2025. június 18. Szerda
Ma Arnold, Levente, Doloróza névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Ami körülöttünk történik, sokkal több a politikánál

Végel László
Végel László
Ami körülöttünk történik, sokkal több a politikánál

Hogy mi következik ezután, arra - akárcsak sok kiváló barátomnak - nincs válaszom. A kormánytöbbség új kormányt nevezhet ki, a jelképek romjain kiírhatnak új választásokat is, de ez is csak pirruszi győzelem lesz.  De tegyük fel, hogy mégis sor kerül a rozsdásodó rendszer kitatarozására. Ez sem lesz könnyű. Talán egy új nemzedék lesz erre képes, amely nem volt részese keserves, vércseppekkel teli, hazugsággal meghamisított történelmünknek. Végel László:

 

Ami körülöttünk történik, sokkal több a politikánál
Hogy mi következik ezután, arra - akárcsak sok kiváló barátomnak - nincs válaszom. A kormánytöbbség új kormányt nevezhet ki, a jelképek romjain kiírhatnak új választásokat is, de ez is csak pirruszi győzelem lesz.  De tegyük fel, hogy mégis sor kerül a rozsdásodó rendszer kitatarozására. Ez sem lesz könnyű. Talán egy új nemzedék lesz erre képes, amely nem volt részese keserves, vércseppekkel teli, hazugsággal meghamisított történelmünknek. Végel László:
2025. január 29., szerda
Érkeznek az e-mailek, Sok barátom kérdezi, mi lesz mindennek a vége. Képtelen vagyok az eseményeket előre látni, de azzal tisztában vagyok, hogy bárhogy is végződjenek, rövidebb vagy hosszabb távon nem járnak következmények nélkül. Abban is biztos vagyok, hogy ami az utcákon és a tereken zajlik, túlmutat a napi politikai játéktéren és a jelenleg is villogó hatalmi harcokon. Lehet, hogy igazuk van azoknak, akik szerint vannak ellenzéki politikusok, akik a fotelekre vadásznak, de az is igaz, hogy vannak olyan kormánypárti politikusok, akik egy-két vagy még ennél is több évtizede őrzött foteljeiket minden eszközzel védelmezik. Ha kell rendőrpajzsokkal is. Folyik a fotelharc, de ennek a szerepe most másodrangú. A jelenlegi tüntetéseknek sokkal mélyebb gyökerei vannak, nem kötődnek a pártokhoz. Nem nehéz észrevenni, hogy a 21. század ifjúsága, főleg az egyetemi ifjúság más nyelvet beszél, amelyet a hagyományos politikai kódokkal élő regnáló politikai elit képtelen értelmezni. Az egyszerű polgárok nagy része viszont rokonszenvezik az ifjúsággal, mert közelebb van a hétköznapi élethez, mint a hagyományos politikai narratíva bűvkörében élő politikusok. Képzeljük el azokat a politikusokat, akik az egyetemi tanulmányaik befejezése után azonnal hivatásos politikusok lettek, egy évet sem töltöttek valamilyen munkahelyen, ahol próbára tehették volna a tehetségüket. Politikai üvegbúra alatt az a félelem kerítette őket hatalmába, hogy az egyetemisták összetörik az üvegburát. Nem erről van szó, Az új narratívának köszönve a tüntetések szimbolikus jelleget öltöttek. Kezdem érteni, hogy miért éppen a pályaudvari katasztrófa indította el az országos protesztmozgalmat. A pályaudvaroknak mindig is egy jelképet képviseltek. Onnan indulnak el az emberek, és oda érkeznek vissza. Az 1964-ben épült újvidéki pályaudvar jelképezte a szocializmus langyos szellőjének korszakát. Azokban az időkben tetőzött az olvadás, érzékelhettük a szocializmus langyos szellőjét, amely minden hibája ellenére optimizmust táplált. Az új újvidéki pályaudvar 1964-ben jelkép lett, ahonnan néhány évtized múlva a kilencvenes évek elején a fiatalok a nagyvilágba menekültek.  Ezzel újra jelkép lett. Az elvesztett remények jelképe. Láttam az anyákat, akik kis batyujukkal a budapesti Keleti Pályaudvar felé tartottak, hogy lássák a gyermekeiket, Volt, akiknek nem volt pénze a vonatjegyre, ezért megkérték ismerőseiket, hogy vigyenek a gyermeknek némi hazait. És a Keleti pályaudvaron átadtuk a batyut a gyerekeknek, akik mégsem érezték otthon magukat a budapesti Keleti pályaudvaron. Mindeközben egy alkalommal az újvidéki pályaudvar márványlapjaira fekete betűkkel kiírta: TITO, JŐJJ VISSZA. Pár nap múlva megérkezett a válasz: NEM JÖVÖK! Alatta pedig Tito jellegzetes aláírása volt olvasható. Erre a rendőrség őrizni kezdte a feliratokat, mígnem jöttek a közművek dolgozói és nagy kínnal eltüntették őket. Aztán besötétedett az ég, a pályaudvar egyre piszkosabb, dohosabb lett, ez is jelképként szerepelt. A pályaudvar felújítását és a kínai gyorsvasútat szintén jelképnek szánták. Nem lesz többé szükség Titora.  Az újvidéki pályaudvar lett a szerbiai aranykor jelképe. Kétszer is felavatták, először színpompás ünnepségek keretében Vučić elnök és Szerbia nagy barátja Orbán Viktor avatta fel. Aztán újra felavatták, Maja Gojković a tartományi kormány elnöke bejelentette: ez Európa legbiztonságosabb pályaudvara. Ezzel országos jelkép lett, a funkcionáriusok nem is titkolták. A polgárok hittek mindennek, mert szerettek volna végre valamiben hinni. Aztán a felelőtlen munkálatok és a feltételezett korrupció miatt leomlott az alsó födém, ami 15 ember szörnyű halálát okozta. Összeomlott egy jelkép, a holtesteket takaró törmelék a jelkép összeomlását jelentette. Mondhatja valaki, hogy a pályaudvar csak az egyik jelkép a sok közül és bizonyára igaza van. Düledezni kezdenek a helyi jelképek is. Néha egészen bizarr jelenetek játszódtak le- Bekövetkezett a jelképek alkonya. Valami történt az emberek lelkében, amit majd a szociológusok és a pszichológusok egy napon értelmezni fognak. De feltételezem, hogy jelképek összeomlása végül is arról szól, hogy az embereket megfosztották a reménytől, amit most vissza akarnak hódítani, hiszen az ember mégis reménykedő lény. És az ifjúságnak van legtöbb joga a reményre! Mindezek után csak azt érzem, hogy mindaz, ami körülöttünk történik. sokkal több a politikánál. Hogy mi következik ezután, arra - akárcsak sok kiváló barátomnak - nincs válaszom. A kormánytöbbség új kormányt nevezhet ki, a jelképek romjain kiírhatnak új választásokat is, de ez is csak pirruszi győzelem lesz.  De tegyük fel, hogy mégis sor kerül a rozsdásodó rendszer kitatarozására. Ez sem lesz könnyű. Talán egy új nemzedék lesz erre képes, amely nem volt részese keserves, vércseppekkel teli, hazugsággal meghamisított történelmünknek.

 

2025. január 29., szerda

Érkeznek az e-mailek, Sok barátom kérdezi, mi lesz mindennek a vége. Képtelen vagyok az eseményeket előre látni, de azzal tisztában vagyok, hogy bárhogy is végződjenek, rövidebb vagy hosszabb távon nem járnak következmények nélkül. Abban is biztos vagyok, hogy ami az utcákon és a tereken zajlik, túlmutat a napi politikai játéktéren és a jelenleg is villogó hatalmi harcokon. Lehet, hogy igazuk van azoknak, akik szerint vannak ellenzéki politikusok, akik a fotelekre vadásznak, de az is igaz, hogy vannak olyan kormánypárti politikusok, akik egy-két vagy még ennél is több évtizede őrzött foteljeiket minden eszközzel védelmezik. Ha kell rendőrpajzsokkal is. Folyik a fotelharc, de ennek a szerepe most másodrangú. A jelenlegi tüntetéseknek sokkal mélyebb gyökerei vannak, nem kötődnek a pártokhoz. Nem nehéz észrevenni, hogy a 21. század ifjúsága, főleg az egyetemi ifjúság más nyelvet beszél, amelyet a hagyományos politikai kódokkal élő regnáló politikai elit képtelen értelmezni. Az egyszerű polgárok nagy része viszont rokonszenvezik az ifjúsággal, mert közelebb van a hétköznapi élethez, mint a hagyományos politikai narratíva bűvkörében élő politikusok. Képzeljük el azokat a politikusokat, akik az egyetemi tanulmányaik befejezése után azonnal hivatásos politikusok lettek, egy évet sem töltöttek valamilyen munkahelyen, ahol próbára tehették volna a tehetségüket. Politikai üvegbúra alatt az a félelem kerítette őket hatalmába, hogy az egyetemisták összetörik az üvegburát. Nem erről van szó, Az új narratívának köszönve a tüntetések szimbolikus jelleget öltöttek. Kezdem érteni, hogy miért éppen a pályaudvari katasztrófa indította el az országos protesztmozgalmat. A pályaudvaroknak mindig is egy jelképet képviseltek. Onnan indulnak el az emberek, és oda érkeznek vissza. Az 1964-ben épült újvidéki pályaudvar jelképezte a szocializmus langyos szellőjének korszakát. Azokban az időkben tetőzött az olvadás, érzékelhettük a szocializmus langyos szellőjét, amely minden hibája ellenére optimizmust táplált. Az új újvidéki pályaudvar 1964-ben jelkép lett, ahonnan néhány évtized múlva a kilencvenes évek elején a fiatalok a nagyvilágba menekültek.  Ezzel újra jelkép lett. Az elvesztett remények jelképe. Láttam az anyákat, akik kis batyujukkal a budapesti Keleti Pályaudvar felé tartottak, hogy lássák a gyermekeiket, Volt, akiknek nem volt pénze a vonatjegyre, ezért megkérték ismerőseiket, hogy vigyenek a gyermeknek némi hazait. És a Keleti pályaudvaron átadtuk a batyut a gyerekeknek, akik mégsem érezték otthon magukat a budapesti Keleti pályaudvaron. Mindeközben egy alkalommal az újvidéki pályaudvar márványlapjaira fekete betűkkel kiírta: TITO, JŐJJ VISSZA. Pár nap múlva megérkezett a válasz: NEM JÖVÖK! Alatta pedig Tito jellegzetes aláírása volt olvasható. Erre a rendőrség őrizni kezdte a feliratokat, mígnem jöttek a közművek dolgozói és nagy kínnal eltüntették őket. Aztán besötétedett az ég, a pályaudvar egyre piszkosabb, dohosabb lett, ez is jelképként szerepelt. A pályaudvar felújítását és a kínai gyorsvasútat szintén jelképnek szánták. Nem lesz többé szükség Titora.  Az újvidéki pályaudvar lett a szerbiai aranykor jelképe. Kétszer is felavatták, először színpompás ünnepségek keretében Vučić elnök és Szerbia nagy barátja Orbán Viktor avatta fel. Aztán újra felavatták, Maja Gojković a tartományi kormány elnöke bejelentette: ez Európa legbiztonságosabb pályaudvara. Ezzel országos jelkép lett, a funkcionáriusok nem is titkolták. A polgárok hittek mindennek, mert szerettek volna végre valamiben hinni. Aztán a felelőtlen munkálatok és a feltételezett korrupció miatt leomlott az alsó födém, ami 15 ember szörnyű halálát okozta. Összeomlott egy jelkép, a holtesteket takaró törmelék a jelkép összeomlását jelentette. Mondhatja valaki, hogy a pályaudvar csak az egyik jelkép a sok közül és bizonyára igaza van. Düledezni kezdenek a helyi jelképek is. Néha egészen bizarr jelenetek játszódtak le- Bekövetkezett a jelképek alkonya. Valami történt az emberek lelkében, amit majd a szociológusok és a pszichológusok egy napon értelmezni fognak. De feltételezem, hogy jelképek összeomlása végül is arról szól, hogy az embereket megfosztották a reménytől, amit most vissza akarnak hódítani, hiszen az ember mégis reménykedő lény. És az ifjúságnak van legtöbb joga a reményre! Mindezek után csak azt érzem, hogy mindaz, ami körülöttünk történik. sokkal több a politikánál. Hogy mi következik ezután, arra - akárcsak sok kiváló barátomnak - nincs válaszom. A kormánytöbbség új kormányt nevezhet ki, a jelképek romjain kiírhatnak új választásokat is, de ez is csak pirruszi győzelem lesz.  De tegyük fel, hogy mégis sor kerül a rozsdásodó rendszer kitatarozására. Ez sem lesz könnyű. Talán egy új nemzedék lesz erre képes, amely nem volt részese keserves, vércseppekkel teli, hazugsággal meghamisított történelmünknek.

 

2025. február 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Én bízom a falu jövőjében”

A napokban került a kezembe egy régi könyv Szentlászlóról, arról az Árpád-kori kelet-szlavóniai kis faluról, amelyet >

Tovább

Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően

A jobb napokat is megélt Hét Nap – a Magyar Szóhoz, a Pannon RTV-hez és a >

Tovább

A vitustánc folytatódik

Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >

Tovább

PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK

A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >

Tovább

Hét hónappal később

Az összecsődült tömeg hangosan kommentálta a történteket, az emberek végtelenül dühösek voltajk, soha még nem láttam >

Tovább

A vereség tudomásulvétele

Tizenhárom év egy a politikai garnitúra életében nagy idő. Amit tizenhárom év alatt nem tudott megoldani, >

Tovább

Politikusok a csendőrök sorfala mögött

Kritikusan gondolkodtam a 2000 után hatalomra kerülő pártokkal szemben is. De van egy különbség a 2000-ben >

Tovább

Tito immár nem közéleti, hanem magánéleti téma

Azt viszont egymással versengve bizonygatták, hogy Tito idejében az ember éjfél után nyugodtan indulhatott az ember >

Tovább

A kelet-közép-európai nacionalizmusok és a nemzeti kisebbségek

Orbán egy rugalmas eszmére gondol, így például a kisebbségi  ”többlet-jogosítványokra” utal, de ide sorolható a kisebbségi >

Tovább

A Magyar Nemzeti Tanács a VMSZ fiókszervezete

Pásztor-Fremond „elmélete” a közösség megosztását jelenti „jó” és „rossz” magyarokra. A rosszemlékű, „egy közösség, egy párt, >

Tovább

Szerbia májusban

Nem tudom, ehhez képest aggasztó-e az EU hallgatása, akár a jogsértések esetén is, hisz különösebben nem >

Tovább

A rendszerváltás egyik legfontosabb regénye

Az egyik 1990-es keltezésű jegyzetében írta, gyónni akart a világnak, csakhogy a világ gyorsabb és rámenősebb >

Tovább