Ma Kálmán, Ede, Edvárd névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
30 évvel ezelőtt
Most ki lesz az oka?
Ki fog győzni, és ki lesz ennek az oka? Mit lehet tudni. Végső fokon ki elég bölcs hozzá, hogy megmondja, hogy a sok rossz között melyik a legkevésbé az? Aki pontosan rámutathat, hogy az édenkeretet felkínáló kortesek között ki az, aki győzelme után garantáltan a világ egyetlen és utolsó fogolytáborát építi fel nekünk? A legtöbbjükről ugyanis nehéz megállapítani, mit rejtegetnek hátuk mögé tett kezükben, botot-e vagy egy darabka kemény fekete kenyeret. P. Keczeli Klára:
Olvastam egy furcsa történetet. Arról szól, hogy Belgrádban, egy egyébként menetrendszerűen bekövetkezett közlekedési káosz idején, amikor leálltak a trolik és a villamosok, a járművekre várakozó tömegben egyesek azt mesélték: mindennek az ellenzék az oka. Ők – állították többen is – saját szemükkel látták, amint egy ellenzéki teherautóról gonosz kezek elvágták a vezetékeket!
Egyet így már tudhatunk: azt ugyanis, hogy minden bajunknak az ellenzék az oka. Még akkor is, ha amúgy nemigen van lehetősége és alkalma, hogy bárhol, bármit tegyen. Rossz volna hát, ha történetesen az ellenzék győzne, mivelhogy az ellenzék a nemzet (és minden szerb állampolgár) ellen dolgozik.
Nem kitalálás ez, hiszen a televízió közvetítésével a saját fülemmel hallhattam, méghozzá nem kevésbé tekintélyes egyénnek, mint magának a szerb kormányfőnek a szájából. Aki részletesen kifejtette azt is, hogyan követelték az ellenzéki vezérek levélben Amerikától Belgrád bombázását, mint futkostak a nyugati követségekre, hogy álnok terveikhez támogatást szerezzenek, így volt, s nem másként.
Ezzel szemben vannak (és voltak) pártok és vezetők, akik mindig tudták, mi az, ami a nemzet és általánosságban az állampolgárok érdekeit, javát szolgálja. És aszerint cselekedtek.
„Az SZDSZ az ország avantgárdja, a haladás lokomotívja” – jelentette ki érces hangon egy délceg fiatal funkcionárius, amikor (szélben, ólomszürke felhők alatt, eső és közelgő talaj menti fagy előtt pár pillanattal) ünnepélyesen megnyitott egy nyári, szabadtéri kosárlabdapályát, itt valahol, egy sárfészekben, az Isten háta mögött.
Amelyen tavaszig ugyan aligha lehet majd kosárlabdázni, addig viszont majd szépen használódni kezd az időjárási viszontagságok miatt. A beton megrepedezik (ritkán lesz tartós a betonbevonat, ha nedves, hideg időben feszítik ki), és a repedések között tavaszra vígan szárba szökken a fű, meg a diadalmasan tenyésző pitypang.
Ki lesz az oka, ha ez a virágzásnak, lendületes fejlődésnek indult ország, eme kies földi paradicsom a hanyatlás, pusztulás útjára lép?
Az ellenzék szerint a nyugdíjasok serege. Akik – harminc ezüstért, azaz a bibliai példán túllépve, pár értéktelen bankóért – eladják unokáik jelenét, jövőjét és mindannyiunk üdvösségét. Mert csak ülnek a tévékészülék előtt, falják a hamis malasztot, amit felszolgálnak nekik!
Nem is tudom! Az autóbuszban utazva, az utcán járva, a piaci pultok között bóklászva manapság annyi, az idős és bölcs emberek szájába nem illő kifejezést hallani. Az egyik megmondta, világosan, hogy mijén jönnek neki az ország avantgárd vezetői, egy másik elátkozta őket, mert szerinte éhhalálra ítélték. A buszban három nyugdíjas megesküdött lelki üdvösségére és felesége életére (hmm, gyanús!), hogy a múlt választásokon is az ellenzékre voksolt; soha, rémálmában sem jutna eszébe, hogy a mostani hatalmi pártot válassza.
Persze, ez sem biztos. Hiszen nem volt az olyan régen, amikor egy bibliai névvel illetett, Ábrahám apaként imába foglalt illetőnek szándékoztak a nyugdíjasok szobrot állítani. Aki – mondták – megmentette őket a biztos haláltól.
Az uralkodópárt vezetőségi tagjaként, az állam legfontosabb intézményének élén állva cibált ki és hazánkat Ábrahám apó akkor a világrekordot döntögető hiperinfláció halálos öleléséből. A nyugdíjasok – akik állítólag kizárólag a televízió által nyújtott malaszttal élnek – naponta órák hosszat gyönyörködhettek nemzedékük legügyesebb, legjobb, legbölcsebb tagjában, aki a szilárd dinár és a szilárd rézpara-piculák képében a megváltást hozta el nekik. Amikor a havi nyugdíjból nem csupán néhány száraz veknire, de akár egy egész kiló jobb minőségű húsra is futotta. Ami – ugye – nem semmi.
Dragoslav Avramović azonban – mint kiderült – nem reinkarnálódott bölcs volt, nem az öregek, betegek, bénák és siketek jótevője, hanem külföldi kém. Akit azért vetettek be, hogy belülről rothassza szét ezt a máskülönben tökéletes és szilárd rendszert!
Amióta ezt is tudom, ideges bizonytalanságban élek. Az a bibi ugyanis, hogy a legbölcsebb, legjobb, az avantgárd hatalom (és párt) embereinek, hivatalnokainak, az ezzel megbízott különleges szolgálatoknak hogyan nem sikerült leleplezniük (több mint két év alatt!) ezt a példátlan aknamunkát, és ha már ilyen slendriánul végezték a dolgukat, hát legalább miért nem hallgattak arra az amatőr nyomozói lángelmére, korunk Sherlock Holmesára, aki immár 1994-ben rámutatott az agg bankkormányzó ügynöki mivoltára?
Mi lesz, ha holnap – lángelméjű szakember, egy új Tesla vagy Tolsztoj képében – ismét egy ügynök szivárog be, hogy a gazdaság-, állam- vagy mit tudom én, milyen vezetés keretein belül süllyessze el büszkén ringó hajónkat (Navigare necesse est)?
A fentiek után egyébiránt nagyon kétséges, hogy a nyugdíjasok hada lesz az, amely egy tál lencséért eladja valamennyiünk boldogulását. Én inkább arra hajazok, hogy a munkások lesznek azok.
Az elmúlt hónapok alatt már mindent megtettek, hogy kifogják vitorlánkból a szelet. Sztrájkhullám söpört végig fél országon, felvonultak, durva szavakat kiáltoztak, sértő szövegű táblákat hordtak körbe, lamentáltak, sápítoztak, miközben álltak a gépek, üresen kongtak a gyárcsarnokok, hiába várták nagyszerű termékeinket a türelmetlen vevők a gazdag nyugati piacon.
Mindez megnehezítette a statisztikai hivatalok munkáját is, hiszen alig lett kimutatható valahogy (milyen nehezen!), hogy ismét ugrásszerűen nőtt a termelés. Ami különben nagyon valószínű úgyszintén.
A bűnösök között másodiknak ott a sorban a kereskedelem, amely egy istenért sem akar kereskedni. S ezzel még nincs vége a szégyenletes listának!
A minap az is kiderült, hogy idegenforgalmunkat a takarítónők ásták alá, akik nem hajlandók seprűt, porrongyot a kezükbe venni. A tájaink gyönyörűek, hegyeink vadregényesek, a levegő egészséges, friss, harapni lehet, gyógyvizeink gyógyítanak – minden adott, s akkor a turistának elmegy a kedve tőlünk egy takarítatlan szobában.
Ki lesz az oka, ha rosszul választunk? A fiatalok talán?
Azok – mondjuk –, akik az egyetemi aulákban fegyelmezetten végighallgatják a hatalmi párt vezetőinek lelkesítő beszédeit? Azok, akik a pártgyűlések előtt kardalt énekelnek, népitáncot táncolnak, rózsákat osztogatnak? Akik egyéni sikereik elismerését tálcán felkínálják egy pártnak a győzelem reményében?
Azok a szép, okos (viszonylag legalábbis) újságírók és bemondók, akik tévéstúdiókban, a kamerák előtt, elegáns öltözékben, rendes frizurával, bájos mosollyal, csillogó tekintettel mondják el azt a sok szörnyűséget, a hazugságoknak azt a mérhetetlen tömegét, amely eláraszt bennünket?
Az orvos, aki úgy tesz, mintha nem tudná, mi az ma: gyógyítani; a földműves, aki úgy tesz, mintha nem tudná, mi és hogyan ment veszendőbe az elmúlt évek alatt?
Ki fog győzni, és ki lesz ennek az oka?
Mit lehet tudni.
Végső fokon ki elég bölcs hozzá, hogy megmondja, hogy a sok rossz között melyik a legkevésbé az? Aki pontosan rámutathat, hogy az édenkeretet felkínáló kortesek között ki az, aki győzelme után garantáltan a világ egyetlen és utolsó fogolytáborát építi fel nekünk?
A legtöbbjükről ugyanis nehéz megállapítani, mit rejtegetnek hátuk mögé tett kezükben, botot-e vagy egy darabka kemény fekete kenyeret.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Mit ér a polgár, ha választó és magyar? Helyzetjelentés a szabadkai plakátháborúról
Portré tekintetében Kasza valóban kissé vöröses. „Mintha elpirult volna szégyenében!” – jegyezte meg egy VMDK-s újságíró >
Miféle felelősséggel tartoznak a diktatúra polgárai?
Ők felmenthetők, amennyiben nincs semmiféle funkciójuk és nincs semmiféle befolyásuk a közéletre. Azonban ugyanez a válasz >
A 3-as lista lehet a VMSZ sírásója
Történelmi jelentőségű lehetne, ha évtizedek után ismét létrejöhetne egy pluralista vajdasági magyar politikai képviselet, amelyben nem >
A VMSZ „politikai prostituáltak gyülekezete”, vagy „elvszerű, gerinces emberek sokasága”?
Az október 25-i választások a VMSZ sorsát is megpecsételhetik. Amennyiben az egyetemisták listája győzne a választásokon, >
VMDK: Pásztorék ismét ködöt árulnak a Tisza-menti szavazóknak
A Tisza-menti régió lakói – akiknek a mindennapi életben, a kórházi ellátásban és a hivatalos ügyintézésben >
Létezik alternatíva
Ahogy látom, új arcok, új nevek tűnnek fel, ami nyilván komoly közéleti frissülést jelez. És ez >
Távoli, és mégis élő
Az a nehéz, hogy én most pont ugyanannyit éltem itt, Magyarországon, mint amennyit otthon. Nagyon érdekes >
A diákok küldetése Vučić megbuktatása
Ha a Szerb Haladó Párt csalásokkal és erőszakkal hatalmon maradna, az teljessé tenné Szerbia autoriter pályáját, >
Most ki lesz az oka?
Ki fog győzni, és ki lesz ennek az oka? Mit lehet tudni. Végső fokon ki elég >
A VMSZ haladó képviselője
Kovács Elvirának, Fremond Árpádnak, a Magyar Nemzeti Tanács elnökének és Demo Beriša ügyvezető kisebbségügyi miniszternek egyebek >
Lehetséges-e ezt befejezni szép, tiszta fehérkesztyűs kézzel?
Nem számolnak azzal a tömeges számonkérő indulattal, amellyel Budapesten szembesültem. Nem lebecsülendő a veszély, hogy az >
Vajon az új nemzedékek értik-e Pančićot és Eörsit?
Erre a kérdésfelvetésre az is ösztönzött, hogy a magyarországi rendszerváltást valójában a fiatalok döntötték el. Az >