Ma János, Zoltán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Szükség lenne új utat mutató államférfira
Végel László
A tüntető egyetemistákkal szemben Belgrád legszűkebb központjában a Pionír parkban a kormánypárti tanulni vágyó egyetemisták sátortábort emeltek fel, a megjelentek között feltűntek a velük rokonszenvező baljós vörössapkások is. A blokádolók ellen új blokádot emeltek. Ebben a robbanásveszélyes helyzetben lényegesen többről van szó, mint a kormányváltásról vagy hatalmi harcról. Az értékrendváltás görcsében élő országnak szüksége lenne olyan új utat mutató államférfiakra, akik megteremtik a társadalmi kiegyezést. Hogy is mondta Churchill? „A kompromisszum akkor elfogadható, ha mindkét fél elégedetlen.” Az ironikus mondatot én úgy értelmezem, hogy az egyik fél látva, hogy a másik is elégedetlen kénytelen-kellemetlen csak azért is elégedett lesz. Végel László:
2025. július 6., vasárnap
Hóban, fagyban, szélviharban, záporokban kánikulában tartottak/tartanak Szerbia városaiban az útlezárások, a tüntetések. Ki gondolta volna, hogy Szerbia hét hónapon át félig-meddig rendkívüli helyzetet él át? A rendőrség bünteti a blokádolókat, vannak, akik a kihágási bírók elé kerülnek, de akadnak olyanok is, akiket az alkotmányos rend megdöntésével vádolnak. A rendőr- és csendőrkordonok látványa a mindennapok részeivé vált. Vučić elnök februárban azzal dicsekedett, hogy bármikor kiírhatja a rendkívüli választásokat, hiszen pártja úgyis győzni fog, most váratlanul visszahőkölt, s bejelentette, hogy csak 2026 végén vagy pedig 2027 elején léphetünk az urnák elé. Addig az EXPO-ra kell koncentrálnunk. Hideg polgárháborús hangulatban élünk. Az utcán protestáló tömegek rendkívüli választásokat követelnek. Az egyetemistákat és a velük tartó polgárokat a kormánypárti sajtó és a koalíciós pártok vezetői náciknak, puccsistáknak, fasisztáknak, terroristáknak nevez. Nem emlékszem ilyen baljós hangulatra, még Miloševć idejében sem volt ilyen jellegű. Az is vészterhes volt, de éldegélt valamiféle szabályozás. Most minden szabály felborult. Vučić híve elítélik az egyetemista mozgalmat, a tiltakozó egyetemisták és a polgárok pedig a rendszert kívánják megjavítani. A legtöbben ezt az állapotot puszta napi politikai szemüvegen szemlélik, szerintem azonban többről - a napi politikán túlmutató jelenségről van szó. Több évtizedes gyötrelem, trauma, fájdalom és szenvedés, illúzióvesztés előzte meg. Emlékezzünk Milošević „antibürokratikus forradalmára.”! Vagy a Šešelj-féle Nagy-Szerbiára! Lelkes tömeg hömpölygött az utcákon, a tereken, és éltette a vezért. Furcsa, mindmáig érthetetlen történet ez. Csetniksubarás személyek dicsőítették a kommunista pártitkárt. Hamis illúzióban éltek, de úgy érezték hiteles illúziók omlottak össze. Az átlagemberek a nagy zűrzavarban valamiféle, változásban reménykedtek. Ide-oda sodorta őket a populista ár. Miközben a környező országokban győzött a „bársonyos forradalom”, Szerbiában populista színezetű autokrácia vette át az uralmat. Következtek a háborúk. A fiatalok menekültek, az álkatonai egységek garázdálkodtak, az asszonyok sírva tüntettek a háború ellen. A vörössapkás egységek meneteltek főleg Kulán, de a tartomány nagyobb városaiban is. És a harctereken. A végén a tömegek gyászolták az elvesztett háborúkat. Eltemettek egy illúziót. Következett Koszovó, a NATO-légitámadás, amelynek a vége újabb illúzióvesztés lett. Az emberek keresték a remény titkos ösvényét, Megbuktatták Miloševićet és Zoran Đinđić felkínálta a reményt. A szerbiai kormányfő gyilkosság áldozata lett. Természetesen a vörössapkások művéről volt szó. Utolsó útjára többszázezres tömeg kísérte ki, amely tisztában volt vele, hogy befellegzett szokottnál durvább szerbiai „bársonyos forradalomnak”. Gyászolta Đinđićet és az elvesztett jövőt. Évekkel ezután Aleksandar Vučić Új Belgrádban diadalmasan letépte a Zoran Đinđić Sugárutat jelző táblát, és helyette a Ratko Mladić Sugárút nevű táblát szögezte fel, ezzel jelezve az új utat és a „bársonyos forradalom” végét. Đinđić meggyilkolása után a szerbiai társadalom a befejezetlen „bársonyos forradalom” görcseiben élt. Elsiratta, hogy október 5-ét nem követte október 6-a. Mindeközben a délszláv háborúban megszülető, egyre inkább kiteljesedő kapitalizmus lerombolta az emberi szolidaritást. A tömegek több mint egy évtizeden át megtanultak tűrni és túlélni. Virágzott a korrupció és a pártokrácia. Terjedt az apátia. Az új osztály, az oligarchiák helyzete megszilárdult. A félelmetesen kettészakadt Szerbia önmagával viaskodott. Ezekben a hónapokban kiderült, hogy három évtizedes kín és trauma kapott hangot az emberekben. Tüntetések, sebesültek, szétvert álkapcsok. Gumibotok kopognak a koponyákon. Rendőrkordonok. Letartóztatások. Könnygáz és bors-spray. Az anyák újra sírnak. Végleg meg kell semmisíteni a „bársonyos forradalom” emlékét. Azon töröm a fejem, hogy vajon ma letartóztatnák-e Zoran Đinđićet? A tüntető egyetemistákkal szemben Belgrád legszűkebb központjában a Pionír parkban a kormánypárti tanulni vágyó egyetemisták sátortábort emeltek fel, a megjelentek között feltűntek a velük rokonszenvező baljós vörössapkások is. A blokádolók ellen új blokádot emeltek. Ebben a robbanásveszélyes helyzetben lényegesen többről van szó, mint a kormányváltásról vagy hatalmi harcról. Az értékrendváltás görcsében élő országnak szüksége lenne olyan új utat mutató államférfiakra, akik megteremtik a társadalmi kiegyezést. Hogy is mondta Churchill? „A kompromisszum akkor elfogadható, ha mindkét fél elégedetlen.” Az ironikus mondatot én úgy értelmezem, hogy az egyik fél látva, hogy a másik is elégedetlen kénytelen-kellemetlen csak azért is elégedett lesz.
Következő cikk: Szerbia és a VMSZ nemzeti közösségi politikájának magasztalása
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: Pásztorék (VMSZ) utasítása alapján nem engedték be Mága Zoltán újvidéki koncertjére Vukašin Đinovićot és édesanyját?
A koncert szervezője a Vajdasági Magyar Szövetség volt. Vukašin Đinović és édesanyja szerint a Kobrák azzal >
VMDK: Szabadka polgárai teljes igazságot érdemelnek erről a beruházásról
Különösen fontos kérdés az is: ha a városi és a tartományi vezetés azt állítja, hogy az >
VMDK: Elég volt a féligazságokból
A mértékvesztés nyilvánvaló. A kampány azt is megállapítja, hogy ennek eredményeként egy magyarországi testvéri önkormányzattól manifesztációs >
A Vajdasági Magyar Plénum nyílt levele Pesevszki Evelynnek, a Magyar Szó főszerkesztőjének
Ha ez a rezsim megbukik, aligha lesz elegendő hivatkoznia arra, hogy mindezt parancsra tette. (A történelem >
A Matica
Olvasom a regnáló politikusok bejelentését, hogy az egyetemisták a minap az 1826-ban Budapesten megalakított Matica srpska >
VMDK: Most már minden világos: nem közösségi érdek, hanem belgrádi parancs
A képlet összeállt. Miközben a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke Kúlán „folytatásról” és helyi érdekképviseletről beszél, addig >
VMDK: Kettős mérce és elhallgatás
Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy egy közpénzből is működtetett magyar nyelvű napilap szelektíven tájékoztat, és politikai alapon dönt >
A SZEMÉLYI TITKÁR A FŐNÖKÉT IDÉZI
Nem a kép a botrányos. A kép csak egyértelművé, láthatóvá tette a botrányt, ami a VMSZ >
VMDK: NEM ÉRDEKVÉDELEM, HANEM KOALÍCIÓVÉDELEM
A szerb sajtóban megjelent nyilatkozatában Đorđe Milićević, a Szerb Szocialista Párt (SPS) képviselője egyértelművé tette: a >
VMP: „… AZT, KI ROSSZ HÍRT HOZ, NEM KEDVELIK SEHOL”
Nem Önök űznek gúnyt a vajdasági magyar polgárokból, akik kiálltak Milošević, Šešelj, csatlósaik és utódaik ellen >
Továbbra sincs nyugalom Szerbiában
Vučić elnök Indiából azt üzente, hogy csupán pár pofon csattant el. Este kilenc órakor a jubileumi >
VMDK: „HITELESSÉG” VAGY FÁJ AZ IGAZSÁG?
❗ A vita nem egy képről szól. Nem kommunikációs technikáról. És nem „mesterséges hergelésről”. A vita egy konkrét politikai döntésről >