Ma Bulcsú, Kerény, Kerubin névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Ár és árok
„Orbán, mint vezénylő tábornok elkápráztathatta híveit hősiességével, akik be is kajálták a jól tálalt PR-fogást.” Izsák Kata blogja:
Most még a Dunáé a főszerep, de szerencsére eddig különösebb emberi és közösségi tragédia nélkül úsztuk meg az árvizet. Ennek csak örülni lehet, és örülni is kell. Látván a szomszédos országok kálváriáját és balszerencséjét, tényleg van miért büszkének lenni a teljesítményünkre. Bár a veszély még nem múlt el, a déli országrészek még csak most néznek szembe az áradó Dunával, legyünk bizakodóak.
Ám minden jóban van valami rossz, fel kell készülnünk arra, hogy hetekig, hónapokig hallani fogjuk a kormány és a miniszterelnök történelmi teljesítményét az árvíz ellen. Lehet előkészíteni a zacskókat, mert amit kapni fogunk, az émelygést okoz majd!
Miután Budapesten apadni kezdett a víz, és már látszott, nem lesz tragédia minden idők legnagyobb áradásából, egy ismerősöm így sóhajtott fel: Orbánék emiatt nyerik meg a választásokat jövőre! És nyilván igaza van, hiszen a sok demagóg és álságos kormányzati tevékenység mellé pont jókor jött ez a nagy árvíz. Orbán, mint vezénylő tábornok elkápráztathatta híveit hősiességével, akik a Facebook-os bejegyzések alapján be is kajálták a jól tálalt PR-fogást.
Ám szeretnék kicsit ünneprontó lenni. Az árvíz nem Orbán Viktor, Pintér Sándor, Tarlós István és Bakondi György miatt nem csinált nagyobb kárt. Hanem annak a több 10 ezer hivatásos és önkéntes segítőnek a munkája miatt, akik valóban tettek azért, hogy a folyót a medrében tartsák. És a facebook-közösségnek, akik megint osztották a híreket, a felhívásokat, ezzel is toborozva a zsákolókat, a gátépítőket oda, hol veszély volt. Az internet segített abban, hogy a propaganda helyett a valódi információk eljussanak mindenkihez. Ezekből pedig az derült ki, a katasztrófavédelem feje megint nem lehetett nagyon a helyzete magaslatán. Nem egy írás szól fejetlenségről, szervilizmusról, rendezetlenségről, amit csak a segítők lélekjelenléte és józan esze orvosolhatott.
Az árvíz elleni sikeres védekezés annak is köszönhető, hogy a bajban az emberek józanabbik fele át tudta lépni azt a hatalmas árkot, amit 2002 óta folyamatosan és lelkesen mélyítenek. Félre tudták tenni a politikát, ami már betegesen áthatja az életünket, és képesek voltak együtt dolgozni a gátakon. Ami ebben az országban nagyon nagy szó.
És amikor Budapest megmenekülésére gondolunk, nem felejtkezhetünk el azokról, akik az 1838-as nagy árvíz után szabályozták a Dunát, megépítették a rakpartokat, a töltéseket, megemelték az alacsonyabban fekvő területeket. Az, hogy Budapest viszonylag védve van az áradásoktól, az nekik köszönhető. Ezen csak rontani lehetett volna.
A kormány hagyta az embereket dolgozni. Néha ez is sokat számít.
Következő cikk: Magyar virtus 2.0
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Húsz éve (4. rész)
Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában >
Amiről nem beszélünk...
A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >
Keresik az ajándékot
Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >
Húsz éve (3. rész)
Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >
Szerbia nem demokratikus ország
Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >
Szabadulás Trianontól
Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >
Az idegen nő
Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >
Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)
A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >
Trianon és a VMSZ
Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >
Húsz éve (2. rész)
Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >
Húsz éve (1. rész)
Valami ciklikusság nyavalyog velem az utóbbi néhány évtizedben. Néhány hete volt 30 éve, hogy megszültük a >
Magyarok a Vajdaság „aranyidejében”
A vajdasági magyar nyilvánosságban ma alig akad kritikus hang. Magyarország valójában több tekintetben visszafoglalta a területet, >