Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Aleksandar Vučić az iskolai eset utáni sajtótájékoztatóján, ahol tipikusan jó színészi teljesítményét hozva hol agresszív, hol meghatott volt, végül Koszovónál kötött ki, és saját magát sajnáltatta. Törvényt szegve rögvest nyilvánosságra hozta az elkövető diák pszichológiai kartonjának adatait, a szülők fizetésének nagyságát, bármit. Jelezzük, korábban élő adásban mutogatta a lefejezett és ledarált (!) maffiózókról szóló képeket. A múlt héten nem más, mint a New York Times írt arról, hogy éppen az elnök által támogatott maffiacsoport tette mindezt. Vučić nem is tagadta, narcisztikusan csak azt szajkózza, hogy otthon és a világban mindenki őt bántja, ezért ő a legnagyobb áldozat. Szerbhorváth György:

Déli szomszédunk múlt héten ismét térdig vérben gázolt. Előbb egy tizennegyedik életévét be sem töltött fiú ámokfutására került sor az egyik belgrádi általános iskolában. Apja pisztolyaival ölt meg nyolc diákot és a biztonsági őrt, megsebesítve további hét személyt, majd két napra rá a fővárostól nem messzi falvakban lövöldözött gépkarabéllyal egy huszonegy éves fiatal, itt nyolc halálos áldozat volt, és tizennégyen sebesültek meg, jó részük itt is életveszélyesen. Hogy mintakövetésről lenne-e szó, nehéz megmondani, de az iskolai mészárlás után vagy huszonöt olyan iskolai esetet regisztráltak, amikor vagy „eljátszották” a diákok a gyilkosságot, vagy éppen késelésig fajult a helyzet, egymást zaklatták.

Szerbiában a leggyakoribb jelző a „nezapamćena” lett, ami nagyjából annyit tesz, hogy az ország nem emlékszik ilyen tragédiára. Csak hát épp az a gond, hogy van mire emlékezni, és noha ilyen iskolai eset nem történt, hasonló jellegű és nagyságú, főleg családi tragédia annál inkább. Többek közt a Tisza menti Magyarkanizsán és Oromon 2015-ben hat embert ölt meg a gyilkos, a fenti példákkal ellentétben saját magát is. Tehát inkább az a baj, hogy végül minden ügyet a szőnyeg alá söpörnek, bejelentik a fegyvertartás szigorítását, az illegális eszközök begyűjtését, de az elszabadult tankhajó megy tovább. A két fiatal is apjuk fegyvereivel gyilkolt.

Szerbiában az utóbbi években körülbelül kétszázra nőtt a gyilkosságok száma, ezek java azonban a maffialeszámolások során történik meg, és ez a nyilvánosság ingerküszöbét kevésbé éri el. A közvéleményt kevéssé zavarja, ha a saját „négy faluk között” azt csinálnak, amit akarnak. Összehasonlításképpen: a harmadával nagyobb népességű Magyarországon 2020-ig, tíz év alatt a felére esett a gyilkosságok száma, ám 2022-re mégis újra megnőtt e szám kétszázharmincnyolcra. Kivált a családon belüli erőszakos cselekmények szaporodtak meg, ami szintén siralmas tendencia.

A baj inkább az, hogy a tragédiák után marad minden a régiben, az emlékezet lyukacsos. Így például amikor 2011-ben egy szerbiai fiú öngyilkos lett, mert zaklatták a társai, a jogászok csak évek után láttak neki a kiskorúak védelméről szóló törvény megírásának, ami azóta is a fiókban lapul.

A szerb hatalom ezekre az esetekre is morbid módon reagált. Az iskolai lövöldözéssel kapcsolatban az oktatásügyi miniszter az általa „úgynevezettnek” titulált nyugati értékeket hibáztatta. Demagóg szövegének se füle, se farka. Nem fejtette ki alaposabban, hogy az USA-beli iskolai lövöldözésekre, a globalizációra, az internetre vagy épp Sorosra gondol-e (mintha kedvenc Oroszországukban nem lett volna ilyen eset). A kormányfő annyit tudott mondani, hogy a szerb NER nem mondott csődöt, a szisztéma tökéletesen működik. Vučić elnök és a fő belügyér pedig előszeretettel kiált terrorizmust, noha az eseteknek nincs politikai, vallási hátterük.

Adódik a közhelyes értelmezés, hogy mindennek a háborús idők az okai, csak hát az elkövetők és az áldozatok zöme is 2000 után született. (Legutóbb egy megkattant háborús veterán 2013-ban ölt meg tizenhárom személyt Szerbiában.) A gyilkoláshoz persze fegyver kell, a nem regisztrált fegyverek egy főre jutó számát is megsaccolva úgy vélik, az USA és Jemen után Szerbia a harmadik: száz lakosra mintegy negyven kézifegyver jut, azaz minden felnőtt férfira egy darab. Szintén klisé, hogy Szerbiában hagyománya van a fegyvertartásnak, akinek nincs, az nem is férfi, s hogy tradicionális társadalomról van szó.

Az erőszak kultusza is szóba kerül, s nemcsak mint háborús örökség, hiszen az iskolákban is elharapódzott. Itt már inkább kereshetünk magyarázatot meg ellentmondást is. Tipikussá vált, hogy a diákok nemcsak egymást zaklatják (mint láttuk, akár öngyilkosságba kergetve társukat), de a tanárokat is, aztán a közösségi médiában terjesztik is a „vicces” felvételeket. Helyes, hogy a jog védi a diákokat (lám, egymás ellen mégsem), ám így gyakran a tanárok kapnak taslit, őket teszik felelőssé a gyerekek egymás közti erőszakoskodása miatt, és se szeri, se száma az olyan történeteknek, miszerint a szülők a tanárokat vegzálják, sőt feljelentik, ha rossz jegyet, figyelmeztetést kap a gyerek. Ilyen környezetben a tanárok tízszer meggondolják, mit jelenthet a nevelés avagy a fegyelmezés (utóbbi, mint olyan, már nem is lehetséges). A tanárok mellett a szülők is túlterheltek, ebből fakad a közhelyszerű értelmezés újabb eleme: inkább hagyják, hogy a gyerekeik a neten lógjanak, videójátékozzanak, ahonnan már, úgymond, csak egy ugrás a valóságos öldöklés.

Ami a hatalom által sugallt értékrendet illeti. Aleksandar Vučić az iskolai eset utáni sajtótájékoztatóján, ahol tipikusan jó színészi teljesítményét hozva hol agresszív, hol meghatott volt, végül Koszovónál kötött ki, és saját magát sajnáltatta. Törvényt szegve rögvest nyilvánosságra hozta az elkövető diák pszichológiai kartonjának adatait, a szülők fizetésének nagyságát, bármit. Jelezzük, korábban élő adásban mutogatta a lefejezett és ledarált (!) maffiózókról szóló képeket. A múlt héten nem más, mint a New York Times írt arról, hogy éppen az elnök által támogatott maffiacsoport tette mindezt. Vučić nem is tagadta, narcisztikusan csak azt szajkózza, hogy otthon és a világban mindenki őt bántja, ezért ő a legnagyobb áldozat.

Az újabb rendőrállami jellegű intézkedéseket illetően az is felmerült, hogy betiltják a valóságshow-kat, mert immár azok az erőszakot, egymás megalázását reklámozzák. Csak hát ezek épp a hatalomközeli Pink és Happy TV-n mennek még mindig elképesztő nézettséggel (bár a legbrutálisabb jeleneteket a fiatalok inkább a közösségi médiákban osztják meg). E műsorokban rendszerint akár gyilkosságért elítélt, büntetésüket már letöltött alakok is szerepelnek.

Nyilván mindennek van hatása a gyerekekre. Ahogy áttételesen annak is, hogy ezeknek a tévéknek a beszélgetős „elemző” műsoraiban a háborús bűnösöket nemhogy mentegetik, hanem éltetik, sőt, aki már szabadult, szerepelhet is, könyveiket pedig például a Honvédelmi Minisztérium adja ki. A legbizarrabb eset nemrégiben az volt, amikor az Újvidék melletti Káty iskolájában Nebojša Pavković hadseregtábornok tartott előadást a hazafiságról és a hősiességről. Ő 1998–1999-ben egész Koszovón irányította a 3. hadsereget, háborús bűnökért huszonkét évre ítélték Hágában. Önmagán túl még mi a morbid az előadásában? Nemcsak az, hogy ez lehetséges, hanem hogy mindezt videólinken tette finnországi cellájából. (Óvatos kérdés a finn börtönvezetőkhöz: ezt most így hogy?)

A szerb közvéleményt azonban ez nem érdekelte, ugyanakkor morálisan arra volt érzékeny, egy (elvileg) megtért bűnöző, aki néha szintén reality­sztár, hogyan vehetett föl klipet egy zenekarral az egyik iskolában – bár állítólag arról dalolva, hogy a diákok legyenek jók. Az iskola igazgatónőjét a második sorozatgyilkosság napján váltották le – felelős megtalálva, mindenki nyugodjon le…

Én inkább viszont azt mondanám, a hal Szerbiában is a fejétől bűzlik. Ez az illiberális rendszerek egyik, ha nem a legfőbb sajátossága.

 

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

SZEREPZAVARBAN

Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >

Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat

Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >

A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL

A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >

Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni

Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |