Ma János, Iván névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Ár és árok
„Orbán, mint vezénylő tábornok elkápráztathatta híveit hősiességével, akik be is kajálták a jól tálalt PR-fogást.” Izsák Kata blogja:
Most még a Dunáé a főszerep, de szerencsére eddig különösebb emberi és közösségi tragédia nélkül úsztuk meg az árvizet. Ennek csak örülni lehet, és örülni is kell. Látván a szomszédos országok kálváriáját és balszerencséjét, tényleg van miért büszkének lenni a teljesítményünkre. Bár a veszély még nem múlt el, a déli országrészek még csak most néznek szembe az áradó Dunával, legyünk bizakodóak.
Ám minden jóban van valami rossz, fel kell készülnünk arra, hogy hetekig, hónapokig hallani fogjuk a kormány és a miniszterelnök történelmi teljesítményét az árvíz ellen. Lehet előkészíteni a zacskókat, mert amit kapni fogunk, az émelygést okoz majd!
Miután Budapesten apadni kezdett a víz, és már látszott, nem lesz tragédia minden idők legnagyobb áradásából, egy ismerősöm így sóhajtott fel: Orbánék emiatt nyerik meg a választásokat jövőre! És nyilván igaza van, hiszen a sok demagóg és álságos kormányzati tevékenység mellé pont jókor jött ez a nagy árvíz. Orbán, mint vezénylő tábornok elkápráztathatta híveit hősiességével, akik a Facebook-os bejegyzések alapján be is kajálták a jól tálalt PR-fogást.
Ám szeretnék kicsit ünneprontó lenni. Az árvíz nem Orbán Viktor, Pintér Sándor, Tarlós István és Bakondi György miatt nem csinált nagyobb kárt. Hanem annak a több 10 ezer hivatásos és önkéntes segítőnek a munkája miatt, akik valóban tettek azért, hogy a folyót a medrében tartsák. És a facebook-közösségnek, akik megint osztották a híreket, a felhívásokat, ezzel is toborozva a zsákolókat, a gátépítőket oda, hol veszély volt. Az internet segített abban, hogy a propaganda helyett a valódi információk eljussanak mindenkihez. Ezekből pedig az derült ki, a katasztrófavédelem feje megint nem lehetett nagyon a helyzete magaslatán. Nem egy írás szól fejetlenségről, szervilizmusról, rendezetlenségről, amit csak a segítők lélekjelenléte és józan esze orvosolhatott.
Az árvíz elleni sikeres védekezés annak is köszönhető, hogy a bajban az emberek józanabbik fele át tudta lépni azt a hatalmas árkot, amit 2002 óta folyamatosan és lelkesen mélyítenek. Félre tudták tenni a politikát, ami már betegesen áthatja az életünket, és képesek voltak együtt dolgozni a gátakon. Ami ebben az országban nagyon nagy szó.
És amikor Budapest megmenekülésére gondolunk, nem felejtkezhetünk el azokról, akik az 1838-as nagy árvíz után szabályozták a Dunát, megépítették a rakpartokat, a töltéseket, megemelték az alacsonyabban fekvő területeket. Az, hogy Budapest viszonylag védve van az áradásoktól, az nekik köszönhető. Ezen csak rontani lehetett volna.
A kormány hagyta az embereket dolgozni. Néha ez is sokat számít.
Következő cikk: Magyar virtus 2.0
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A forradalom jogossága
Csak az a gond. hogy minden forradalom, a legnemesebb is, ártatlan emberéleteket, tehát túlságosan magas árat >
Az intrika, mint uralkodó narratíva
A jelenlegi zűrzavaros évek, különösen kedveznek, az intrikusoknak. A posztigazság korában az intrika uralkodó narratíva lett, >
Új magyar érdekvédelmi szervezet szükséges!
Az országban folyó néplázadás nyomán, amit már „III. szerb felkelésnek” is neveznek – a Vajdasági Magyar >
Egy másik stratégia
A Kardos Andrással folytatott vitájában Bauernek van egy elejtett mondata az eddigi ellenzék felelősségéről: „önkényuralmi rendszerek >
„Én bízom a falu jövőjében”
A napokban került a kezembe egy régi könyv Szentlászlóról, arról az Árpád-kori kelet-szlavóniai kis faluról, amelyet >
Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően
A jobb napokat is megélt Hét Nap – a Magyar Szóhoz, a Pannon RTV-hez és a >
A vitustánc folytatódik
Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >
PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK
A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >
Hét hónappal később
Az összecsődült tömeg hangosan kommentálta a történteket, az emberek végtelenül dühösek voltajk, soha még nem láttam >
A vereség tudomásulvétele
Tizenhárom év egy a politikai garnitúra életében nagy idő. Amit tizenhárom év alatt nem tudott megoldani, >
Politikusok a csendőrök sorfala mögött
Kritikusan gondolkodtam a 2000 után hatalomra kerülő pártokkal szemben is. De van egy különbség a 2000-ben >
Tito immár nem közéleti, hanem magánéleti téma
Azt viszont egymással versengve bizonygatták, hogy Tito idejében az ember éjfél után nyugodtan indulhatott az ember >