Ma Gyárfás, Romuald névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Igaz, Tito autokrata volt, de emberségesebb, mint a maiak
Végel László
Ezt hallom az egyszerű emberektől, ám a politikai és a kulturális elit többsége hallgat a tisztázatlan múlt előtt. Aki hallgat és meghunyászkodik a jelenlegi politikai elit előtt, az jobban tenné, ha hallgatna a múltról is, hiszen a jelenünk a háborús közelmúltunk egyenes és erőszakos folytatása. Még a vezetők is majdnem ugyanazok. Nem sokat változtak, csak divatosabban öltözködnek. Sok író még mindig a régi sebeit gyógyítgatja, mintha az elmúlt harminc év nem ejtett volna rajtuk új sebeket. Időnként sokat ígérő tömegtüntetésekre kerül sor, amelyek kimerülnek. Hogy meddig tart ez az állapot, azt nem tudom. A hatalom nem elég stabil ahhoz, hogy megújuljon, nyilván nincs is szándékában, a tömeg pedig még ingatag ahhoz, hogy egyértelmű változást kikényszerítsen. Végel László:
2023.május 10., csütörtök
Tegnap az egyik közeli étterem ablakán francia krémest hirdettek a következő szavakkal. „Tito elvtárs krémpitéje”. Feltételezésem szerint nem véletlenül. Az emberekben felgyülemlett valamiféle homályos, politikailag nem pontosan artikulált elégedetlenség és fájdalmas bizonytalanság. A tehetetlenség-érzés kezdi a múlt felé irányítani a figyelmet. Nem a hivatalos történelem érdekli őket, hanem az, amelyről a nagyapáktól hallanak igaz csak befejezetlen mondatokat, mert nincs merszük kimondani az igazságot. A hatásos médiapropaganda miatt a nagyapák nem fejezik be a mondatot, ezt csak az új mai tizenéves nemzedék fejezheti be. Szeretném remélni, hogy az idő kijózanítja a szerbiai társadalmat. A fiatalok elégedetlenek az apáikkal és a nagyapákat hívják segítségül. Egy biztos: változik a közhangulat. Egyre többször hallom, hogy Tito idejében nagyobb volt a közbiztonság, nem virágzott ennyire a korrupció és a szegényebb sorsúak is nyaralhattak. Igaz, Tito autokrata volt, de emberségesebb, mint a maiak. Ezt hallom az egyszerű emberektől, ám a politikai és a kulturális elit többsége hallgat a tisztázatlan múlt előtt. Aki hallgat és meghunyászkodik a jelenlegi politikai elit előtt, az jobban tenné, ha hallgatna a múltról is, hiszen a jelenünk a háborús közelmúltunk egyenes és erőszakos folytatása. Még a vezetők is majdnem ugyanazok. Nem sokat változtak, csak divatosabban öltözködnek. Sok író még mindig a régi sebeit gyógyítgatja, mintha az elmúlt harminc év nem ejtett volna rajtuk új sebeket. Időnként sokat ígérő tömegtüntetésekre kerül sor, amelyek kimerülnek. Hogy meddig tart ez az állapot, azt nem tudom. A hatalom nem elég stabil ahhoz, hogy megújuljon, nyilván nincs is szándékában, a tömeg pedig még ingatag ahhoz, hogy egyértelmű változást kikényszerítsen.
Következő cikk: A kulturális buborék
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Én bízom a falu jövőjében”
A napokban került a kezembe egy régi könyv Szentlászlóról, arról az Árpád-kori kelet-szlavóniai kis faluról, amelyet >
Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően
A jobb napokat is megélt Hét Nap – a Magyar Szóhoz, a Pannon RTV-hez és a >
A vitustánc folytatódik
Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >
PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK
A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >
Hét hónappal később
Az összecsődült tömeg hangosan kommentálta a történteket, az emberek végtelenül dühösek voltajk, soha még nem láttam >
A vereség tudomásulvétele
Tizenhárom év egy a politikai garnitúra életében nagy idő. Amit tizenhárom év alatt nem tudott megoldani, >
Politikusok a csendőrök sorfala mögött
Kritikusan gondolkodtam a 2000 után hatalomra kerülő pártokkal szemben is. De van egy különbség a 2000-ben >
Tito immár nem közéleti, hanem magánéleti téma
Azt viszont egymással versengve bizonygatták, hogy Tito idejében az ember éjfél után nyugodtan indulhatott az ember >
A kelet-közép-európai nacionalizmusok és a nemzeti kisebbségek
Orbán egy rugalmas eszmére gondol, így például a kisebbségi ”többlet-jogosítványokra” utal, de ide sorolható a kisebbségi >
A Magyar Nemzeti Tanács a VMSZ fiókszervezete
Pásztor-Fremond „elmélete” a közösség megosztását jelenti „jó” és „rossz” magyarokra. A rosszemlékű, „egy közösség, egy párt, >
Szerbia májusban
Nem tudom, ehhez képest aggasztó-e az EU hallgatása, akár a jogsértések esetén is, hisz különösebben nem >
A rendszerváltás egyik legfontosabb regénye
Az egyik 1990-es keltezésű jegyzetében írta, gyónni akart a világnak, csakhogy a világ gyorsabb és rámenősebb >