban is, és akkor mit gondolhat a köznapi ember az ügyről, melynek szolgálatára kérik, esetleg résztvevő is volt?  Szóval az SZNT, olyan etnikai jellegű székelyföldi területi autonómiát követel, mely területileg a volt nyolc székely székre épül (“ragaszkodnak a nyolc székely széket és 153 önkormányzatot magában foglaló Szé­kelyföldnek a Gyergyóditrói Nemzetgyűlés által kijelölt ideiglenes határaihoz, és követelik, hogy a helyi közösségek népszavazása véglegesítse azokat!”), míg a regionalizációs, adminisztratív újrafelosztással kapcsolatos tervezetek szerint a kialakítandó új régiók a jelenlegi megyerendszerre épülnének. Az összes eddig napvilágra került tervezetnek közös sajátossága, még akkor is, ha vannak lényeges eltérések az összekapcsolandó megyék és a régiók székhelyének tekintetében a megyerendszer fenntartása. Az RMDSZ (és alulértetten az EMNP és MPP is) egy olyan megalapozott regionális újrafelosztást vázoló törvénytervezetet fogadtatott el az egyik házban, mely 16 régióval számol köztük a Hargita, Kovászna és Maros megyékből álló régiót, mások meg Beszterce (Borboly), vagy esetleg Brassó megyével bővített “székely” régiót vizionáltak, de a jelenlegi megyei adminisztratív struktúrát a kormánnyal együtt megőriznék. Ha most a többi rommagyar párt képviselői mellett az SZNT is helyet foglal a kormánnyal való párbeszéd asztalánál, (ha ugyan lesz ilyen), akkor bizony nagyon két (esetleg több) malomban fog őrölni a rommagyar egyesített küldöttség: az új székely formáció az asszimetrikus és a megyei határokat feloldó etnoregionális autonómiát fogja követelni, a többiek pedig a “méltányos”, a mostani megyehatárok alapján megrajzolható “székelyföldnek”, az adminisztratív egybetartása mellett fognak érvelni, már persze, ha maradnak következetesek.”

„Az új – a menetelés(ek) nyomán radikálisan megváltozott -  rommagyar politikai mezőny szereplői közül az RMDSz látszik a leginkább megváltozott helyzetben lenni, sőt puszta léte és eddigi politikai vonalvezetése is veszélyezetetett: a Markó-féle szövetség – ha nagy nehézségek árán is – képes volt egyben tartani a rommagyar politikai közösséget, legalábbis az etnopolitikai törekvések és projektek egészének vonatkozásában. A Kelemen-féle szövetség percig sem képes ezt az egyensúlyt megtartani. A székelyföldi kiskirályok hathatós közreműködésével[v], a most fellépő SZNT első körben lebénítja, másodikban pedig, a megerősödött és erőteljes politikai reprezentációt kivívott, székelyföldi etnoregionális elkülönböződés, a végletesen megerősödő rommagyarságon belüli törésvonal, stb., minden valószínűség szerint, szétfeszíti a szövetséget.”

2013. november 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az újszerűség lett a dogmává váló uralkodó hagyomány

Napirendre került az autosovinizmus vádja is, amellyel egyébként az establishment rendszeresen „leleplezi” a kritikusan gondolkodókat. “A >

Tovább

A történelem kapuja előtt

Eltávolodva a helyszíntől visszapillantottam: a lánykák még mindig az ablak előtt ácsorogtak. Azt hiszem, így álldogál >

Tovább

A közgáz és a színiakadémia

A hivatalos Magyarország még színfalhasogatásra se képes, meg se leli a színfalat, a nem hivatalos Magyarország >

Tovább

Szerbiában hanyatlik a demokrácia

A Pásztor István irányította Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ezt a hanyatló szerbiai demokráciát – ami egyre >

Tovább

Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak”

A délvidéki magyarok hogyan is jártak, kerültek ki ebből a folyamatból? Kárpótolva lettek-e vagy sem? Voltak-e >

Tovább

Elvesztettem egy országot, de maradt egy város

Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >

Tovább

Akinek Gorbacsov volt a riportere

Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >

Tovább

Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >

Tovább

Száz napos türelmi idő

Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >

Tovább

A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik

Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >

Tovább

Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!

Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >

Tovább

A kapitalizmus veszélyes bohóca

Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >

Tovább