2025. december 13. szombat
Ma Luca, Otília, Lúcia, Éda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Mit mondana Krleža az expresszkapitalisták politikai orgiájáról?

Végel László
Végel László
Mit mondana Krleža az expresszkapitalisták politikai orgiájáról?

A tőle szokásos iróniával, de úgy érzem, leplezett fájdalommal állapította meg, hogy a lázadó egyetemisták egy idő múlva ugyanúgy színészkednek, mint a szüleik abban a társadalmi komédiában, amelyet most elutasítanak. Ezek a váratlan, gyakran érthetetlen és megmagyarázhatatlan fordulatok 1968 után sem voltak ismeretlenek, napjainkban sem ritkák. A Titohoz irt ódák költői, szenvedélyesen gyalázták a Marsallt. A radikálisok ellen tiltakozók a radikálisok eszméivel barátkoznak. Azt állítják, hogy „csak” pragmatikusok. A lázadók megszelídülnek vagy ami még rosszabb: beépülnek a hatalomba, vagy pedig kóbor marginális szereplők maradnak.  A hatalom szívesen jutalmazza azokat a fiatalokat, akik kiárusítják vagy elárulják saját ifjúkori idealizmusukat. Jól mondta a nagy horvát író, hogy minden nemzedék álma megvalósul – csak nem úgy, ahogyan megálmodta. Végel László:

2025. május 28., vasárnap

Az Új Symposionra emlékezve szóba sem került, hogy a folyóirat első számának (1965. január 15.) első oldalán a fiatal Lukács György Taktika és etika című esszéje olvasható. Bizonyára nem véletlenül, de az is igaz, hogy manapság nem illik erre emlékezni. Némi magyarázatot nyújt, hogy néhány hónappal később, a negyedik szám vörös színű első oldalán ugyancsak feltűnik Lukács György neve. A Tanácsköztársaság idején az ifjúmunkások előtt megtartott beszédében többek között a következőket mondta: „Mert kell, hogy egy helyen egészen tisztán lobogjon a láng, minden megalkuvás nélküli, egészen tiszta, mocsoktalan legyen a proletariátus érdekeiért való küzdelem. Ez a hely az ifjúság lelkében van, és higgyék el, minden harcnak és minden küzdőnek az a legfontosabb, hogy van egy hely, ahol nincs megalkuvás, ahol a proletariátus küzdelme egészen tiszta, minden megalkuvás nélküli.” Nem tisztem ítéletet mondani, hogy a 68-as nemzedék főigazgatói, főszerkesztői, miniszterei, pártfunkcionáriusai lelkében hogyan aludt ki a láng, Jugoszláviában – sajnos – igencsak groteszk módon, mint ahogy a Temetetlen múltunk című regényemben ábrázoltam. Nem csak arra utalnék, hogy Tito marsall igazat adott az egyetemistáknak, mi több arra kérte őket, hogy segítsenek neki, hanem arra is, hogy 68 után Tito megijedt saját reformjainak következményétől és 1971 után kezdődött Jugoszlávia brezsnyevizálódása, 1980 után a  válásága és a kilencvenes évek végén az összeomlása (ezek mélyan összefüggő jelenségek), hanem arra is, hogy a 68 híveinek jelentős része, később a brezsnyevizálódó politika kiszolgálója lett, továbbiakban pedig nem egy akadt köztük, például az egykor ígéretes Praxis folyóirat egyik-másik szerkesztője Milošević pártjának ideológusa lett. Legalább részben tehát igazad kell adni Krležának aki a 68-as jugoszláviai egyetemista tüntetőket párizsi epigonoknak nevezte. A tőle szokásos iróniával, de úgy érzem, leplezett fájdalommal állapította meg, hogy a lázadó egyetemisták egy idő múlva ugyanúgy színészkednek, mint a szüleik abban a társadalmi komédiában, amelyet most elutasítanak. Ezek a váratlan, gyakran érthetetlen és megmagyarázhatatlan fordulatok 1968 után sem voltak ismeretlenek, napjainkban sem ritkák. A Titohoz irt ódák költői, szenvedélyesen gyalázták a Marsallt. A radikálisok ellen tiltakozók a radikálisok eszméivel barátkoznak. Azt állítják, hogy „csak” pragmatikusok. A lázadók megszelídülnek vagy ami még rosszabb: beépülnek a hatalomba, vagy pedig kóbor marginális szereplők maradnak.  A hatalom szívesen jutalmazza azokat a fiatalokat, akik kiárusítják vagy elárulják saját ifjúkori idealizmusukat.  Jól mondta a nagy horvát író, hogy minden nemzedék álma megvalósul – csak nem úgy, ahogyan megálmodta. Persze, 1968 szelleme Krležára is hatással volt, maplójegyzeteiben szókimondóbb lett, szóvá tette valóságtól elidegenedett a szocialista mandarinok térhódítását, határozottan védelmébe vette a horvát értelmiségiek deklarációját a horvát nyelvről, amelyet ő is aláirt, amiért a Központi Bizottság megítélése szerint Krleža is gyanús elemnek számított. Nem tudom, hogy mit mondana Miroslav Krleža, ha a másvilágról szemlélne bennünket. Élete végén is tiszteltre Lenint és Titotól nem pártolt el utolsó óráiban sem. Szocialista volt és maradt. Mit mondana az expresszkapitalisták politikai orgiájáról?

 

 

2025. május 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Korrupció, cancel-kultúra

Ám a dolog azért is pikáns, mert egykor maga Franjo Tuđman keverte meg az emlékezetpolitika pakliját. >

Tovább

A vajdmagyar klientúraburzsoázia

Nagyon érdekes lenne megvizsgálni ezt a jelenséget a vajdasági magyar közösségben, annál is inkább mivel nem >

Tovább

Az ukrán Trianon?

Ez sokkal megalázóbb annál. Ukrajna nem üzent hadat egyetlen országnak sem, az Osztrák-Magyar Monarchia pedig hadat >

Tovább

Ki ez a megkerülhetetlen, híres médiaszakértő?

Az Újvidéki Televízió műsorigazgatója 1988-tól. A joghurtforradalom hullámait meglovagolva került Kovács László addigi műsorigazgató helyére, akit >

Tovább

VMDK: Politikai színjáték Pásztor–Vučić–Orbán kottájából

A VMDK világosan kijelenti, a tegnapi esemény nem rólunk szól, hanem róluk. Nem a közösséget szolgálja, >

Tovább

KÖDÖSÍTÉS: NEM KÖTELEZŐ ÉS NEM IS TÖRVÉNYES KÓDEX

Figyelem! Közszolgálati média, aminek törvényes kötelessége biztosítani a teljeskörű, hiteles, független tájékoztatást, amihez minden állampolgárnak joga >

Tovább

Egy nemzedék tett fogadalmat

Az alkonyatban fehér leggömbök lebegtek a Duna felett. A Duna habfodrai a fehér rózsakoszorúkkal játszadoztak.  Hála >

Tovább

A rendező és a főrendező esete

Urbán András siet tiltakozni, nehogy félreértés legyen, nehogy aktivizmussal vádolják? Ami a darabjaiban zajlik, annak semmi >

Tovább

Szerbia vagy-vagy helyzetben

A tüntetések ezekben a napokban sem lankadnak, Vučić pedig a végletek között ingadozik. Az egyik nap >

Tovább

VMP: Vajdasági magyar médiasötétség

A Vajdasági Magyar Plénum 2025. november 14-én megtartott első nyilvános tribünjén megállapította: a vajdasági magyar elektronikus >

Tovább

Ami sok, az sok

Az orvostól hazafelé menet leültem, egy padra pihenni, ahol két középkorú férfi beszélgetett.  Kiderült, hogy mindketten >

Tovább

„ESÉLYEGYENLŐSÉG, JOGÉRVÉNYESÍTÉS”?

A jelenlegi hatalom még abból is médiaparádét csinál, ami egyébként alapvető és garantált anyanyelv-használati és oktatási >

Tovább