Ma Leonóra, Inez, Koletta névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
ÉRDEMTELEN DÍJAZÁS
Mit tett Szili Katalin a vajdasági magyarokért?
Bozóki Antal
Ha Vajdaságban megkérdeznénk tíz magyart, tudják-e, kicsoda Szili Katalin, aligha kapnánk sok igenlő választ. Ehhez képest a VMMSZ rangos elismerésben részesítette. Indoklásuk szerint a díjat „egy olyan személynek” ítélték oda, aki „cselekvőn vallja és mindennapjaival támogatja” a nemzeti közösségek szervezettségét, hűségét és közösségszeretetét. Ember legyen a talpán, aki ebből a zavaros, konkrétumokat nélkülöző, dagályos megfogalmazásból kihámozza: pontosan mivel érdemelte ki a díjazott az elismerést? Milyen kézzelfogható eredménnyel járult hozzá a vajdasági magyar közösség helyzetének javításához vagy kultúrájának fejlődéséhez? A „vallás” és „támogatás” önmagában aligha teljesítmény. Bozóki Antal:
Szili Katalin Aranyplakettet kapott a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetségtől (VMMSZ). A díjat a magyar kultúra napjának délvidéki központi ünnepségén, január 23-án Zentán adták át.
Ha Vajdaságban megkérdeznénk tíz magyart, tudják-e, kicsoda Szili Katalin, aligha kapnánk sok igenlő választ. Ehhez képest a VMMSZ rangos elismerésben részesítette. Indoklásuk szerint a díjat „egy olyan személynek” ítélték oda, aki „cselekvőn vallja és mindennapjaival támogatja” a nemzeti közösségek szervezettségét, hűségét és közösségszeretetét.
Ember legyen a talpán, aki ebből a zavaros, konkrétumokat nélkülöző, dagályos megfogalmazásból kihámozza: pontosan mivel érdemelte ki a díjazott az elismerést? Milyen kézzelfogható eredménnyel járult hozzá a vajdasági magyar közösség helyzetének javításához vagy kultúrájának fejlődéséhez? A „vallás” és „támogatás” önmagában aligha teljesítmény.
Szili Katalin (Barcs, 1956. május 13 –) jogász végzettségű, pályafutását hivatásos politikusként futotta be. A Magyar Szocialista Párt (MSZP) színeiben 2002 és 2010 között az Országgyűlés elnöke volt. 2010-ben kilépett a pártból, majd Szociális Unió néven saját politikai formációt alapított. 2014 után egyre szorosabban kötődött a kormánypártokhoz; 2015-től az Orbán Viktor vezette kormány miniszterelnöki megbízottjaként dolgozott „a határon túli autonómiaügyek egyeztetési eljárásaiban”.
2023-ban – az egyetemi alapítványok kuratóriumi tagjaira vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokra hivatkozva – Szili lemondott megbízotti posztjáról. 2023. március 31-én bejelentette, hogy formailag is csatlakozik a KDNP-hez, ahová nyilatkozata szerint „mindig is tartozott”. Innentől kezdve a Miniszterelnökség alkalmazásában áll, ahol – mint kiderült, évi több tízmilliós juttatásért – „határon túli autonómia ügyekben” végez tanácsadást. (Ehhez jön a pécsi egyetemi kuratóriumi tagságával járó jövedelem is, amit korábban adminisztratív úton sikerült megtartania.)
A díjazottal január 31-én terjedelmes, több mint 1800 szavas interjút közölt a Magyar Szó, amely hagyományosan a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) politikai álláspontját közvetíti. (Ilyen nagy terjedelmű politikai interjúkat csak Titóval, a volt Jugoszlávia egykori elnökével, a néhai Pásztor Istvánnal készített a lap és újabban a pártelnökséget öröklő fiával, Bálinttal.) Ki olvas ma már ilyen irdatlanul hosszú, politikai propagandaízű szövegeket?
Az interjúban Szili a vajdasági magyar közösség autonómiáját „példaértékű projektnek” nevezte az egész Kárpát-medencei magyarság számára. Nem mulasztotta el kiemelni, hogy ennek megvalósításához „kellettek olyan személyek is, mint Pásztor István, vagy a mostani elnök, Pásztor Bálint, vagy akár Hajnal Jenő is, és a fiatalok is, köztük Fremond Árpád”. Miközben nyilvánvaló, hogy e vezetők tevékenységének következménye a vajdasági magyar közösség tragikus demográfiai visszaesése és helyzetének rosszabbodása. Ez joggal veti fel a kérdést, mennyiben tekinthető sikeresnek az a modell, amelyet Szili példaértékűként mutat be?
Ez az időszak egybeesik Szili autonómiaügyekért felelős kormányzati szerepvállalásával is. Ha a modell valóban példaértékű, mi magyarázza a közösség drámai fogyását?
Állítása szerint Vajdaságban a nemzeti tanácsok „biztosítják az egyes nemzeti közösségek autonómiáját”, és a részarányos foglalkoztatás is példaértékű. A valóság egészen más. A tartományi közigazgatásban a magyar alkalmazottak aránya 2018-ra 4,88 százalékra csökkent, miközben a magyar közösség aránya a lakosságon belül 10 százalék feletti. Tehát ennyi kellene, hogy legyen a foglalkoztatottsága is!
Az utóbbi években a Tartományi Ombudsman jelentései már nem is közlik a közigazgatás nemzetiségi összetételét. A „példaértékű modell” tehát statisztikai adatokkal sem támasztható alá. Mire építi Szili az állításait? Vagy a lényeg csak a dicsérő szavak szajkózása azoknak, akik díjakkal halmozzák el?
Szili szerint Szerbia elkötelezett a kisebbségi jogok biztosítása mellett, a nemzeti tanácsok rendszere pedig „valódi, kiteljesedett kulturális autonómiát” kínál. Pedig valójában csak a magyarországi támogatásból származó pénzösszegek kiosztásában és káderkinevezésekben merül ki, amit az MNT üléseinek napirendi pontjai is mutatnak.
Ugyanakkor az MNT nem alkalmazza a nemzeti tanácsokról szóló törvény egyik legfontosabb rendelkezését, miszerint „állást foglal, kezdeményezést tesz és intézkedéseket foganatosít a nemzeti kisebbség helyzetével, identitásával és jogaival közvetlenül kapcsolatos minden kérdésben” (10. szakasz 14. pont). Ez önmagában is felveti az autonómia tényleges működésének kérdését.
Az interjúban Szili kiemelte, hogy az EU-csatlakozási a folyamatban „fontos szerepet játszik a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) is, amely következetesen arra törekedett, hogy helye legyen a parlamentben és a kormánykoalícióban. Nem véletlen a mondás: aki nem ül ott a döntéshozatal asztalánál, könnyen az étlapon találhatja magát. A vajdasági magyar közösség esetében ennek a jelenlétnek az eredményei kézzelfoghatók és jól láthatók”.
A döntéshozatalban való részvétel valóban fontos, de nem mindegy, hogy milyen párttal közösen. A VMSZ-nek a Szerb Haladó Párttal (SNS) való több mint egy évtizedes szövetsége és a hatalomban gyakorlásában való részvétele súlyos károkat okozott a vajdasági magyar közösségnek.
A VMSZ következetesen azt az álláspontot is képviseli, hogy Szerbiát mielőbb, külön feltételek nélkül fel kell venni az Európai Unióba. Ez a megközelítés azonban relativizálja a koppenhágai kritériumok – a jogállamiság, a demokratikus intézményrendszer és a kisebbségi jogvédelem – következetes számonkérését, ami egyúttal a vajdasági magyar közösség érdekvédelmének a feladását is jelenti.
Szili Katalin több mint egy évtizede hivatásszerűen foglalkozik a határon túli autonómia kérdésével. Vajdasági jelenléte azonban jórészt konferenciákra és előadásokra korlátozódott, többnyire a VMSZ szervezésében, zárt közegben – a Magyar Szó nevű pártlap székházában, a Lovas Ildikó (a néhai VMSZ pártelnök, Pásztor István élettársa által vezetett, időközben megszűnt Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központban – VM4K), Bácsfeketehegyen, Szabadkán és Nagybecskereken. A helyzetismerettől, a valós tényektől és kommunikációtól gondosan távol tartotta magát.
Bár készített egy 41 (!!) oldalas Mit kell tudni az autonómiákról? című ismertetőt, gyakorlati előrelépés a vajdasági magyar önkormányzatiság terén nem történt. Az MNT működése ma inkább formális, mintsem érdemi önrendelkezést biztosító struktúra. Az eredetileg önkormányzati testület a VMSZ fiókszervezete lett, amit a tagságának az összetétele is mutat, működése pedig gyakorlatilag e párt politikai befolyása alatt áll.
Mindezek fényében nehezen indokolható, hogy a VMMSZ Aranyplakett-díjjal ismerte el Szili Katalin tevékenységét. Az őshonos vajdasági magyar közösség helyzetének javításához, önkormányzatiságának megerősítéséhez és kulturális fejlődéséhez érdemi, mérhető hozzájárulása nem mutatható ki.
A díj ezért sokak számára inkább politikailag motivált gesztusnak tűnhet, mint szakmai vagy közösségi teljesítmény elismerésének.
Következő cikk: Náci túra
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: Szabadka polgárai teljes igazságot érdemelnek erről a beruházásról
Különösen fontos kérdés az is: ha a városi és a tartományi vezetés azt állítja, hogy az >
VMDK: Elég volt a féligazságokból
A mértékvesztés nyilvánvaló. A kampány azt is megállapítja, hogy ennek eredményeként egy magyarországi testvéri önkormányzattól manifesztációs >
A Vajdasági Magyar Plénum nyílt levele Pesevszki Evelynnek, a Magyar Szó főszerkesztőjének
Ha ez a rezsim megbukik, aligha lesz elegendő hivatkoznia arra, hogy mindezt parancsra tette. (A történelem >
A Matica
Olvasom a regnáló politikusok bejelentését, hogy az egyetemisták a minap az 1826-ban Budapesten megalakított Matica srpska >
VMDK: Most már minden világos: nem közösségi érdek, hanem belgrádi parancs
A képlet összeállt. Miközben a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke Kúlán „folytatásról” és helyi érdekképviseletről beszél, addig >
VMDK: Kettős mérce és elhallgatás
Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy egy közpénzből is működtetett magyar nyelvű napilap szelektíven tájékoztat, és politikai alapon dönt >
A SZEMÉLYI TITKÁR A FŐNÖKÉT IDÉZI
Nem a kép a botrányos. A kép csak egyértelművé, láthatóvá tette a botrányt, ami a VMSZ >
VMDK: NEM ÉRDEKVÉDELEM, HANEM KOALÍCIÓVÉDELEM
A szerb sajtóban megjelent nyilatkozatában Đorđe Milićević, a Szerb Szocialista Párt (SPS) képviselője egyértelművé tette: a >
VMP: „… AZT, KI ROSSZ HÍRT HOZ, NEM KEDVELIK SEHOL”
Nem Önök űznek gúnyt a vajdasági magyar polgárokból, akik kiálltak Milošević, Šešelj, csatlósaik és utódaik ellen >
Továbbra sincs nyugalom Szerbiában
Vučić elnök Indiából azt üzente, hogy csupán pár pofon csattant el. Este kilenc órakor a jubileumi >
VMDK: „HITELESSÉG” VAGY FÁJ AZ IGAZSÁG?
❗ A vita nem egy képről szól. Nem kommunikációs technikáról. És nem „mesterséges hergelésről”. A vita egy konkrét politikai döntésről >
A dugába dőlt terv
Otthon az interneten olvasom, hogy a polgári gyülekezetek tagjai szervezkednek. Nagy gondban vannak, mert meglehet, hogy >