Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk

Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >

Annak ellenére, hogy Szerbiában egyre tömegesebben állnak a polgárok az egyetemisták mellé, és támogatják követeléseiket, sokan nem értenek egyet a tiltakozások eddigi formájával. Jogosnak tűnik az a vélekedés, hogy a több mint tíz hónapja tartó tüntetések nem hozták meg a várt eredményeket: a hatalom egyetlen követelést sem teljesített maradéktalanul. Egyre többen fogalmazzák meg tehát: taktikát kell változtatni. Közben a szerbiai városokban és településeken szinte napi szinten tartanak tömegtüntetéseket Vučić mellett és ellene, újabban már párhuzamosan is. Sokan most a szerbiai kaotikus belpolitikai helyzet megoldásának lehetséges útjait latolgatják. Az egyre forróbb légkörben azonban továbbra sincs válasz a millió dolláros kérdésre: milyen irányba fordul a szerbiai belpolitikai helyzet? Bozóki Antal:

„Csupán hősiességgel és igazsággal egyetlen

politikai győzelem sem lett kivívva.”

Dr. Dragan Delić, a belgrádi Orvostudományi Kar rendes tanára

 

Aleksandar Kavčić professzor és feltaláló már augusztus 16-án így írt: „Világos, hogy ez a rezsim maga is tudja, hogy már nincs legitimitása. Pontosan ezért hozták elő a rezsim által, a nép pénzéből fizetett verőembereket, hogy megverjék a népet. Szerbiának nincs jövője ezzel a rezsimmel, de a rezsim kétségbeesetten őrzi a pozícióját. Már nem az a kérdés, hogy megszűnik-e ez az autokrácia, hanem az, hogy mikor és hogyan. A legjobb, ha ez választások útján történik. Az alternatíva sokkal rosszabb”.

 

Snežana Čongradin, a belgrádi Danas neves újságírója – Đorđe Balašević dalát idézve – a szeptember 5-i Csak háború ne legyen című írásában arra kereste a választ, vajon az olvasók „aggódnak-e az őrült előérzet miatt”, hiszen vannak, akik „háborút akarnak, és azt hiszik, jobbak másoknál”.

 

Zdravko Janković, a Zöld-Baloldali Front (ZLF) belgrádi szervezetének társelnöke az említett napilapnak nyilatkozva elmondta: „annak alapján, amit a terepen lát, az emberek többé már nem félnek és elhatározták, hogy a küzdelmet végigviszik”.

 

Boško Jakšić, az ugyancsak belgrádi Politika veterán újságírója szeptember 7-én – miután 53 év után üzenetet kapott a napilaptól az együttműködés megszüntetéséről – úgy nyilatkozott: Aleksandar Vučić elnök „párhuzamos világot teremt, amely szemben áll az élesen megosztott Szerbia valóságával. Saját ügyészeket, bírákat, ügyvédeket, diákokat, tanárokat, professzorokat, sőt motorosokat és veteránokat teremt, és mindez hozzájárul a megosztás fokozódásához. Ez pedig olyan veszélyes, hogy a polgárháború már nem elvont fogalom Szerbia esetében”.

 

Srđan Rončević professzor, az újvidéki Természettudományi-matematikai Kar dékánja szeptember 11-én a Vreme hetilapnak adott interjújában arra kérte az egyetemistákat, hogy „változtassanak taktikát, találjanak megoldást egyetemen belüli megállapodással”.

 

Aleksandar Vučić szerb elnök az előrehozott választások időnkénti belebegtetésével próbálja csillapítani a feszültséget. Szeptember 13-án kijelentette: „fennáll a lehetősége annak, hogy jövő év áprilisában, májusában vagy decemberében előrehozott választásokat tartsanak az országban”.

 

E gondolatokhoz illeszkedik Aleksej Kišjuhas egész oldalas írása a Danas napilapban, amelynek címe: A forradalom nem kísértet.

 

Forradalom kopogtat az ajtón

– A forradalom kísértete kering Szerbia felett. A korrupciótól, a szabadság hiányától, a személyes hatalomtól és az igazságtalanságtól, elnyomástól és erőszaktól szenvedünk. Még a békeszerető Petrőc lakói is felkeltek, míg az egykor „antibürokratikus” Bácspalankán és Verbászon ma probürokrata forradalom zajlik. A legmilitánsabb Újvidék, ahol felgyújtották a Szerb Haladó Párt (SNS) székházát, és ahol minden elkezdődött. Antonio Gramsci szavaival: „A régi világ haldoklik, az új még nem született meg. Ezért ez a szörnyek kora.” Ha valaki a forradalmat említi, a válasz gyakran így hangzik: „Rossz és helytelen! Ne tegyétek ezt, előbb rendezzük a cseresznye árát a piacon.” – írja Kišjuhas a bevezetőben.

Majd így válaszol saját kérdésére: – A forradalom az, amikor a társadalom úgy dönt, hogy már nem akar olyan lenni, mint régen.

 

Jó és rossz forradalmak

 

A szerző emlékeztet: a történelemben voltak véres forradalmak (1789, Franciaország), „gazdaságilag indokoltak” (1917, Októberi forradalom), kulturális forradalmak (1966, Kína), vagy éppen a 2000. október 5-i, amellyel az elszigetelt és bombázott Szerbia visszatért a nemzetközi közösségbe.

– A forradalom kellemetlen, mert felborítja azok rendjét, akik addig diktáltak. Amikor a forradalom kopogtat, nem kérdezi, készen állunk-e. Belép, megissza a kávét, és azt mondja: „Jó reggelt. Ez már nem érvényes.” Természetesen vannak rossz forradalmak is – olyanok, amelyek ideálokkal indulnak, és személyi kultusszal, a vezér kötelező fényképével végződnek az osztályteremben. De sok házasság szerelemmel kezdődik, és családon belüli erőszakkal végződik. Ez mégsem jelenti azt, hogy a házasságot be kellene tiltani, ugye? – jegyzi meg Kišjuhas.

 

Reformokkal semmire sem jutunk

 

Kišjuhas szerint nem a forradalommal, hanem a „rossz forradalmakkal” van a gond.

– Melyik reform állította meg az éghajlatváltozást vagy az éhínséget? Kényszerítette rá a milliárdosokat, hogy adót fizessenek, mint az átlagpolgárok? Ha bármi utópia, az az a hit, hogy bevásárlószatyrokat cipelünk, és papír szívószálat rágcsálunk a plasztik helyett. Ami ránk vár – az erőszak és az orwelli csizma, amely digitálisan tapossa az emberi arcot –, ahhoz valami komolyabb kell: forradalom. Nem feltétlenül kell villákkal és fáklyákkal, rudakkal és pirotechnikával történnie, lehet plénumokkal, oktatással, szolidaritással is. Csak legyen alapos és állambiztonsági engedély nélkül – véli.

Szerinte a forradalomnak nem kell erőszakosnak lennie. Lehet békés, bársonyos, mégis radikális: tantermekben, amfiteátrumokban, az interneten, munkahelyeken, tereken és utcákon. Megnyilvánulhat a hatalom kinevetésében, az engedelmesség megtagadásában, vagy abban a közös döntésben, hogy „nem játszunk tovább a szabályok szerint”.

– Amit ma „normálisnak” nevezünk, és magától értetődőnek veszünk, az egykor veszélyes és radikális volt. Tudományos áttörések? Forradalom. Ipar? Forradalom. Szavazati jog a nőknek? Forradalom. Nyolcórás munkaidő? Szintén forradalom. Mindezeket az eredményeket kitartással, bele nem egyezéssel, sőt gyakran lázadással vívták ki – teszi hozzá.

 

Nem a bombákat szeretjük, hanem a csend az elviselhetetlen

 

– Amikor valaki azt mondja, hogy a forradalom csak rombol, tegyük fel a kérdést: Mit akarunk megőrizni? Milyen rendet és tulajdont? Kinek a békéjét, kinek a stabilitását? Nem azért védjük a forradalmat, mert káoszt kívánunk, hanem mert tudjuk: a rendszer önmagától soha nem fog megváltozni. Ha igazságosságot, méltóságot, szabadságot és egyenlőséget akarunk, azt nekünk kell kivívni.

– A forradalom nem kísértet, hanem annak a jele, hogy még nem zsibbadtunk el teljesen. Bizonyíték arra, hogy valaki még mindig hisz egy más és jobb világ lehetőségében. Nem a bombákat szeretjük, hanem a csendet nem bírjuk tovább elviselni – írja Kišjuhas a cikkben. Véleményét így összegzi: „Amikor valaki azt mondja, hogy a forradalmak csak káoszt és őrületet hoznak, tegyük fel a kérdést: Nem ez már maga a káosz és az őrület? És ki is valójában a »káosz és őrület ereje«: a diákok és polgárok gyülekezete, vagy a kormány?”

 

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Miféle felelősséggel tartoznak a diktatúra polgárai?

Ők felmenthetők, amennyiben nincs semmiféle funkciójuk és nincs semmiféle befolyásuk a közéletre. Azonban ugyanez a válasz >

A 3-as lista lehet a VMSZ sírásója

Történelmi jelentőségű lehetne, ha évtizedek után ismét létrejöhetne egy pluralista vajdasági magyar politikai képviselet, amelyben nem >

A VMSZ „politikai prostituáltak gyülekezete”, vagy „elvszerű, gerinces emberek sokasága”?

Az október 25-i választások a VMSZ sorsát is megpecsételhetik. Amennyiben az egyetemisták listája győzne a választásokon, >

VMDK: Pásztorék ismét ködöt árulnak a Tisza-menti szavazóknak

A Tisza-menti régió lakói – akiknek a mindennapi életben, a kórházi ellátásban és a hivatalos ügyintézésben >

Létezik alternatíva

Ahogy látom, új arcok, új nevek tűnnek fel, ami nyilván komoly közéleti frissülést jelez. És ez >

Távoli, és mégis élő

Az a nehéz, hogy én most pont ugyanannyit éltem itt, Magyarországon, mint amennyit otthon. Nagyon érdekes >

A diákok küldetése Vučić megbuktatása

Ha a Szerb Haladó Párt csalásokkal és erőszakkal hatalmon maradna, az teljessé tenné Szerbia autoriter pályáját, >

Most ki lesz az oka?

Ki fog győzni, és ki lesz ennek az oka? Mit lehet tudni. Végső fokon ki elég >

A VMSZ haladó képviselője

Kovács Elvirának, Fremond Árpádnak, a Magyar Nemzeti Tanács elnökének és Demo Beriša ügyvezető kisebbségügyi miniszternek egyebek >

Lehetséges-e ezt befejezni szép, tiszta fehérkesztyűs kézzel?

Nem számolnak azzal a tömeges számonkérő indulattal, amellyel Budapesten szembesültem. Nem lebecsülendő a veszély, hogy az >

Vajon az új nemzedékek értik-e Pančićot és Eörsit?

Erre a kérdésfelvetésre az is ösztönzött, hogy a magyarországi rendszerváltást valójában a fiatalok döntötték el. Az >

A hatalom bűvöletében

A bűvölet szó meghatározása szerint „egy varázslatos állapot vagy érzés, amely elragadja az embert, gyakran egyvalami >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |