Ma Ilona, Rajnald névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Következzen az erőszakos (nem okvetlenül véres) rendszerváltás?
Végel László
Csakhogy az utóbbi a jogállami eszmék megtagadását képviseli. Óriási paradoxon, hiszen évtizedeken át a jogállamiságért szálltunk síkra. Ne beszéljen a forradalomról, aki tiszteli a jogállami eszmét. A forradalom egyébként is félig-meddig ismeretlen Közép-Európában és a Balkánon. Több lelkesen ünnepelt történelmi eseményt forradalomnak nevezünk, holott azok főleg tiszteletre méltó nemzeti színezetű felszabadító mozgalmak voltak, ami semmit sem von le jelentőségükből. Ha a jelenleg uralkodó osztály nagyobb távlatokban gondolkodna, akkor szigorúan betartaná a jogállami normákat, nehogy felborítsa a közmegegyezéses eszmét, amellyel jelenleg legitimálja a hatalmát. Ha folyamatosan felborítja őket, akkor legitimálja a jogállamiságot elvető forradalmat. Végel László:
2025. január 6., hétfő
Miközben Kelet-Közép-Európában a szocializmus szitokszó lett, érdemes emlékeztetni Márai Sándor megállapítására: „Minden kapitalizmus, amely nem köt idejében ésszerű kompromisszumot a nyugati értelmezésű szocializmussal, — menthetetlenül a vörös, barna, vagy zöld fasizmus egyik válfajába süllyed.”, írta a magyar író, aki az orosz típusú szocializmus elől Amerikába emigrált. Megbuktattuk a szocializmust, túl sok hős járta a rituális táncot a teteme körül, ám nem tudunk mit kezdeni a diadalmas kapitalizmussal. Paradox közép-európai és balkáni ellentmondás dúl Európa eme részén: az egyenlőség és igazság nevében a tömeg önként besétál a populizmus csapdájába, mert abban bizakodik, hogy egy erős vezető igazságot tesz. A populizmusba vezető út errefelé bevallatlanul is szocialista reménykockákkal van kikövezve. A tömeg nem bízik többé az óriási egyenlőtlenséget gerjesztő szabadpiacon alapuló demokráciában, hanem az erőskezű, igazságos vezetőben reménykedik, ami óhatatlanul a szabadságjogok korlátozásával, a vezető kultuszával és teljhatalmával, a civil társadalom és az alulról jövő kezdeményezések elfojtásával jár. Bár a vezetők egyenlőséget ígérnek, valójában az oligarchákat szolgálják ki. Mindeközben el kell ismernünk, hogy az autokrata rendszert nem erőszakkal vezették be, hanem a polgárok többsége szabad választásokon döntött mellette. Először szabad választásokon választotta az önkéntes szolgaságot. Azóta is időnként felmerül a kérdés, hogyan szerezze vissza a cserbenhagyott és elárult jogokat? Hogyan nyerhető vissza a szigorúan centralizált autokratikus államban a szabad sajtó, a jogállamiság? A nagy és békés tömegtüntetések mindeddig nem hoztak eredményt. A hatalom által szigorúan ellenőrzött választások sem. Számos kudarc után felmerül a kérdés: akkor marad a forradalom? Következzen az erőszakos (nem okvetlenül véres) rendszerváltás? Csakhogy az utóbbi a jogállami eszmék megtagadását képviseli. Óriási paradoxon, hiszen évtizedeken át a jogállamiságért szálltunk síkra. Ne beszéljen a forradalomról, aki tiszteli a jogállami eszmét. A forradalom egyébként is félig-meddig ismeretlen Közép-Európában és a Balkánon. Több lelkesen ünnepelt történelmi eseményt forradalomnak nevezünk, holott azok főleg tiszteletre méltó nemzeti színezetű felszabadító mozgalmak voltak, ami semmit sem von le jelentőségükből. Ha a jelenleg uralkodó osztály nagyobb távlatokban gondolkodna, akkor szigorúan betartaná a jogállami normákat, nehogy felborítsa a közmegegyezéses eszmét, amellyel jelenleg legitimálja a hatalmát. Ha folyamatosan felborítja őket, akkor legitimálja a jogállamiságot elvető forradalmat. Avagy várjunk türelmesen az újabb bársonyos forradalomra? A 20. század nagy dilemmái időszerűek maradnak a 21. században is. Ezért sokkal inkább hajlok arra, hogy a 20. század nem fejeződött be a berlini fal lebontásával, inkább azokkal tartatok, akik szerint ezek az évek a harmincas évekre emlékeztetnek. Valami nagyon megváltozott ebben az egyre törékenyebb világban.
Következő cikk: A globális dráma
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Fizessük ki a busz árát!
Ha az utasok kitekintenek a robogó ingyen buszoktól megtekinthetik a sárguló kukoricásokat. A napfarforgófejek kétségbeesett integetnek >
Más pénzéből adakoznak
A Pásztor István Alapítvány nem kizárólag jótékonysági célokat szolgál, ahogyan azt a Pásztor-fivérek a média segítségével >
Aranyélet
Vonulunk, mi nyuggerek. Erős riporterek vannak a csoszogásunkra ráállítva. Az írásaik könnyedek: a nyitókép általában észrevesz >
Egypárti pódiumbeszélgetés Oromon
Az MNT továbbra sem tölti be azt az érdekképviseleti szerepet, amelyre a vajdasági magyar közösségnek szüksége >
Változott a szél iránya?
Pásztor Bálint politikai kommunikációjában most több olyan elem is megjelent, amely a korábbi álláspontokhoz képest jelentős >
Szó sem volt „komoly küzdelemről”
Ezekben a napokban számos kisebbségi vezető sejtelmesen saját érdemének tulajdonítja be a kisebbségi autonómia bevezetését. Igaz, >
VMDK a VMSZ-nek: azonnal és minden szinten lépjenek ki az SNS-szel kötött koalícióból!
Ha a VMSZ számára valóban nem a mindenáron való hatalomban maradás a cél, akkor lépjenek ki >
Másodjára sem sikerült
Nem világos, mi késztethette a VMP vezetőit arra, hogy megalázkodjanak és felhívást intézzenek a VMÚ-hoz a >
Kinek áll érdekében az esetleges halasztás?
Mint tudjuk, Szerbiában minden lehetséges – még az is, ami a törvény szerint nem lenne az >
Egy pillanatra feltűnt a baljós jövő
Bennem azonban ébredezett a gyanakvás, amit felerősített egy jelenet. A belgrádi tüntetésről hazaérkező tüntetők Újvidék főterén >
Érdekvédelem helyett lojalitás a haladóknak
Nem is volt reális elvárás, hogy a kormány megbukik, hiszen a Szerb Haladó Pártnak, a Szerbiai >
A VMSZ pszeudo-damaszkuszi útja
A VMSZ politikusainak retorikájában és a sajtóban ugyan érzékelhető némi elővigyázatos lazulás, de olyképpen mintha előzőleg >