2020. január 25. szombat
Ma Pál, Henrik névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Szabadka: szerb-horvát-magyar ajkú zsidók

„Az elnök határozottan közölte velük: döntéséért a Messiás előtt vállalja a felelősséget.” Gadó János cikkéből (Szombat):

„Ahol az elnök dédapja is elnök volt”

„A Szabadkáról elhurcolt zsidók emlékműve csupa ellentmondás. A város állíttatta 1994-ben, de a zsinagóga telkének egyik sarkában áll, a kerítésen belül. (Talán, hogy ne tudják megrongálni?) A járókelők jól olvashatják a négynyelvű feliratot, mely szerint „a II. világháború fasiszta haláltáboraiban négyezer zsidó polgártársunk veszett oda”. De hogy a zsidó polgártársak éppen a városi hatóságok közreműködésével kerültek a haláltáborokba, arról az emlékmű nem tesz említést. Ugyanakkor azt is mesélik, hogy a gettóba zárt zsidóknak a szabadkai polgárok az utolsó napig hordták az ennivalót. A Spielberg Soá archívum őriz ilyen tanúvallomást. (Vajon hány ilyen polgár volt? Kettő? Tíz? Ötven?)”

„Az emlékmű két (!) méter magas, feltűnőnek, szembeötlőnek nem mondható. De talán annak is van üzenete, hogy a szerény emléktábla egy hatalmas, üres telek egyik sarkában áll: az elhurcoltak után maradt űrt jól szemlélteti.”

„Az elhurcoltaknak már nem sokkal a háború után állítottak egy emlékművet, a zsidó temetőben persze, amikor az emlékezést még a zsidók belügyének tekintették. A háromnyelvű emlékoszlopot tucatnyi sír veszi körül: 1941-ben kivégzett kommunista fiatalok sírjai, akik a jugoszláv partizán-ellenállás keretében indítottak akciókat a „fasiszta megszállók” ellen. Egyebek közt a gabonatermést igyekeztek felgyújtani, a német hadsereg ellátását akadályozandó.”

„Az emlékmű példás rendben, csakúgy, mint az egész temető. Nemcsak gondozott, de még

a régi sírfeliratokat is újraírják,

hadd legyen ismert minden hajdan élt zsidó neve. Elmentünkben Halbrohr Tamás, a hitközségi elnök megbeszéli a temetőgondnok lányával, milyen festékre van éppen szükség a sírfelújításhoz.”

„Az 1946-ban született elnök apja is sok leleménnyel és szerencsével élte túl az üldöztetést. A jómódú, asszimilált, ámde zsidó hitű földbirtokost a bevonuló magyarok már 41-ben lefogták, ahonnan csak kapcsolatok és vesztegetés segítségével szabadult. Miután a munkaszolgálat és a bujkálás után már 1944 végén hazatért, csakhamar az új jugoszláv kommunista hatalommal is meggyűlt a baja, amely mint földbirtokosra, nézett rá ferde szemmel. Többször is hónapokon át élvezhette a hatóságok vendégszeretetét, de végül mindig kiengedték. A család szép városi házába viszont beköltöztek a nép képviselői, s Halbrohr családnak a lószerszám-kamrát utalták ki. Innen küzdötték lassan vissza magukat.”

„Ma Halbrohr Tamás ismét az egész ház ura, nagypolgári stílű szalonját, a súlyos bútorokat, festményeket, masszív könyvespolcokat látva nem gondolnánk, hogy a család végigszenvedte a XX. századot. Az elnök a város tekintélyes, jómódú polgárai közé tartozik, ha létezne még a virilista (a legnagyobb adófizető polgárok) intézménye, bizonyosan közéjük tartozna. A péntek esti ima után kipában indul haza az imaházból, és barátságosan köszönget jobbra-balra a szembejövő ismerősöknek. Mintha a monarchia aranykora tért volna vissza. Annál inkább, mivel már a mostani elnök dédapja is gazdag szabadkai polgár és hitközségi elnök volt, aki a zsinagóga építésekor az egyik legnagyobb adományt tette.” (…)

„De vissza a péntek estéhez, amelyet a közösség székházában tartanak egy kisebb, jól karbantartott imateremben. Idefelé jövet az utcán az elnök barátságosan ráparancsol a közösség szembejövő tagjaira: irány a zsinagóga. Mintegy húsz férfi és tíz nő fogadja a szombatot. A liturgia egyedi, az előimádkozó szép, tiszta hangon énekel, számomra ismeretlen dallamokat, még a legismertebb szombatköszöntő, a lecha dódi éneklésébe sem igazán tudok bekapcsolódni. Az imakönyvben (helyi kiadás) jobboldalon a héber szöveg, baloldalon a magyar és horvát fordítás.”

„A kiduson, helyi szokás szerint, külön ülnek a férfiak és nők. Az asztalon sült szardínia, sajt olajbogyó, zöldségek, impozáns barchesz. Utóbbit – meséli az elnök – albán pék süti (a Balkánon mindenfelé albánok a pékek), aki megtiszteltetetésnek érzi, hogy a zsidó közösségnek dolgozhat. A kóserságnak ezt a liberális felfogását egy ortodox rabbi kifogásolná, de itt a helyi viszonyok a meghatározóak. Hasonló a maradék kisközösségek örök dilemmája: befogadják-e a fél- és negyedzsidókat, akiket a halacha szerint nem lehetne? Az elnök a kérdésre határozott igennel válaszolt. Pár éve két, itt segédkező lubavicsi bóher kifogásolta ezt, de az elnök határozottan közölte velük: döntéséért

a Messiás előtt vállalja a felelősséget.”

„Általában: halachikus kérdésekben ő tűnik irányadónak és nincs senki, aki felülbírálja. Szabadkán 1948 óta nincs rabbi. (Évtizedeken át egész Jugoszláviában sem volt.)” (…)

„De újfent vissza a péntek estéhez. Az Istentisztelet végeztével még egy program vár ránk. Halbrohr Tamás barátai és ismerősei mulatságot rendeznek egy falusias étteremben. Az összejövetelt, mint hallom, régi barátjuk szponzorálja, egy Szabadkáról Svájcba szakadt, ma már nyugdíjas magyar zsidó. Finom étel-ital és egy háromtagú amatőr zenekar emeli a vendégek kedvét, akik jó magyar (és horvát) módra önfeledten dalolnak. Egy horvát nótacsokrot egy magyar nótacsokor követ, majd, nem kis meglepetésemre, felcsendül a Hava nagila, amit héberül énekel, aki tud. Utána meg a Katyusa hangzik el oroszul. Mindet egyazon lelkesedéssel.”

„Vajon a kultúrák ilyen békés egymás mellett élése jellemző az egész városra?”

„A zsidó kórház az 1920-as években épült, s akkoriban a legkorszerűbb ilyen intézmény volt a városban: még a nagy újdonságnak számító nőgyógyászat is működött falai között. A zsidótörvények során persze ezt is elvették, s a közösség most, 70 évvel később kapja majd vissza az épületet. Szerbiában a kárpótlás még mindig nem zárult le. Valamennyi időt (egy évet?) még várni kell, ami nem is baj, mert ha most zuhanna a közösség nyakába, a felújítási költséget nem tudnák előteremteni. Egy épületet már visszakaptak, abban most egy bank működik, s a befolyó bérleti díj sokat segít a közösség anyagi gondjain. Kétszáz ember tagdíjaiból nem tudnák fenntartani a közösség székházát, a jól felszerelt irodát, az imatermet. Könnyebben működik így a női kör, a sakk-kör, a Milkó Izidor szellemi páholy, s a púrimi ünnepségen is megengedhetik maguknak, hogy a Sabbath Song együttest hívják el Budapestről. Jó lenne, ha maradna ez a helyzet, de félnek, hogy a bank odébbáll, mert recesszió van, sok a kiadó ingatlan, nyomottak az árak.”

 

2013. augusztus 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Öt helyett három százalék?

A magyar közösség ügyeihez való ilyen viszonyulás is a VMSZ (Vučić Magyarjai Szövetségének) a kétszínűségét mutatja >

Tovább

„Vékony léc” a határ?

Egyesek szemében az egykori vajdasági Keresztapa, aki szervezett bűnözésért kilenc évet töltött fegyházban, regényeit százezrek olvassák. >

Tovább

Cigányellenesség most

Az ellenzéki politikai osztály, Parteiwesen és értelmiség rémületes sunyítása a menekült- és a romakérdésben semmi jóval >

Tovább

Én (is) szóltam

A legfélelmetesebb és a legromlottabb mozzanata a Norbi-ügynek az, hogy valójában nem is a kövérek ellen >

Tovább

Tizenhárom behívót kaptam

A fiam nem folytatja az én „mesterségemet”, itt áll az udvarban három traktor meg a teljes >

Tovább

„Orbánnak jó Vučić politikája”

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) – ismereteim szerint – ebben az esetben sem hallatta a hangját! >

Tovább

Szempontok a börtönbizniszhez

Mint oly sokszor, engem csak a reformkorunk vigasztal. Wesselényi, a zsibói nagybirtokos ellenezte a jobbágyságot, nem >

Tovább

Izzó türelmetlenség

Ha valaki a Marsról figyelné országunkat, úgy vélhetné, érdektelen, tunya társaság népesíti be. E látszat alatt >

Tovább

A szuperkapitalizmus kora

Én azonban csak gyors feledésre ítélt mostohafia lehetek, a magyar nemzetállamnak is, meg a szerbnek is. >

Tovább

Gombos a „megszállás” idején

Amikor megjöttek egy-egy rabló hadjáratról, mutogatták egymásnak a megszerzett zsákmányt. Marékszámra volt náluk arany ékszer, de >

Tovább

A hatalmon maradás kísértései

Ha a módosítások nyomán jelentősen csökkenne az elnöki jogkör, annak az is lehet az oka, hogy >

Tovább

Milyen támogatást élvez a szerb csatlós párt?

A VMSZ – amióta Pásztor István az elnöke – magyar pártként és érdekvédelmi szervezetként megszűnt létezni. >

Tovább