Ma Hugó, Agád névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Pénzköltők
Bódis Gábor
Eredetileg a „Jöttmentek” címet adtam e cikknek, mert Szőcs Géza és utódja, L. Simon László nevét az utókor nem fogja feljegyezni. Esetleg majd a kuriózumokkal foglalkozó jogtörténészek.
Ezzel a felütéssel kezdi Szerbhorváth György legújabb jegyzetét a Paraméter nevű portálon, amelyben a magyarországi kultúrpolitika két főszereplőjének viselkedését boncolgatja.
„Először is bevallom, hogy ugyan sokan Szőcs Gézát jeles költőnek tartják, illetve hozzáfűzik, akadtak kiváló versei, amit én olvastam tőle, az jobbára avantgárd maszlag vagy játékos baromság („Jő egy jeti a hófúvásban/Vajon én vagyok?” – költötte pár éve. De én inkább ufónak mondanám). Azok után, amit az utóbbi két évben tett (és nem tett), nem is vagyok rá többé kíváncsi. Mert csak arról hallottam, hogyan osztogatta saját miniszteri (államtitkári) keretéből a zsét haverjainak. És ez nem csak etikailag kétséges. Nem írom meg, amit hallottam, mert bizonyítani nehéz – mi sem jellemzőbb Magyarországon, hogy nem nyilvánosak azon információk, mit és mire herdált el Szőcs (saját magára is).”
„Utódját, L. Simon Lászlót viszont régről ismerem, és az is bizonyos, hogy költészete erősen felejthető, már ha túl tudtuk tenni magunkat versein (dettó avantgárd után lövések). Mostanság előszeretettel idézik erotikus költeményeit, de a helyzet rosszabb. Miután a honi kritika figyelemre sem méltatta azt, amit nem is lehet, L. Simon frusztráltsága agresszióba torkollott, azaz a hatalmi pozíciók megszerzésébe.”
„A Fiatal Írók Szövetségének elnökeként kezdte, amelynek kezdetben magam is tagja voltam rövid ideig, amíg ki nem derült, miről van szó. A határon túli fiatal magyar írók szervezeteként indult volna, összecsődítettek bennünket Szegeden, ittunk és pingpongoztunk, aztán hopp, L. Simon lett az elnöke, aki mindennek elmondható, de határon túlinak nem. A Fidesz első kormányzása alatt jól is ment a FISZ-nek, csak hát eszük és tehetségük kevésbé akadt, így – ha jól emlékszem – 2003-ban a József Attila Kör szigligeti ülésén L. Simon azzal állt elő, hogy a FISZ fuzionálna a József Attila Körrel, mivel nekik van pénzük, csak nem tudják elkölteni, de eme pénzért cserébe azt kéri, hogy a JAK alelnöki posztja őket (illetve őt) illesse, ha jól rémlik. Mindenesetre pozíciót kért. Alig tudtuk páran megakadályozni, hogy ez megtörténjék, L. Simon el is somfordált.”
„Aztán a Móricz Zsigmond ösztöndíjat osztó kuratóriumban találkoztam vele. Történt egyszer, akár a népmesében, hogy ülés után hívtak fel, mondván, elkúrták: ők nem annak akartak ösztöndíjat adni, akinek, csak hát összekeverték a két azonos nevet. Ég a pofám, hogy akkor nem fordultam a nyilvánossághoz, miképpen is megy az ösztöndíj-osztás.”
„Azóta L. Simon kultúrpolitikai életútja egyenesben van, mondhatnánk, ez szerencse is, mert legalább írásra kevesebb ideje akad. Az azonban már az abszolút bizarr kategóriába illik, hogy immár még egy bulvárlap is vele foglalkozik kritikailag. Megvallom, eddig nem voltam a Blikk híve, de az szimpatikus, hogy még náluk is betelt a pohár. Mert a kulturális államtitkár úr azt találta ki, hogy saját magáról is alkot egy jogszabályt. Mert az nem járja, hogy ha már a Nemzeti Kulturális Alapot bekebelezte és saját magára formázta, akkor csak azért kiengedje a kezéből, mert államtitkár lett. Hisz elbír ő minden terhet, az NKA-elnökösködést, főleg, ha pénzosztásról és –szerzésről van szó. Jut is eszembe ama kellemes emlék, amikor a kuratóriumi ülést L. Simon azzal fejelte meg, hogy végül a saját bizniszeit reklámozó prospektusokat osztogatott ki közöttünk borvállalkozásáról (vagy miről – nyilván rögtön a kukába hajítottam őket).”
„Nem kell hozzá sok ész, hogy belássuk, az effajta esetek, amikor saját pozíciójuk kapcsán hoznak új törvényeket, szabályokat, milyen súlyosan csorbítja a jogállamiságot. De nincs mit csodálkozni, Szőcs Gézában és L. Simonban az a közös, hogy őket aztán abszolúte megrontja a hatalom. József Attila forog a sírjában: egyrészt, mert L. Simon JA-díjas lehet (amikor ő kapta, a miniszter nem húzta ki őt a listáról, mert elfogadta a jelölését, feltételezem, saját szervezete részéről), hogy aztán Szőcs már maga szabja meg, ki lehet JA-díjas (s egykor maga is JA-díjas). Szőcs persze államtitkárként elérte azt is, hogy az egykor jó hírű PEN Club elnökévé válhasson, mert gittegylet nélkül nem bírja ki – hisz a PEN főtitkára meg a gyakorló dilettáns, egykori médiamogul, Tolvaly Ferenc. Nagy csapat, már csak az írással kéne valamit kezdeni. De azt is fix egyesre fogadhatjuk meg, hogy Szőcs előbb-utóbb egy Kossuth-díjat is kiutaltat magának.”
„A Blikk arról is beszámol, hogy az új államtitkár legújabb kötetében egy lengyel akciócsoport munkáját elemzi, tucatnyi meztelen nőt, akik dolgoznak: utat építenek és hegesztenek példának okáért. Na ja, L. Simon igyekszik jófejkedni, lazának mutatkozni. Pedig jobb lenne, ha Szőccsel együtt ők maguk mennének el utat építeni, rájuk férne. De eljön ennek is az ideje, mert a hatalom nem csak megront, de múlékony is. A másik tanulság meg az, hogy ha egy magát meg nem értett költőként megélő akárki politikai pályára lép, ott kő kövön nem marad.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Aki á-t mond, mondjon bé-t is”!
Ismereteim szerint – hosszú idő után – ez az első eset, hogy egy magyar párt határozottan >
Hitler elégedetten bólogat a sírjában
A kormányközeli Magyar Nemzet szerint a náci fasizmust veszélyétől többé nem kell tartanunk, mert „letűnt a >
Pártideológiát szolgál a színház (is)?
Most ismét két színházat biztosított be magának újabb négy évre a pártírónő, a „mi Miránk” (Mirjana >
Amikor már késő elutasítani a cinkosságot
El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani >
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >