Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk

Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >

Nos, ennek a csoportterápiára szoruló szerkesztőségeknek a vezetői ültek le Purger Tibi asztalához a pár független meg a velem egyidős „fiatal” firkászokkal szemben. Képletesen. És mit tudtunk volna mondani egymásnak? Az állami (Magyar Nemzeti Tanács) médiavezetői csak rettegni tudnak minden kimondott, pláne leírt szótól. Hogyan jutnának az egyetlen logikus következtetésig: elkúrtuk? Sehogy. Csak a remény marad, hogy Vučić még egy kicsit kihúzza. Hogy Bálintka még kell neki. Hogy Magyar Péterék a lóvét mégiscsak az egyetlen legitim szervnek, az MNT-nek adják. És akkor mehet minden tovább. Még akár új külcsínt is kap az olvashatatlan Hét Nap. Hogy majd évek múlva el kezdjenek törődni az online kiadással is. Ráérünk arra még. Ez áll majd a Vajdmagyar Közmédia sírkövén. Nyugodjon békében. Bódis Gábor:

Megörültem Purger Tibor meghívásának, hogy vegyek részt Szabadkán egy szabadkai médiatalálkozón, amelyen vajdasági magyar szerkesztőségek vezetői jelentek meg. Annál is inkább, mert életünk során Tiborral együtt végigjártuk néhány ország médiáját. És természetesen Újvidéken kezdtük. Amikor az még egy félország fővárosa volt, parlamenttel, kormánnyal, politikai vezetéssel (lett légyen bármilyen is). Egy pezsgő, a demokrácia elemeit is, nem csak nyomokban tartalmazó zsurnalisztikai élettel. Sokunk számára aranyélet, amely egyben megalapozta a később több évtizedes kihívásokra a kikezdhetetlen alapállást: csak az újságírásba szabad kapaszkodni. Ha az akarsz lenni és maradni. Bármilyen kompromisszum bármilyen politikával ennek a végét jelenti. Nem lehet például pártsajtószóvivőből vagy propagandistából ismét újságíró. Persze lehet, de csak diktatórikus rendszerekben, mint, amelyen a magyar volt április 12-ig és amilyen a szerb maradt, sőt egyre fokozódik. A

Az előző 16 illetve 14 év egyik zárványa éppen a zsugorodó vajdasági magyar közélet hitványsága. Mert mint ahogy Magyarországon és Szerbiában a demokrácia díszletei 2010-ben illetve 2012-ben csak díszletek maradtak és kiépült a diktatúra (finomabb lelkűek pironkodva autokráciának becézgetik), úgy, tragikomikus módon egy kisebbségben is valóra vált az állampárt és annak minden romboló funkciója. Bennünket most a sajtó érdekel.

Egy kis előzmény.

Bácsmegyében az első világháború előtt virágzó zsurnalisztika volt. A mi Naplónk szellemi elődjének még a nyolcvanas végén a Bácsmegyei Naplót választottam. Magánkezdeményezés, szponzorok, hirdetések, külföldi tudósítók (legalább Belgrád, Budapest és Berlin), példányszám, irodalmi rovat. A szerb-horvát-szlovén hatóságok betiltották (egy rövid időre), majd 23 évvel Horthyék is, akkor már végleg. Ez volt a példaképem: az igazi független újságírás. Amelyet olykor letiltanak. A Naplót, sajnos, sohasem tiltották le, bármennyire igyekeztem is, főleg a miloševići időkben. De egyes olvasóink, későbbi elmondásuk szerint, otthon elrejtették a példányokat. Mint ahogy a Szabad Európát hallgatták a lakás egyik rejtett, csendes zugában.

A titói időszak (amely kétségkívül diktatúra volt, habár most már a túláradó nosztalgia rózsaszín homályában díszeleg) hozta a maga kihívásait. Független politikai újságírásról sokáig szó sem lehetett. A sokat emlegetett Magyar Szó, amely a Párt utasítására váltotta fel 1944-ben a Bácsmegyei Naplót és a többi, kevésbé liberális háború előtti magyar újságot, dogmatikusan követte szerkesztéspolitikájában a Párt parancsait. Voltak erjedések magában a Pártban, ezek engedték meg a szabad levegővételt vagy csak szusszanást az újságírásban is. Ezek voltak a korai kegyelmi pillanatok. Például, a hetvenes évek elején a szerb „liberalizmus” idején. Az akkor NIN bármelyik nyugati újságárúsnál is megjelenhetett volna. És nem röhögték volna ki. Így történt a Magyar Szóban is. Időnként eleredt a nyelvük firkász elődjeinknek. Jött is a Párt bosszúja.

Az akkor létező vajdmagyar médiában már kialakultak a szereposztások. Mivel a pártvezetés, annak is természetesen a magyar része számára (mert a szerbek nem törődtek velünk, volt elég bajuk, majd lett egyre több) a Magyar Szó volt a politikai szentély és a főszerkesztőcserékből, leváltásokból lehetett következtetni a Párt kurzusváltásairól. Az Újvidéki Rádió és Televízió kevésbé volt górcső alatt, mert az Alapító közös volt, tartományi, és nem csak magyar. Ez még most is igaz: ez egy állandósult kegyelmi helyzet az RTV számára. A helyi újságok a helyi pártpolitikusok alá tartoztak. Nem is nagyon mertek önállóskodni. Kivétel a Hét Nap, amelynek az volt a kegyelmi körülménye, hogy szintén tartományi alapítású volt és: oknyomozó riportokkal, közpolitikai írásokkal megtalálták azt a csodaformulát, hogy miként lehet a szakmaiságot ápolni egypártrendszeren belül. Volt is olvasottságuk. Legendává váltak.

Jött a szerb kommunista sovinizmus dicstelen korszaka (úgy is mint Miloševšić). A média szemszögéből: lefejezték az RTV vezetőségét. Ismétlem: nem miattunk magyarok miatt, hanem az autonómistáknak bélyegzett szerbek miatt. Járulékos veszteségként engem is leváltottak. A magyar szerkesztőség, akárcsak a Magyar Szó, a Hét Nap szerkesztősége ellenállt. Kisebb nagyobb sikerrel, de ellenállt. Mi Fekete Elvira kinevezése ellen tiltakoztunk, egy két kivétellel az erre vonatkozó követelésünket a szerkesztőség minden tagja aláírta. Pedig akkora soha nem volt és nem is lesz az Újvidéki TV magyar szerkesztősége. Elvira ki akart rúgatni ötünket (Csíkos Zsuzsa, Balázs Attila, Keszég Károly, Németh Árpád, Bódis Gábor), de a szerb nemzetiségű szakszervezeti vezetőnek sikerült, szabálytalanságokra hivatkozva, megsemmisíteni a döntést. Tény, hogy volt ellenállás.

És aztán jött a halálos döfés a vajdasági magyar újságírás hátába. Megvalósult a kisebbségi önkormányzatiság: immár magunk döntünk a saját sorsunk felett. Ez a kisebbségi politikai diadal vezetett a vajdmagyar öngettóhoz, amely az első Pásztor idején megvalósította az egyszemélyes minidiktatúrát. Ellenzék kiiktatva: a legfontosabbat a (báb)alkotmánybabíróságba, a többiek ledarálva, független újságírók kirúgva. Mert ők még ellen álltak, méghozzá korunk Elvirájának, a Lovasnak. Példát kellett statuálni. A kis Pásztor ráült az immár egyeduralmat biztosító trónra. Lelakta a „saját” médiáját és a meghallva az idők szavát a közösségi médián is szorgalmasan fizette a megjelenéséit. Kialakult egy ósdi, korai Tito-korszaki agitpropos Magyar Szó, Pannon RTV, Hét Nap. Viktor fizetett, mint a köles a magyarországi adófizetők pénzén. Mit számít az eladott példány, a nézettség? Eljött a Kánaán.

Magyar Péterig. Minden borul. Ilyenkor újratervezés kell. Ezekkel a káderekkel? Akik eddig meg mukkani sem mertek. Ilyen mélységű gyávaság még nem volt a vajdmagyar újságírásban. Egyetlen félkritikus félmondat, félreérthető célozgatás, szégyenlős hasonlat. Semmi?

Nos, ennek a csoportterápiára szoruló szerkesztőségeknek a vezetői ültek le Purger Tibi asztalához a pár független meg a velem egyidős „fiatal” firkászokkal szemben. Képletesen.

És mit tudtunk volna mondani egymásnak? Az állami (Magyar Nemzeti Tanács) médiavezetői csak rettegni tudnak minden kimondott, pláne leírt szótól. Hogyan jutnának az egyetlen logikus következtetésig: elkúrtuk? Sehogy. Csak a remény marad, hogy Vučić még egy kicsit kihúzza. Hogy Bálintka még kell neki. Hogy Magyar Péterék a lóvét mégiscsak az egyetlen legitim szervnek, az MNT-nek adják. És akkor mehet minden tovább. Még akár új külcsínt is kap az olvashatatlan Hét Nap. Hogy majd évek múlva el kezdjenek törődni az online kiadással is. Ráérünk arra még.

Ez áll majd a Vajdmagyar Közmédia sírkövén. Nyugodjon békében.

 

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Politikai tehetetlenség

A VMSZ és az MNT jelenlegi vezetése nem töltötte be a szerepét, az ellenzéki oldal pedig >

Elbagatellizálni, eltussolni, elsikálni

De visszatérve a Palicson megvert magyar fiatalok esetére: még ha valóban igaz is lenne, hogy a >

A szerb hatalom enigmája

Jól tudja mindezt a VMSZ (és médiája) is, amely olyan vehemenciával folytatott propagandát a Fidesz mellett, >

Lázadnak a könyvek

Egyre hangosabban lázadnak a könyvek. Egyre nagyobb számban látnak napvilágot olyan művek, amelyeket Franz Kafka ajánlott. >

Nem lehetünk többé a demokrácia szkeptikus udvari bohócai

A könyv felesleges luxus lett. Mindenki a nemzeti identitás nevében prédikál, tülekednek az alapítványoknál az identitás-iparosok, >

A VMSZ a hatalom kiszolgálója

A VMSZ részvétele az SZHP oldalán a kúlai választásokon Pásztor Bálint és pártja politikai, de erkölcsi >

Nekem sincs magyarázatom a történtekre

Nem tudtam megvigasztalni a fiatalembert, ezért nem maradt más hátra, minthogy jómagamat vigasztaljam azzal, hogy az >

Forsthoffer Ágnes kérjen bocsánatot a vajdasági magyar közösségtől!

Nagyot esett a TISZA tekintélye a vajdasági magyar ellenzékiek szemében, akik támogatást és változást vártak, nem >

A sebek emiatt még fájóbbak

Olvasom a közösségi háló kommentárjait, találkozom ismerősökkel és barátokkal és megdöbbenten tapasztalom, hogy Forsthoffer Ágnes a >

VMDK: Pénz, aktivisták, választások

Felszólítjuk Pál Károlyt, az Agenda Polgárok Egyesületének képviselőjét, valamint dr. Pásztor Bálintot, a Vajdasági Magyar Szövetség >

DINKO GRUHONJIĆ: Mi maradt Vajdaságból?

Ezért a felgyújtott magyar zászló nem csupán egy felgyújtott zászló. A Jelačić-házon megjelent gyűlöletgraffiti nem csupán >

TÁMOGATÁS VAGY TÉKOZLÁS?

Az anyaországi támogatások jelentős része nem autonóm közösségépítést szolgált, hanem politikai függőségi hálózatot épített ki. A >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |