2019. december 11. Szerda
Ma Árpád, Árpádina, Damazusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A great speech: Gordon Bajnai, the hope of the Hungarian opposition

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A great speech: Gordon Bajnai, the hope of the Hungarian opposition

Egy új politikus született, akire az ország már egy ideje várt – írja a Hungarian Spectrum:

„Let’s start with Gordon Bajnai. If there is a clear winner of the day it is certainly Gordon Bajnai. I always liked him and was impressed by the quiet, resolute way in which he managed to save Hungary’s sinking financial ship during one short year in office. When he handed the country over to “the dear leader,” as more and more people call Viktor Orbán, it was in fairly decent shape. Orbán managed to steer the country into recession in two short years. But I couldn’t quite imagine Bajnai as a politician. He is basically a modest man who, when he became prime minister, described himself as a goalie rather than a forward. (He does play football like Viktor Orbán, but what a difference!) Moreover, he said often enough during his tenure that he was not a politician but a man who became prime minister because of his problem-solving talents. Yet he managed to secure the support of the two governing parties by telling them that if they don’t promise unwavering support of his austerity package they can forget about his accepting the job. What I missed in him was the fire. But perhaps the fire was there all along. Perhaps it was just that those times needed quiet perseverance instead of fiery speeches. Bajnai’s other, until now hidden, side came out today. At last we can say that there might be a more than worthy opponent to Viktor Orbán. I think that Bajnai’s speech today just might convince the disparate groups and parties that it is worth throwing their weight behind him as a common candidate leading a united opposition.“...

„There are four important considerations the opposition must keep in mind. First, they have to deal with the concepts of the “homeland” (haza) and “progress” (haladás). We mustn’t forget that the name of Bajnai’s foundation is Haza és haladás. What did he want to say here? That the liberals and the socialists must pay more attention to Hungarian patriotism. After all, there can be no question that one of the chief appeals of Orbán is his nationalist demagoguery. The left simply doesn’t know what to do with the question of nationalism versus patriotism. On the other hand, the left has a fairly clear concept of “progress.” They want to bring Hungary closer to Europe and achieve greater democracy. But, as Bajnai stressed, “the emphasis is on the “és,” on the “and.” One cannot neglect one at the expense of the other. Otherwise, the opposition forces will not be able to recruit members from the moderate right without whom regime change is impossible. Bajnai dealt with two more important aspects that must be part of the underlying foundations of this new epoch. One is solidarity, which is sorely missing from the mindset of the current government. Orbán simply doesn’t care about the fate of the poor, whose numbers are growing by leaps and bounds. Right now we are talking about 40% of the population. The economic policies of a new government must deal with this segment of the population by redistributing the burdens that the current tax policy imposes on the less well-to-do portion of society. Finally, Hungarians at the moment are deeply divided over the issue of the country’s relationship to the European Union. Supporters of Orbán look upon it as an oppressive empire that foists its own will upon Hungary. As Orbán put it in his speech today, “we can’t accept that others can decide what we can do in our own country” and, a sentence or two later, “we can’t accept that foreigners govern us.” According to Bajnai, “there must be a new understanding” of Hungary’s role in Europe based on “common interest and a community of shared values (értékközösség).”...

„It was a great and inspiring speech. A new politician was born today, a man for whom the country has been waiting for some time.“

2012. október 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább