2020. szeptember 27. vasárnap
Ma Adalbert, Vince névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Pénzköltők

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Pénzköltők
A költő (swampy illusztrációja)

Eredetileg a „Jöttmentek” címet adtam e cikknek, mert Szőcs Géza és utódja, L. Simon László nevét az utókor nem fogja feljegyezni. Esetleg majd a kuriózumokkal foglalkozó jogtörténészek.

Ezzel a felütéssel kezdi Szerbhorváth György legújabb jegyzetét a Paraméter nevű portálon, amelyben a magyarországi kultúrpolitika két főszereplőjének viselkedését boncolgatja.

„Először is bevallom, hogy ugyan sokan Szőcs Gézát jeles költőnek tartják, illetve hozzáfűzik, akadtak kiváló versei, amit én olvastam tőle, az jobbára avantgárd maszlag vagy játékos baromság („Jő egy jeti a hófúvásban/Vajon én vagyok?” – költötte pár éve. De én inkább ufónak mondanám). Azok után, amit az utóbbi két évben tett (és nem tett), nem is vagyok rá többé kíváncsi. Mert csak arról hallottam, hogyan osztogatta saját miniszteri (államtitkári) keretéből a zsét haverjainak. És ez nem csak etikailag kétséges. Nem írom meg, amit hallottam, mert bizonyítani nehéz – mi sem jellemzőbb Magyarországon, hogy nem nyilvánosak azon információk, mit és mire herdált el Szőcs (saját magára is).”

„Utódját, L. Simon Lászlót viszont régről ismerem, és az is bizonyos, hogy költészete erősen felejthető, már ha túl tudtuk tenni magunkat versein (dettó avantgárd után lövések). Mostanság előszeretettel idézik erotikus költeményeit, de a helyzet rosszabb. Miután a honi kritika figyelemre sem méltatta azt, amit nem is lehet, L. Simon frusztráltsága agresszióba torkollott, azaz a hatalmi pozíciók megszerzésébe.”

„A Fiatal Írók Szövetségének elnökeként kezdte, amelynek kezdetben magam is tagja voltam rövid ideig, amíg ki nem derült, miről van szó. A határon túli fiatal magyar írók szervezeteként indult volna, összecsődítettek bennünket Szegeden, ittunk és pingpongoztunk, aztán hopp, L. Simon lett az elnöke, aki mindennek elmondható, de határon túlinak nem. A Fidesz első kormányzása alatt jól is ment a FISZ-nek, csak hát eszük és tehetségük kevésbé akadt, így – ha jól emlékszem – 2003-ban a József Attila Kör szigligeti ülésén L. Simon azzal állt elő, hogy a FISZ fuzionálna a József Attila Körrel, mivel nekik van pénzük, csak nem tudják elkölteni, de eme pénzért cserébe azt kéri, hogy a JAK alelnöki posztja őket (illetve őt) illesse, ha jól rémlik. Mindenesetre pozíciót kért. Alig tudtuk páran megakadályozni, hogy ez megtörténjék, L. Simon el is somfordált.”

„Aztán a Móricz Zsigmond ösztöndíjat osztó kuratóriumban találkoztam vele. Történt egyszer, akár a népmesében, hogy ülés után hívtak fel, mondván, elkúrták: ők nem annak akartak ösztöndíjat adni, akinek, csak hát összekeverték a két azonos nevet. Ég a pofám, hogy akkor nem fordultam a nyilvánossághoz, miképpen is megy az ösztöndíj-osztás.”

„Azóta L. Simon kultúrpolitikai életútja egyenesben van, mondhatnánk, ez szerencse is, mert legalább írásra kevesebb ideje akad. Az azonban már az abszolút bizarr kategóriába illik, hogy immár még egy bulvárlap is vele foglalkozik kritikailag. Megvallom, eddig nem voltam a Blikk híve, de az szimpatikus, hogy még náluk is betelt a pohár. Mert a kulturális államtitkár úr azt találta ki, hogy saját magáról is alkot egy jogszabályt. Mert az nem járja, hogy ha már a Nemzeti Kulturális Alapot bekebelezte és saját magára formázta, akkor csak azért kiengedje a kezéből, mert államtitkár lett. Hisz elbír ő minden terhet, az NKA-elnökösködést, főleg, ha pénzosztásról és –szerzésről van szó. Jut is eszembe ama kellemes emlék, amikor a kuratóriumi ülést L. Simon azzal fejelte meg, hogy végül a saját bizniszeit reklámozó prospektusokat osztogatott ki közöttünk borvállalkozásáról (vagy miről – nyilván rögtön a kukába hajítottam őket).”

„Nem kell hozzá sok ész, hogy belássuk, az effajta esetek, amikor saját pozíciójuk kapcsán hoznak új törvényeket, szabályokat, milyen súlyosan csorbítja a jogállamiságot. De nincs mit csodálkozni, Szőcs Gézában és L. Simonban az a közös, hogy őket aztán abszolúte megrontja a hatalom. József Attila forog a sírjában: egyrészt, mert L. Simon JA-díjas lehet (amikor ő kapta, a miniszter nem húzta ki őt a listáról, mert elfogadta a jelölését, feltételezem, saját szervezete részéről), hogy aztán Szőcs már maga szabja meg, ki lehet JA-díjas (s egykor maga is JA-díjas). Szőcs persze államtitkárként elérte azt is, hogy az egykor jó hírű PEN Club elnökévé válhasson, mert gittegylet nélkül nem bírja ki – hisz a PEN főtitkára meg a gyakorló dilettáns, egykori médiamogul, Tolvaly Ferenc. Nagy csapat, már csak az írással kéne valamit kezdeni. De azt is fix egyesre fogadhatjuk meg, hogy Szőcs előbb-utóbb egy Kossuth-díjat is kiutaltat magának.”

„A Blikk arról is beszámol, hogy az új államtitkár legújabb kötetében egy lengyel akciócsoport munkáját elemzi, tucatnyi meztelen nőt, akik dolgoznak: utat építenek és hegesztenek példának okáért. Na ja, L. Simon igyekszik jófejkedni, lazának mutatkozni. Pedig jobb lenne, ha Szőccsel együtt ők maguk mennének el utat építeni, rájuk férne. De eljön ennek is az ideje, mert a hatalom nem csak megront, de múlékony is. A másik tanulság meg az, hogy ha egy magát meg nem értett költőként megélő akárki politikai pályára lép, ott kő kövön nem marad.”

2012. június 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”

A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >

Tovább

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább