Ma Ernő, Erneszta, Tatjána névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Az elnémult/elnémított közösség vándorbotot vesz a kezébe
Az utóbbi tíz évben vagy 30 százalékkal csökkent a vajdasági magyarság lélekszáma, amely azonban nem készteti gondolkodásra a budapesti kormányt, a kisebbségi vezetők pedig nemigen vesznek róla tudomást. Nem próbál magyarázatot találni, szerintük ők mindent megtettek a maradás érdekében. Mi lesz ennek a vége? Itt-ott szórványosan elhangzik egy tiltakozó hang, amely azonban nem talál nagyobb visszhangra. Azt hiszem, ennek a magyarázata abban rejlik, hogy a vajdasági magyar közösség lelki teherbírása alaposan megroggyant, ami nem csoda, hiszen a kilencvenes évek barbársága kegyetlen próbára tette, majd a későbbi remények elsorvadása megszülte a rezignált reménytelenséget. Nem is hiszem, hogy a közösség a jelenlegi helyzetben képes lenne megújhodásra, hiszen felismerte, hogy a változás kulcsa Belgrádban és főleg Budapesten leledzik. Esetleg, ha ott történik valamiféle változás, akkor felébredhetnének a közéleti energiák. A Vajdasági Magyar Plénum ebben reménykedhet. Végel László:
2025. november 30., vasárnap
A szerbiai események elterelték figyelmemet a jövő év áprilisában sorra kerülő durva magyarországi választási kampányról. Nem tudom elképzelni, hogy fokozható-e egyáltalán. Tart a Tisza-párt és a Fidesz iszapbirkózása. Harminc évvel ezelőtt nem ilyen Magyarországot képzeltem el. Egy kis nemzet, egy kis ország megérdemelne egy kis svájci nyugalmat. Azt mondják, Magyarország évszázadokon át sorsverte ország volt, most belátom, hogy nem a sors, hanem saját népének áldozata. Szerbiával más a helyzet. Jugoszlávia mindkét világháborúban a győztesek oldalára került, a Nyugat elnézte, hogy a szocializmussal kacérkodik. A XX. században Európa üdvöskéje lett. Szerbia büszkén megtagadta Jugoszláviát és Európa páriája lett. Sehol sem találja a helyét. A közélet egyre feszületibb, miközben az improvizáló autokrácia önmagával küszködik. Több mint egy éve tartanak az egyetemista tüntetések, amelyekhez csatlakozott a polgárok egy része. Az ország közvéleménye végzetesen kettészakadt, Vučić elnök szerint a tiltakozók erőszakot alkalmaznak, a tüntetők viszont a kormánypárt verőlegényeit és a rendőrséget vádolják. Legújabban a kormánypárt bűnbandának nevezi a Szervezett Bűnözés Elleni Ügyészséget. Incidensekről, letartóztatásokról, lehallgatásokról számolnak be a médiumok. Hátborzongató jelenetek és történetek. Mindenhol nagy a feszültség, a vajdasági magyar közösségben azonban titokzatos csend uralkodik. Az elnémult/elnémított közösség vándorbotot vesz a kezébe. Az utóbbi tíz évben vagy 30 százalékkal csökkent a vajdasági magyarság lélekszáma, amely azonban nem készteti gondolkodásra a budapesti kormányt, a kisebbségi vezetők pedig nemigen vesznek róla tudomást. Nem próbál magyarázatot találni, szerintük ők mindent megtettek a maradás érdekében. Mi lesz ennek a vége? Itt-ott szórványosan elhangzik egy tiltakozó hang, amely azonban nem talál nagyobb visszhangra. Azt hiszem, ennek a magyarázata abban rejlik, hogy a vajdasági magyar közösség lelki teherbírása alaposan megroggyant, ami nem csoda, hiszen a kilencvenes évek barbársága kegyetlen próbára tette, majd a későbbi remények elsorvadása megszülte a rezignált reménytelenséget. Nem is hiszem, hogy a közösség a jelenlegi helyzetben képes lenne megújhodásra, hiszen felismerte, hogy a változás kulcsa Belgrádban és főleg Budapesten leledzik. Esetleg, ha ott történik valamiféle változás, akkor felébredhetnének a közéleti energiák. A Vajdasági Magyar Plénum ebben reménykedhet. Erdélyben némileg más a helyzet. Ott legalább nem háborúztak. A román társadalomban nagyobb az optimizmus. Az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom komoly programot tett közzé, amelyben többek között követeli a magyarországi és az erdélyi magyar közösség közötti partneri viszonyt, az ellenségkép gyártása helyett hatékony kisebbségi jogvédelmet és sokszínű, független erdélyi magyar sajtót követel. Elvárja, hogy a magyarországi támogatások ne a magánvagyonok gyarapodását szolgálják, hanem tudással és piacokkal segítsék a kis- és középvállalkozásokat! Hogy mekkora lesz a visszhangja, azt nem tudom felmérni.
Következő cikk: Trump a migránsokkal együtt a demokráciát is deportálja
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szerbiában a nemzeti kisebbségek helyzetének alakulása senkit nem érdekel
Az újvidéki Mária Neve-templom egyik északi oldalsó bejáratának 2026. január 8-án éjszaka történt felgyújtása különös élességgel >
Mindez egy sci-fi regényre emlékeztet
A „békepárti” Trumpnak fáj a foga Kanadára. Miután december 25-én különmegbízottat nevezett ki a Grönlanddal kapcsolatos >
TEMPLOM (FEL)GYÚJTÁS
A VMSZ rendre azt üzeni, hogy a nemzeti alapú jogsértéseknek nincs hatásuk a magyar–szerb kapcsolatokra. Másképpen >
PÁRTRENDEZVÉNY VAGY STRATÉGIAALKOTÁS?
A tanulság keserű, de világos. Ne a párt, hanem az MNT és a szakma irányítson. Ne >
A vajdasági magyarság ezer sebből vérzik, nem kellenek új sebek
A kisebbségi polgárok nem a Fideszt, hanem Orbán Viktor személyét dicsérik. Miért? Erre voltam kíváncsi. A >
VMDK: Tiltakozás a Ratko Mladićot éltető graffiti ismételt megjelenése miatt
A vajdasági magyar ellenzéki párt emlékeztett arra, hogy a korábbi közleményük után a graffiti eltávolításra került, >
A papucsban járó értelmiségi attitűd
Ezekben a napokban egyre többször eszembe jut Bernard-Henry Lévy definícióija a papucsban járó értelmiségiről, aki kerüli >
VMP: ÉN ÉS A KISÖCSÉM
„Mik voltak a legfontosabb mozzanatok az idén a szerb–magyar kapcsolatok tartóoszlopai megerősítésének tekintetében?” Válasz: „A díjátadót >
Az erkölcsi semlegesség, mint követendő példa?
Kiválóan értekezett erről Hannah Arend Eichmannal kapcsolatosan: „A totalitárius rendszerekben a bűn adminisztratív eljárássá válik”. Az >
Putyin és Trump Európa ellen
Cseppet se lep meg, hogy Vlagyimir Putyin az Európai Uniót tartja a legnagyobb ellenségének, hiszen „elrabolta” tőle >
ÁLHÍR ÉS RÁGALOM
Az is világos mindenki számára, hogy a polgárok számos civil szervezet tagjai lehetnek, mindenféle összeférhetetlenség lobogtatása >
VMDK: Dudás Attila alkotmánybíróvá történő kinevezése a politikai lojalitás jutalma
A VMDK álláspontja szerint különösen aggasztó, ha egy olyan személy kerül az Alkotmánybíróságba, aki korábban a >

