Ma Gedeon, Johanna névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Ódzkodva dicsérik a kisisteneket, a végén beállnak a sorba
Végel László
Nekem is a torkomon akad a szó, amikor a politikusok a fiatalokat dicsérik. Bizonyára van rá elégséges okuk. Krleža a fiatal horvát írók nyugati orientációját hollywoodi jellegűnek tartotta, és kifogásolta, hogy nem vesznek tudomást a környezetük drámájáról. Nem a kis egzotikus történetekre gondolt, hanem arra, hogy a történelem sorsfordító eseményei hogyan reflektálódnak a „saját környezetükben”. Az ifjúságot korrumpálják a jóléti illúziók, figyelmeztet, és megjósolta, hogy a 68-as nemzedék nagy része, boldogan vállalja majd, hogy a nagy társadalmi komédiánk boldog színésze legyen. Benő a fejük lágya. Előbb ódzkodva bírálják, aztán ódzkodva dicsérik a kisisteneket, a végén beállnak a sorba. Végel László:
2021. január 30., hétfő
Kinek kell ma Miroslav Krleža? Ezen töprengek az eddig napvilágot nem látott naplójegyzeteit (is) tartalmazó Hatvanas évek című könyvét lapozgatva. A mai irodalmi kánonok alig vesznek róla tudomást. A modernisták szerint túlságosan hagyományos, a hagyományokra esküvők szerint túlságosan modern, a horvátoknak nem volt elég horvát, a világpolgárok szerint túlságosan kötődik a horvát világhoz. A liberálisok szerint túlságosan közösségelvű, a baloldalon pedig azt róják fel, hogy megveszekedett individualista. Nem időszerű, hiszen túlságosan baloldali, szögezik le a széplelkek és lekicsinylőleg nyilatkoznak arról az íróról, akinek a szövegei manapság is rendkívül időszerűek, hiszen művei napjaink traumatikus kérdését, a nemzet és a baloldal viszonyát tárják fel, csakhogy regényeiben, drámáiban, esszéiben és naplójegyzeteiben a nemzeti identitás és a szociális státus egységbe kerül, ami manapság irodalmi körökben nem „ildomos”. Akad-e időszerűbb mű A Glembayaknál? Manapság győzelmi tort ülnek az újkapitalista Glembayok. A budai vagy a dedinjei villatulajdonosok, a vidéki úrilakok, udvarházak és kastélyok, a kis bácskai nábobok tulajdonosai móresre, illetve nemzeti érzésre okítják a nincsteleneket. Csakhogy éppen erről hallgatnak az új osztály nemzeti Glembayai és kedvenc írástudói.
Olvasom a könyvet és felkapom a fejem. Krleža többször is Sinkóról álmodott, én pedig kérdem: Kinek kell ma Sinkó Ervin? Krleža nyilván rossz előérzetten már 68-ban Sinkó Drvari naplóját emlegeti, azt a könyvet, amelyet a Forum Könyvkiadó a zúzdába küldött, pedig éppen a kilencvenes évek elején, a II. világháborús boszniai szörnyű állapotról szóló könyv lehetett volna az egyik legfontosabb olvasmányunk, hiszen a kilencvenes évek elején ugyanez tragikusan megismétlődött. A naplójegyzetek megannyi baljós előérzetről tanúskodnak, arról az országról, amelyet Krleža kis Európának nevezett. Időben, vagyis még 1968-ban Krleža felfigyelt Dobrica Ćosić próféciájára, mely szerint Szerbia elvesztette a II. világháborút és ott tart, hogy elveszítse a III.-at is. Naplójegyzeteiben az isiásszal küszködve számos érzékeny kérdést feszegetett. Miért nevezik nacionalistának, usztasának vagy fasisztának azt, aki olyasmit merészel állítani, hogy Dubrovnik mégsem szerb város? Hogy lehet horvát nacionalizmusról beszélni, amikor a titkosrendőrség archívumában több mint másfélmillió horvátországi polgár dossziéját őrzik? Miközben mindenki a demokráciáról fecseg, ő egyetlen tömör mondattal fogalmaz: „A demokrácia: az igen és a nem egyenrangú párbeszéde”. Nos, ettől a párbeszédtől nemcsak a szocialista rendszerben voltunk távol, hanem a napjainkban is nagyon távol vagyunk, miközben a demokráciáról fecsegünk. Az új osztály nacionalizmusa ugyanolyan csiricsáré, mint amilyen a régié volt. Nem udvarolt Krleža senkinek, még az ifjúságnak sem. Nekem is a torkomon akad a szó, amikor a politikusok a fiatalokat dicsérik. Bizonyára van rá elégséges okuk. Krleža a fiatal horvát írók nyugati orientációját hollywoodi jellegűnek tartotta, és kifogásolta, hogy nem vesznek tudomást a környezetük drámájáról. Nem a kis egzotikus történetekre gondolt, hanem arra, hogy a történelem sorsfordító eseményei hogyan reflektálódnak a „saját környezetükben”. Az ifjúságot korrumpálják a jóléti illúziók, figyelmeztet, és megjósolta, hogy a 68-as nemzedék nagy része, boldogan vállalja majd, hogy a nagy társadalmi komédiánk boldog színésze legyen. Benő a fejük lágya. Előbb ódzkodva bírálják, aztán ódzkodva dicsérik a kisisteneket, a végén beállnak a sorba.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hitler elégedetten bólogat a sírjában
A kormányközeli Magyar Nemzet szerint a náci fasizmust veszélyétől többé nem kell tartanunk, mert „letűnt a >
Pártideológiát szolgál a színház (is)?
Most ismét két színházat biztosított be magának újabb négy évre a pártírónő, a „mi Miránk” (Mirjana >
Amikor már késő elutasítani a cinkosságot
El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani >
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >