2024. július 23. kedd
Ma Lenke, Brigitta, Apollinár névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A Bartók fivérek

A Bartók fivérek

Magyarországiak készítettek egy négyrészes filmet a délszláv háborúról a 90-es évek végén, és abban beszélt egy vajdasági magyar tartalékos katona egy testvérpárról, akik abban az időben egymás ellen harcoltak. Az egyikük már huzamosabb ideje Eszéken élt, és beállt katonának a horvátok oldalán, az eszéki katedrális tetején volt mesterlövész, az öccsét pedig a Jugoszláv Néphadsereg sorozta be, és így került ő is éppen Eszékre. Ez mindkettőjük számára úgy derült ki, hogy az édesanyjuk levélben megírta nekik. Elképesztő történet – gondoltam, amikor ezt a filmet először láttam –, de tud az élet ilyen helyzeteket teremteni. Sok év után rá is találtam egy testvérpárra Nyugat-Bácskában, Szilágyin, akire ráillett ez a történet. Vagy legalábbis én azt hittem. Utólag kiderült, hogy akár róluk is szólhatna ez a háborús legenda, de a filmben elmondottak csak részben felelnek meg a valóságnak. Szabó Angéla:

Ők a Bartók fivérek: a 63 éves József és az 58 éves Imre Béla. Az őseik horvát területről, a Dályi hegyekből származnak, a rokonaik ma is ott élnek. A szüleik a 60-as években átköltöztek a Vajdaságba, Szilágyira, öt gyerekük akkor már megvolt, a hatodik, Imre Béla pedig Szilágyin született.  

– A filmben előadott történet nem állja meg a helyét, mert én nem is vettem részt a háborúban, egyik fél oldalán sem harcoltam, nem is voltam katona. Ugyanis egy munkahelyi baleset következtében elvesztettem az egyik szemem világát, félszemmel pedig aligha soroztak volna be – mondja Bartók József.

– Így nem is lehetett mesterlövész az eszéki katedrálison…

– Én már 18 éves koromban elhagytam Szilágyit. A tengerparton dolgoztam, a kőművesekkel, 21 évesen pedig végleg átköltöztem Baranyába. Annyi igaz, hogy Eszéken éltem, 29 évig az erdőgazdaság igazgatóságán dolgoztam, és ott is laktam, a katedrális mögött. A munkám során számos vadászaton jelen kellett lennem, de még a szarvasok lelövését is nehezen viseltem, nemhogy én célozzak emberre. A fegyver senki számára nem hoz jót: annak sem, aki a kezében tartja, és annak sem, akire ráfogják.

 – Ezek szerint az édesanyjuk sem írt levelet, amiben figyelmeztetné, óvná mindkettőjük, hogy vigyázzanak egymásra.

– Nem, mert anyánk még 1975-ben meghalt. Harmincegy éves korában bekerült az újvidéki kórházba, ahol megbénult – pedig a saját lábán ment be. Sosem derült ki, hogy mit csináltak vele. Tizenkét éven át mozdulatlanul feküdt, a család ápolta, én is kivettem belőle a részemet, és 43 évesen meghalt.

– Azért csak tud valamit mesélni a háborús évekről! Most Várdarócon él. Ott hogy vészelték át azt az időszakot? Úgy tudom, hogy a templom épségben maradt, harcok nem voltak a faluban.   

– Erről napokig lehetne mesélni. Röviden összefoglalva: piszkos háború volt. Darócon két haláleset történt, legalábbis én úgy emlékszem. Mindkettőt úgy akarták beállítani, hogy véletlen volt. Engem abban az időben nem bántottak. Igaz, nem is vártam meg, hogy bántsanak. A legrosszabb élményem az, amikor egy alkalommal jöttem vissza a Vajdaságból, a dunai hídon várakoztam az átkelésre, és egy orosz gyártmányú puska csövét a gyomromba nyomták. Meg akartak ölni. Átkutatták a holmimat, és a pénztárcámban meglátták az erdészszakszervezeti tagsági igazolványomat. Az orrom alá tették, és azt mondták, hogy egyem meg. Ez még 1991-ben történt. Az öcsémnek, Imre Bélának jobban kijutott a háborúból. Ő akkor még Szilágyin élt, és behívták tartalékosnak a jugoszláv hadseregbe. Tankos volt és Djakovo (Diakovár) környékén elfogták és leszerelték őket a horvátok. Át is adták magukat a tankokkal, fegyverekkel együtt a horvát rendőröknek, akik átkísérték őket Boszniába. Onnan ketten megszöktek. Majd ismét elfogták őket. 1992 karácsonyán a nővérünk férje átvitte őket Magyarországra. A bicskei menekülttáborban töltött 100 napot. A háború kitörése után én is ott találkoztam vele először.

A háború után Szilágyin is minden megváltozott. Gyerekkorunkban a környék legszebb faluja volt. Hat egyenes utca keresztben, hat egyenes utca hosszában. Ha valaki elindult az utca elején, az utca végéig látni lehetett, ahogy végigment az úton.

– A filmben, amire a beszélgetésünk elején hivatkoztam, Imre elmondta, hogy szörnyű dolgokat látott. A legmegrázóbb élménye az volt, amikor egy hentesüzletben a kolbász helyén egy halott csecsemő lógott a kampóra felakasztva… Én hiába kérleltem, nem akart beszélni a háborúban szerzett tapasztalatairól.

– Sok mendemonda keringett akkoriban, magam is hallottam, hogy a horvátokról azt terjesztették, hogy Dályon kivájták a gyerekek szemét, levágták az ujjaikat és nyakláncot készítettek belőle.  

– A szerb szabadcsapatok gaztetteiről is hasonló dolgokat meséltek. A levágott füleket zsinegre fűzték…

 – Biztos, hogy előfordultak szörnyűségek, de megtörtént az is, hogy gyakran kiszínezték a történteket. A családunkban is volt olyan, hogy vitába keveredtünk, össze is vesztünk, mert nem tudtuk eldönteni, hogy kinek van igaza. Engem nem lehetett meggyőzni a történtek ellenkezőjéről. Mondtam is, hogy „hiába erősködtök, nem tudjátok az én emlékeimet megváltoztatni”.

Hogy kik csinálták itt a legnagyobb zűrzavart? Akik valamikor úgy jöttek ide Boszniából. Itt befogadták, segítették őket, családot alapítottak, házat építettek, és egy idő után ez már nem volt nekik elég, hanem azt is meg akarták szerezni, ami másé volt. A többségük alulképzett volt, de ehhez képest magas pozíciót töltöttek be.

– A filmben a helyi lakosok elmondták, hogy a belügyi szervek, a községi képviselő-testületek vezetői és a vállalatok igazgatói mind szerbek voltak.

– Én sokfajta emberrel dolgoztam együtt. A munkám mellett 23 évig piktorkodtam, kőműveskedtem, nagyon sok házban, sok család otthonában megfordultam, ezért sosem voltam nemzetgyűlölő. Aki életem során legtöbbet segített rajtam, az éppen egy szerb ember volt. Ő is részt vett, ő is harcolt a háborúban. Most is mindenütt vannak barátaim, sokat utazom, szeretek az emberekkel beszélgetni – tegnap éppen Gomboson jártam, ma meg Boszniában.

2024. június 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A PÁRTPOLITIKAI LABDA VISSZAPATTANT AZ ÚJVIDÉKI EGYETEMEN

Az egész Újvidéki Egyetem és az univerzitási autonómia szellemiségének meggyalázása zajlik Madić rektor mandátuma és vezetése >

Tovább

„Hol tart a kisebbségvédelmi keretegyezmény megvalósulása”?

Az MNT bábelnöke azt sem említette, hogy a legfrissebb népszámlálás szerint tíz év alatt Szerbiában 70.000 >

Tovább

A tájékoztatás és a nézők megalázása!

Az ilyenfajta (propaganda) tájékoztatás a VMSZ és a vele hatalmi koalícióban lévő nacionalista Szerb Haladó Párt >

Tovább

El nem képzelt riport

Az eset azért is érthetetlen, mert attól, hogy kilenc író felolvas maximum ötven embernek, még a >

Tovább

Újhold

Hazafelé láttam ám, hogy nemigen látom a felkelő holdat, csak a vékony karimáját, a sejtelmes kiflit: >

Tovább

Politikai fikuszok (kirakat)találkozója

Képtelenség elvárni, hogy Juhász és Žigmanov most majd „felülvizsgálják és összefoglalják” a nemzeti tanácsokról szóló törvény >

Tovább

A Mirdita esete a rendőrséggel

Történt ugyanis, hogy az előző nap vagy 150 szélsőjobbos demonstrált a másnapra tervezett rendezvény színtere előtt, >

Tovább

Vučić „szerb világot” épít – a VMSZ „stratégiai partnere”!

A négyszemközti találkozók arra utalnak, hogy a junior pártvezér ilyen tekintetben is apja önkényuralkodói nyomdokain halad, >

Tovább

A nemzeti kisebbségek Európa árvái lettek

Utána a helybeliek népviseletben néptáncokat lejtenek és népdalokat énekelnek, hogy bebizonyosodjon milyen hűségesen őrzik a nemzeti >

Tovább

Politikai pornográfia: a VMSZ kiszolgálja a Fideszt és a SNS-t is!

A helyzethez illő közösségfelmérő elemzés és vita helyett az értelmiségi húzóerőt vesztett párt szimpla fogáshoz folyamodott: >

Tovább

Egy lapra feltenni mindent

Jó volna, ha a balliberális tábor azon része, amelyik épp csak kannibalizmussal nem vádolta meg Magyar >

Tovább

A XXI. századi nemzeti identitással vívódó magyar társadalom

Nem érzem magam beavatottnak, hogy bekapcsolódjak a kaotikus értelmezési káoszba, csak tűnődöm, hogyan kommentálná ezeket az >

Tovább