Ma János, Iván névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
A bársonyos forradalmat követte a bársonyos tekintélyelvűség
Végel László
Mi történik? Furcsa módon erre éppen Illyés Gyula ad útbaigazítást. Alighogy megérkeztem Budapestre kezembe került Illyés egyik eddig kiadatlan írása (Nagy lélekzet, Magyar Napló,2023. április). „A magyarok azonban tekintélytisztelők: nem is a tekintélyes személyek, hanem a tekintélyes helyek tisztelői. Alig volt miniszterelnök, akiről nem derült ki, hogy dolgát valóságos hülyeként teszi. Alig volt, akire fölléptekor nem keleti mód mély tisztelettel néztek föl, pusztán azért, mert az föllépett”. Igen, igaza volt Illyés Gyulának, a kormány nevének hallatára az emberek képzeletében a „hét vezér” képe jelenik meg, „egy csapat férfi lóháton ülve kőemelvényen, s elszánt arccal nagy föladatok elé néz”. Európát akarják megváltani. Végel László:
2023. április 27., csütörtök
A mai napom különösen fárasztó volt. Úgy érzem, fogytán az erőm. Egy-egy pillanatban visszakívánkozok újvidéki lakásunkba. Egyre nehezebben lépkedek az utcán, a lépcsőket alig veszem be. Délelőtt Rangos Katalin Jégbüfé nevű műsorában szerepelek. Megpróbálok válaszolni a mai magyarországi helyzetre vonatkozó kérdésekre is. Ezek a kérdések mindig zavarba hoznak. Kétségek gyötörnek. Honnan tudnék én többet, mint az elemzők hada? Honnan érzékelném jobban a magyar valóságot, mint a kiváló íróbarátaim? Meg aztán más perspektívából tekintek a magyar világra, erről is írnom kellene, de attól tartok, félreértenének. Igaz, nem született meg a magyar rendszerváltási panoráma, olyan, mint Stendhalé volt. Mégis megkockáztatom az állítást: az értelmiségiek rezignációja sokkal, de sokkal nagyobb, mint négy évvel ezelőtt. Akkor jártam legutóbb Budapesten. A kritikus hang elfáradt, az értelmiségiek, az írók és a művészek értelmiségi buborékba kényszerültek, csakhogy a buborék megvéd és bosszút áll, visszahat a gondolkodásra és végső soron a művekre is. A vadkapitalizmus korában az irodalomba mindinkább gyökeret ereszt az esztétizáló modernség, a hatalom által is megtűrt duzzogás. Erre vet azonban különös árnyékot a tény, hogy a marketing még a hatalomnál is fontosabb. Esztétikai érték és kapitalista marketing? Hagyjuk ezt… Az írók között folyik egy titokzatos háború. Az irodalmi élet elhagyatott csatatérre hasonlít, miközben Nádas Péter valahol a távolban magányosan trónol. A gondolkodó és a nyílt szellemiségű értelmiségiek nagy budapesti buborékba beterelve külön-külön kis buborékokba, „buli-buborékokba” menekülnek. Dupla buborék! Magántársaságokban zajlik az élet, azokon kívül minden közéleti szereplés felesleges időpazarlás vagy önkínzás. Szó sincs arról a szolidaritásról, amellyel a nyolcvanas években találkoztam. A nagy kiadók a válság urai, a kis kiadók sorra megszűnnek, senki sem siratja meg őket. Lassan kiépül a könyvpiaci monopolhelyzet, senki sem teszi szóvá, hogy hova vezet ez. Igen, szóba kerül, ha majd szorul a hurok. A piac, a piac hallom a keserű szavakat. A piac betört a szellem emberének gondolkodásába. A bársonyos forradalmat követte a bársonyos tekintélyelvűség. Mi történik? Furcsa módon erre éppen Illyés Gyula ad útbaigazítást. Alighogy megérkeztem Budapestre kezembe került Illyés egyik eddig kiadatlan írása (Nagy lélekzet, Magyar Napló,2023. április). „A magyarok azonban tekintélytisztelők: nem is a tekintélyes személyek, hanem a tekintélyes helyek tisztelői. Alig volt miniszterelnök, akiről nem derült ki, hogy dolgát valóságos hülyeként teszi. Alig volt, akire fölléptekor nem keleti mód mély tisztelettel néztek föl, pusztán azért, mert az föllépett”. Igen, igaza volt Illyés Gyulának, a kormány nevének hallatára az emberek képzeletében a „hét vezér” képe jelenik meg, „egy csapat férfi lóháton ülve kőemelvényen, s elszánt arccal nagy föladatok elé néz”. Európát akarják megváltani.
2023. április 27., csütörtök
(folytatás)
Délután a Klubrádió részére Váradi Júlia beszélgetett velem. Tovább gondolom a tekintélyelvűség eszméjét. Régen kezdődött és még a rendszerváltásba is beépült. Attól tartok, hogy a politikai elit akkor is „odafönn” kiegyezett és a tekintélytisztelő magyar társadalom ezt lelkesen fogadta? Nem volt ez forradalom, hanem tekintélyelvű kiegyezés. Nem vádaskodom, nincs erre erkölcsi alapom, hiszen én is lelkesen fogadtam a kiegyezést és továbbra is azt gondolom, hogy jobb ez, mint a véres forradalom. Ki tudja, hogy az hova vezetett volna? Sajnos oda jutottam, hogy már a forradalmakban sem bízok feltétlenül. Vagy mégis bízok – de csak az álmaimban. A valóságos életben nem lep meg a magyar tekintélyelvűség. Némi melankóliával gondolok Antall József egykori miniszterelnök mondatára: Miért nem csináltak forradalmat? Maradt az irodalom, amely most is, akárcsak Márai idejében, jobban teljeseit, mint a magyar politika. Márai azt a saját korában írta le, ám mind a mai napig semmit sem vesztett az időszerűségéből. A kettő között van egy komoly ellentét. Az irodalom, a kultúra nyugati, a politika keleti.
Következő cikk: Sztálin szelleme még mindig kísérti Európát, Ukrajna pont azért harcol, hogy kiírtsa a rémet
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A forradalom jogossága
Csak az a gond. hogy minden forradalom, a legnemesebb is, ártatlan emberéleteket, tehát túlságosan magas árat >
Az intrika, mint uralkodó narratíva
A jelenlegi zűrzavaros évek, különösen kedveznek, az intrikusoknak. A posztigazság korában az intrika uralkodó narratíva lett, >
Új magyar érdekvédelmi szervezet szükséges!
Az országban folyó néplázadás nyomán, amit már „III. szerb felkelésnek” is neveznek – a Vajdasági Magyar >
Egy másik stratégia
A Kardos Andrással folytatott vitájában Bauernek van egy elejtett mondata az eddigi ellenzék felelősségéről: „önkényuralmi rendszerek >
„Én bízom a falu jövőjében”
A napokban került a kezembe egy régi könyv Szentlászlóról, arról az Árpád-kori kelet-szlavóniai kis faluról, amelyet >
Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően
A jobb napokat is megélt Hét Nap – a Magyar Szóhoz, a Pannon RTV-hez és a >
A vitustánc folytatódik
Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >
PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK
A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >
Hét hónappal később
Az összecsődült tömeg hangosan kommentálta a történteket, az emberek végtelenül dühösek voltajk, soha még nem láttam >
A vereség tudomásulvétele
Tizenhárom év egy a politikai garnitúra életében nagy idő. Amit tizenhárom év alatt nem tudott megoldani, >
Politikusok a csendőrök sorfala mögött
Kritikusan gondolkodtam a 2000 után hatalomra kerülő pártokkal szemben is. De van egy különbség a 2000-ben >
Tito immár nem közéleti, hanem magánéleti téma
Azt viszont egymással versengve bizonygatták, hogy Tito idejében az ember éjfél után nyugodtan indulhatott az ember >