Ma Kálmán, Ede, Edvárd névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
A diákok küldetése Vučić megbuktatása
„Csak a Diáklista populista fellépése győzheti le Aleksandar Vučić populista koalícióját”
Ha a Szerb Haladó Párt csalásokkal és erőszakkal hatalmon maradna, az teljessé tenné Szerbia autoriter pályáját, amelyet ebben az esetben joggal lehetne „balkáni Belarusznak” nevezni. A diákok meggyőző választási győzelme viszont „választási forradalom” lenne, amelyet egy autokratikus rendszer által meghatározott választási környezetben valósítanának meg, és folytatása lenne a közelmúlt békés magyarországi hatalomváltásai által kirajzolt trendnek. A status quo, amelyben mindkét fél hasonló arányú támogatottsággal rendelkezik, és egyikük sem ismeri el a választási eredményeket, a Szerbia biztonsága szempontjából legkockázatosabb forgatókönyv lenne, amelynek kezeléséhez szélesebb körű nemzetközi közvetítésre lenne szükség. BORIS VARGA (CWBS):
Az Aleksandar Vučić elnök által október 25-re kiírt előrehozott parlamenti választáson nem Szerbia külpolitikai irányvonalának megváltoztatásáról döntenek. Nem a szomszédos országokhoz fűződő viszony lesz a tét, és nem ezen a választáson dől el Szerbia politikai-nacionalista ideológiai irányvonalának megváltoztatása sem.
A diákok és jelöltjeik nyilatkozataiból, különösen pedig a „Diáklista – A diákok győznek” első helyén szereplő, újvidéki kardiológussal, Ilija Srdanovićtyal készült interjúból azt tudhatjuk meg, hogy Koszovó Szerbia szerves része, az Európai Unióhoz való csatlakozásról pedig a polgárok döntenek majd, Oroszország pedig „a világ egyik nagy és befolyásos országa”, Szerbia fontos nemzetközi partnere. A Diáklista vezetője úgy véli, hogy a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnök kérdése, illetve Ratko Mladić dicsőítésének elítélése nem tartozik a szerbiai polgárok prioritásai közé.
Az ilyen politikai álláspontok a Diáklistát a populista mozgalmak közé sorolják. Vitathatatlan azonban, hogy kizárólag egy ilyen diákmozgalom képes a választáson elegendő számú szavazót mozgósítani, és legyőzni ugyancsak populista ellenfelét, Aleksandar Vučić koalícióját.
Szerbiában sok Európa-párti és liberális választó úgy véli, hogy a diákok küldetése csupán Vučić megbuktatása, és készek ezen a választáson félretenni saját elveiket, hogy támogassák a mindenkit megszólítani kívánó, úgynevezett catch-all, azaz átfogó Diáklistát. Mert minden jel szerint csak a diákmozgalom képes véget vetni nemcsak a Szerb Haladó Párt autokráciájának, hanem annak a több évtizedes uralmának is, amelyet a volt Jugoszlávia háborúinak és széthullásának időszakából származó politikai elitek és bűnözői struktúrák gyakoroltak.
Nehéz elképzelni, hogy egy politikai tapasztalattal nem rendelkező emberekből álló lista, amennyiben győzne, elegendő kapacitással rendelkezne választási ígéreteinek teljesítéséhez, valamint a lerombolt társadalomban és szétzilált intézményrendszerben szükséges változások végrehajtásához. Noha kétségtelen, hogy a Diáklista számos új neve frissítően hathat, és minden bizonnyal közülük kerülhetnek ki a szerbiai változások jövőbeli motorjai.
Reálisabb azzal számolni, hogy ha a Szerb Haladó Párt rendszere vereséget szenved a választáson, megteremtődnek a feltételek új, szabad és tisztességes választások megtartásához, és ismét megkezdődhet a demokratikus intézmények felépítése Szerbiában.
Egészen más képet mutat a Diáklista azok számára, akik elolvasták a 11 pontos Diáktervet. Ebben rejlik a legfontosabb ellentét a diákok nyilvános szerepléseikben és a médiában tett, jobboldali kijelentéseihez képest. A 11 pontos programban a párturalom felszámolása és az illegálisan szerzett vagyon elkobzása áll a középpontban, a népszavazási jelszó pedig így hangzik: „Szerbia vagy a maffia.”
Egyúttal ez lehet az a forradalmi vízválasztó, amely elválasztja a Szerb Haladó Párt hatalmon töltött időszakának „előtte” és „utána” korszakát. A diákprogram baloldali alapja meglehetősen konkrét: harc az importőrök lobbiérdekei ellen, az olcsó munkaerőre épülő intézményrendszer felszámolása, a természeti erőforrások védelme, valamint az oktatás, az egészségügy és a médiaszabadság hangsúlyos kezelése.
A közvélemény-kutatások – amelyek megbízhatatlanok és meglehetősen eltérnek egymástól – nagy vonalakban azt mutatják, hogy a diákok és Vučić hasonló támogatottsággal rendelkeznek, ami a szerb társadalom mély megosztottságát és polarizációját tükrözi. Az egyik oldalon azok állnak, akik változást akarnak, és a kriminalizálódott rendszer felelősségre vonását követelik, a másikon pedig azok, akik mindenáron készek megvédeni pozíciójukat, mert ellenkező esetben bíróság előtt vagy közvetlenül „az utcán” kell majd felelniük.
Köztudott, hogy a választások eleve nem demokratikusak, mivel a választásokat szabályozó jogi keret módosítására vonatkozó legfontosabb nemzetközi ajánlásokat (ODIHR) nem hajtották végre megfelelően. Ilyen például az állami erőforrásokkal való visszaélés, a választók védelme a nyomástól és megfélemlítéstől, a kampányfinanszírozás átlátható ellenőrzése, a kiegyensúlyozott médiatudósítás, valamint a választói névjegyzék rendezése. Egyes területeken pedig a helyzet még romlott is a korábbi választásokhoz képest, például a „fantomlistákhoz” szükséges aláírások ügyében.
Hogy bekövetkezik-e a hatalomátadás, és hogy az békés úton történik-e, az nagyrészt két dologtól függ. Először is attól, hogy a diákok és támogatóik készek-e fizikailag is az utcára vonulni, hogy megvédjék a választók akaratát. Másodszor pedig attól, hogy a Nyugat, az Európai Unió és az Egyesült Államok hajlandó lesz-e ismét szemet hunyni minden szabálytalanság, választási csalás és erőszak fölött, ha a Szerb Haladó Párt győz.
Ezek a kérdések nem csupán Szerbia békéjéről szólnak, hanem egy nemzetközi szintű precedens lehetőségéről is a demokratikus államok között. Európára a következő években számos választási kihívás vár az antidemokratikus erők részéről, és ebben ugyanilyen fontosak az EU-tagjelölt országokban kialakuló precedensek.
Ha a Szerb Haladó Párt csalásokkal és erőszakkal hatalmon maradna, az teljessé tenné Szerbia autoriter pályáját, amelyet ebben az esetben joggal lehetne „balkáni Belarusznak” nevezni. A diákok meggyőző választási győzelme viszont „választási forradalom” lenne, amelyet egy autokratikus rendszer által meghatározott választási környezetben valósítanának meg, és folytatása lenne a közelmúlt békés magyarországi hatalomváltásai által kirajzolt trendnek.
A status quo, amelyben mindkét fél hasonló arányú támogatottsággal rendelkezik, és egyikük sem ismeri el a választási eredményeket, a Szerbia biztonsága szempontjából legkockázatosabb forgatókönyv lenne, amelynek kezeléséhez szélesebb körű nemzetközi közvetítésre lenne szükség.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Mit ér a polgár, ha választó és magyar? Helyzetjelentés a szabadkai plakátháborúról
Portré tekintetében Kasza valóban kissé vöröses. „Mintha elpirult volna szégyenében!” – jegyezte meg egy VMDK-s újságíró >
Miféle felelősséggel tartoznak a diktatúra polgárai?
Ők felmenthetők, amennyiben nincs semmiféle funkciójuk és nincs semmiféle befolyásuk a közéletre. Azonban ugyanez a válasz >
A 3-as lista lehet a VMSZ sírásója
Történelmi jelentőségű lehetne, ha évtizedek után ismét létrejöhetne egy pluralista vajdasági magyar politikai képviselet, amelyben nem >
A VMSZ „politikai prostituáltak gyülekezete”, vagy „elvszerű, gerinces emberek sokasága”?
Az október 25-i választások a VMSZ sorsát is megpecsételhetik. Amennyiben az egyetemisták listája győzne a választásokon, >
VMDK: Pásztorék ismét ködöt árulnak a Tisza-menti szavazóknak
A Tisza-menti régió lakói – akiknek a mindennapi életben, a kórházi ellátásban és a hivatalos ügyintézésben >
Létezik alternatíva
Ahogy látom, új arcok, új nevek tűnnek fel, ami nyilván komoly közéleti frissülést jelez. És ez >
Távoli, és mégis élő
Az a nehéz, hogy én most pont ugyanannyit éltem itt, Magyarországon, mint amennyit otthon. Nagyon érdekes >
A diákok küldetése Vučić megbuktatása
Ha a Szerb Haladó Párt csalásokkal és erőszakkal hatalmon maradna, az teljessé tenné Szerbia autoriter pályáját, >
Most ki lesz az oka?
Ki fog győzni, és ki lesz ennek az oka? Mit lehet tudni. Végső fokon ki elég >
A VMSZ haladó képviselője
Kovács Elvirának, Fremond Árpádnak, a Magyar Nemzeti Tanács elnökének és Demo Beriša ügyvezető kisebbségügyi miniszternek egyebek >
Lehetséges-e ezt befejezni szép, tiszta fehérkesztyűs kézzel?
Nem számolnak azzal a tömeges számonkérő indulattal, amellyel Budapesten szembesültem. Nem lebecsülendő a veszély, hogy az >
Vajon az új nemzedékek értik-e Pančićot és Eörsit?
Erre a kérdésfelvetésre az is ösztönzött, hogy a magyarországi rendszerváltást valójában a fiatalok döntötték el. Az >