Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk

Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >

Jól tudja mindezt a VMSZ (és médiája) is, amely olyan vehemenciával folytatott propagandát a Fidesz mellett, úgy leárulózva a nem rájuk szavazókat, főleg az értelmiségieket, hogy a Vadhajtások is példát vehetett volna róluk. Magyar Péterék vizsgálatokat ígértek az oda küldött, a VMSZ által felügyelt, a Prosperitati Alapítvány és a BGA által osztogatott több mint százmilliárd miatt, de úgy tűnik, legalábbis azáltal, ahogyan Forsthoffer a VMSZ vezetőivel tárgyalt, majd széles mosolyokkal fényképezkedtek s nyilatkoztak, hogy a határon túli szervezetek – akármennyire tolták is az előző magyar rezsim szekerét – megnyugodhatnak, a ló és a szekér maradhat. Jellemző, hogy az ügyben még egy államtitkár sem lesz, nemhogy kormánybiztos – majd valami fő- vagy alosztályon tologatják a külhoni kisebbségek aktáit (akár a hazai kisebbségekét). Szerbhorváth György (Élet és Irodalom):

Miután látványosan megbukott a magyarországi rezsim, sokan azt jósolták – de legalábbis reménykedtek benne –, hogy a pesti gyors menetrenden kívül, seperc alatt leér Belgrádba, és Aleksandar Vučićnak is meg vannak számlálva a napjai. A hasonlat mégis sántít, mert a Belgrádot és Budapestet összekötő, szupergyors vonal sehogy se készül el. Az utóbbi évtized legnagyobb közös vállalkozásának szerződései, főleg kínai hitelből, olyan szigorúan titkosítottak – s így a korrupció melegágyai lehetnek –, hogy azt is csak remélni lehet: ha majd kifizetik utódaink, talán már nem siklanak ki a járatok menetrendszerűen. És hadd utaljak arra is: több mint másfél évvel azután, hogy leomlott az újvidéki vasútállomás előtetője, egyetlenegy felelőst sem ítéltek még el. Gondolom, végül majd egy baktert meg egy beírónőt ültetnek le, felfüggesztve.

 

*

 

A pesti gyors metaforája pedig gyorsan el is felejtődött, pedig amióta 2012-ben Vučić visszatért a kormányba, majd 2017-ben elnök lett, a bukásáról szóló prognózisok ugyanolyan rendszeresen jelennek meg, miként az államfő maga a közszolgálati és kereskedelmi tévékben (legalább órahossznyi monológokat nyomva le), a hozzá hű on- és offline (bulvár)médiában – azaz kb. naponta. Lehet persze analógiákat gyártani, hogy ő ugyanolyan diktátornak nevezhető-e, mint egykori magyar harcostársa, vagy „csak” autoriter uralkodó, aki egy hibrid rezsimet épített ki, vagy éppen maffiaállamot. Talán az ő esetében az utóbbi fogalom a leginkább adekvát, hiszen titkosszolgálata és rendőrsége egyre újabb botrányokba keveredik, amelyekben a jeles klánok vezetői is felbukkannak. A bírósági ügyek rendre elsikkadnak, és nem kétséges, hogy a legutóbbi, kirívó esetben sem fogunk sokáig tisztán látni: az egyik elit vendéglőben két maffiózó találkozott, miközben az általuk privátilag alkalmazott, amúgy hivatalos rendőrök biztosították a helyszínt, és tán a belgrádi rendőrparancsnok is jelen volt. Az egyik bandavezér lelőtte a másikat. A holttestet eltüntették. Aztán jött az elnök, és tagadta a pletykát, hogy a vendéglő a testvéréé lenne, hogy a rendőrparancsnok ott volt (bár őt rögtön letartóztatták), és persze senki nem mondott le. A holttestet meg hol az autópálya mellett szétégetve, hol egy hordóban (nem) találták meg.

 

Noha egy ilyen eset Európában bárhol országos botrány lenne, az elnöki médiagépezet – azaz ő maga – elég hatékonyan sikálta el az ügyet, hogy az őt támogató választókat – ez az ország választóinak nagyjából a fele – ne érdekelje különösebben. Vučić ugyanis elsősorban saját maga spindoktora, aki naponta áll elő újabb ötletekkel. Meg sem lehet számolni, hányszor jelentette már be, hogy második elnöki mandátuma végén visszavonul, és elmegy kosárlabdaedzőnek; vagy újra inkább kormányfő lesz. Másfél éve lebegteti, hogy előrehozott parlamenti választások lesznek – azért kissé megijedt az egyetemisták tüntetéseitől és a nyugati nyomástól –, legutóbb júliust ígérte, aztán az őszt, de valójában 2027 decemberéig szól a képviselők mandátuma, és mivel az ellenzék totálisan megosztott, Vučićnak inkább az egyetemista mozgalomtól kell tartania. Amely szintén sokszínű: akadnak ott többek közt liberálisok is, de az (ultra)nacionalista szárny a minap olyan deklarációt adott ki Koszovóról, hogy a fal adja a másikat: „nem, nem, soha”, Koszovó Szerbia elidegeníthetetlen része. Koszovó de facto 1999, de jure 2008 óta független, és persze ezt sok állam vitatja, de a tüntetők jó része akkor még meg sem született… A múlttal való szembenézés tehát megmaradt a régi keretekben, bár Vučić verőlegényeit ez nem zavarja abban, hogy a „koszovózókat” is megverjék, a rendőrök pedig letartóztassák, mármint a demonstrálókat.

 

Meg aztán az elnök legalább hetente csörtézik a horvátokkal, aztán a koszovói albánokkal, majd a montenegrói hatalom vagy épp az ellenzék nem szerbpárti részével. Hogy a bosznia-hercegovinaiakkal, ezen belül a szerbek ma már nem hivatalos vezetőjével, Milorad Dodikkal pillanatnyilag hogyan áll, annak felvázolásához az ÉS egész száma is kevés lenne, s egész kötetet töltene meg, hogy az oroszokkal, Kínával, az USA-val, az EU-val miről tárgyal, milyen kimenetellel.

 

Vučić legerősebb technikája ugyanis nem más, mint a kommunikáció. Újságíróként kezdte a 90-es évek elején az ostromlott Szarajevó környékén, persze a szerb oldalon. 1998–2000-ben, Slobodan Milošević érájában, a NATO-bombázások alatt tájékoztatásügyi miniszter volt, amikor nemcsak újságokat lehetetlenítettek el, de újságírókat is megöltek. Főnökei közül többen a hágai Nemzetközi Bíróságon kötöttek ki, ő megúszta – a koncepció szerint Hágában inkább csak a nagyhalakra utaztak, pedig hát ő sem törpeharcsa volt a véres tóban.

 

Az túlzás, hogy egyedül vívná a médiaharcot. Mögötte áll mentora, a háborús bűnökért elítélt Vojislav Šešelj, s jó néhány más személyiség. Kiemelhetnénk volt kormányfőjét, Ana Brnabićot is, aki per pillanat a parlament elnöke. Ilyen minőségben fogadta magyar kollégáját; Forsthoffer Ágnes első útja egyenesen Belgrádba vezetett, ahol összeborulva éltették a magyar–szerb történelmi barátságot. Ez sokunknál kiverte a biztosítékot, legalábbis a vajdasági magyaroknál, mert a hír a magyarországi sajtó ingerküszöbét vagy éppen a tiszásokét el sem érte. Azt hiszem, a legszimpatikusabbnak tűnő magyar politikus asszonyt első körben nem tájékoztatták kellőképpen, hová és kihez megy. Hiszen Brnabić olykor az elnökét is túlszárnyalva szidja az ellenzéket és az egyetemistákat, sőt Horvátországot (miközben negyedrészt horvát származású Krk szigetéről, ahol egy villa részbeni örököse). Szívesen használ olyan kifejezéseket politikai ellenfeleikre, mint az áruló, spicli, hullarabló, hiéna, és persze külföldi (horvát) ügynököket emleget. A stabil parlamenti többség birtokában – amihez a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) is hozzájárul – a Szerb Haladó Párt blokkja sorozatban hozza az olyan törvényeket – így a bírósági függetlenségről –, amelyeken az EU-ban is hüledeznek. Ez azt is jelzi, hogy Szerbia újra fényévekre távolodott a csatlakozástól. A szkupstina pedig úgy néz ki mostanság, mint a történelemben ritkán: füstbombák repülnek, verekedések zajlanak, még az sem kizárható, hogy előkerül a stukker, mint 1928-ban.

 

*

 

Marad hát a magyar–szerb barátság? A történelmi megbékélés? A gond az, hogy ezek eléggé mítoszszerűek, főleg annak hangsúlyozása, amiképp a magyar parlamenti elnök írta Facebook-oldalán, hogy tudniillik „a szerb kormány hatályon kívül helyezte a Beneš-dekrétumokhoz hasonló, a magyar lakosságot kollektív bűnösséggel sújtó 1945-ös határozatokat”. Mert az igaz, hogy a kommunista partizánok és a helyi bosszúállók legkevesebb tizenötezer ártatlan magyart öltek meg 1944–45-ben, egész falvakat telepítettek ki, hurcolták a legkisebbeket és legidősebbeket is kiéheztető táborokba, kobozták el vagyonukat. Ám formálisan kollektív bűnösséggel csak a németeket sújtotta a titói hatalom, és állítólag épp a marsall mondott nemet arra, hogy a magyarokat is beneši módon, azaz kollektíve büntessék. Ha már, akkor most még inkább szólni kellett volna arról a csendes etnikai tisztogatásról, ami az 1990-es évektől zajlik a Vajdaságban: előbb a háborúk révén, majd a 2010-es évektől a magyar állampolgárság/útlevél megadása nyomán tízezrek hagyták el szülőföldjüket, a vajdasági magyarok száma három-négy évtized alatt bő felére vagy inkább harmadára csökkent, életvitelszerűen ha százötvenezren élnek még ott.

 

Jól tudja mindezt a VMSZ (és médiája) is, amely olyan vehemenciával folytatott propagandát a Fidesz mellett, úgy leárulózva a nem rájuk szavazókat, főleg az értelmiségieket, hogy a Vadhajtások is példát vehetett volna róluk. Magyar Péterék vizsgálatokat ígértek az oda küldött, a VMSZ által felügyelt, a Prosperitati Alapítvány és a BGA által osztogatott több mint százmilliárd miatt, de úgy tűnik, legalábbis azáltal, ahogyan Forsthoffer a VMSZ vezetőivel tárgyalt, majd széles mosolyokkal fényképezkedtek s nyilatkoztak, hogy a határon túli szervezetek – akármennyire tolták is az előző magyar rezsim szekerét – megnyugodhatnak, a ló és a szekér maradhat. Jellemző, hogy az ügyben még egy államtitkár sem lesz, nemhogy kormánybiztos – majd valami fő- vagy alosztályon tologatják a külhoni kisebbségek aktáit (akár a hazai kisebbségekét).

 

*

 

Ez részben érthető, van most elég baja avagy feladata a Magyar-kormánynak. S bízvást számíthatnak a határon túli magyar elit örök szervilitására: korábban ugyan azt vallották, minden magyar párttal egyenlő közelségben-távolságban lesznek, de úgy látszik, azóta megtanulták: mindegy, ki van hatalmon Budapesten, jobb a békesség (és az onnan érkező pénz), mint a konfrontáció.

 

A házelnök asszonyok találkozásával a két állam pedig letudta a kötelezőt, Vučić is örülhet: szent a béke, a politikai pesti gyors meg úgyis késik, akár a „rendes”, ahogy csak egy magyar járat késni tud.

 

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

VMDK: A vajdasági magyarság támogatásáról közösen kell gondolkodni

A vajdasági magyarságnak szánt támogatások megőrzése, valamint azok átláthatóbbá, igazságosabbá és hatékonyabbá tétele közös ügy. Minél >

ROSSZ POLITIKAI ÜZENET

A magyar miniszterelnök és a miniszterek nyilatkozatai, illetve közösségi bejegyzései a kormány hivatalos álláspontját fejezik ki, >

Az ismétlődő közelmúlt

Nem tudom, hogy a vajdasági magyarok küldöttségét a vörössapkások biztosították-e, amikor a szocialistákkal és a radikálisokkal >

Pásztor Bálint, Kovács Elvira és társaik nem értik

Pásztor Bálint és Kovács Elvira és társaik túl rég óta megélhetési politikusok, akik belekényelmesedtek a hatalomba. >

Kisebbségi kerekasztalt!

A tennivaló nem egyszerű, nyilván a NER eddigi kedvezményezettjei ragaszkodnak a kiváltságokhoz, a bebetonozott régi gárda >

VMDK: VMSZ nem Szerbiát védi, hanem az SNS hatalmát

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) elfogadhatatlannak tartja Kovács Elvira Belgrádban tett kijelentéseit, amelyekben a demokratikus >

HATAN HÉTFELÉ

Mivel a jelenlegi politikai viszonyok érdemi változása a választásokig most már aligha várható, a VMSZ továbbra >

VMDK: Ne vegyék el a polgároktól az önvédelemhez való jogot!

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) a leghatározottabban elítéli a fegyverekről és lőszerekről szóló új törvényjavaslatot, >

SZERBIA SZEMBEN A NEMZETKÖZI JOGGAL

A község 2022-ben 26 228 lakost számlált. A korábbi évtizedekben nyilvántartásba vett 6326 menekült és belső >

A tőke legyőzte a kultúrát

A „talpra állunk – megmaradunk” jelszót pedig baljós elvándorlás váltotta fel. A szélsőjobbos nacionalista Šešelj pártja >

Ötven nappal Orbán után: megváltozhat-e egy olyan ország, amely önmagát változtatta meg?

Minden elemzés előtt, amely az „új” Magyarországról szól, le kell szögezni egy alapvető tényt: az idei >

Ugyanaz a média határozza meg az értékrendet

Hajlamosak vagyunk ezért a koraszeszméket kárhoztatni, de arra nem gondolunk, hogy műveink szellemisége is hozzájárult a >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |