Ma Janka, Zsanett, Johanna, Nándor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Ez is sziszüphoszi munka volt
Végel László
Amit előre láttam, majdnem szó szerint bekövetkezett. Az elvándorlás felgyorsult, a fiatal magyar szakemberek egyre nagyobb mértékben távoztak, a magyarság lélekszáma baljósan csökkent, a párbeszéd lehetősége besszükült. Egy állításom azonban nem teljesült. A kisebbségi bársonyszékek nagyobb biztonságban vannak. Kedvetlenül teszem félre jegyzetemet. Végel László:
2023. január 28., szombat
Igazat adok Márainak, aki szerint nem elég naplót írni, hanem tulajdon naplónkat is időnként olvasni kell. Csak így van értelme a naplóírásnak. Ha naplót írok, akkor szinte naponta mérlegre állok és titok marad előttem, hogy mit mutat majd a mérleg. Erre döbbenek rá a rendszeresen vezetett nyomdakész naplóköteteim egyik másik példányát olvasgatva. Időnként csóválom a fejem, belátom saját botlásaimat, hiábavaló sziszüphoszi erőfeszítéseimet, téveszméimet, esetleg helytálló észrevételeimet. Azt vettem észre, hogy tévedéseim nem idéznek elő felháborodást, helytálló észrevételeimmel viszont magamnak okoztam károkat. Erre döbbenek rá a Családi Körben 2009. november 19-én közzétett megjegyzésemet olvasva „Sajnos – írtam - a vezetők egy részének gondolkodását végzetesen meghatározta az „egypártrendszerű pluralizmus” gondolata, ami nem csak a pluralizmust semmisíti meg, hanem az egységet is. Az óra az utolsókat üti, s nincs más remény, mint a túlélés, amelynek útját a közbékét hozó kisebbségi kerekasztal nyitná meg. Egy ilyen kerekasztal hiányzik immár 15 éve”. Miután az egypártrendszer magától értetődő gyakorlattá vált, hozzáteszem, hogy közel 25 éves késésben vagyunk. Ez a 25 év kétségkívül mély nyomokat fog hagyni a vajdasági magyarság történetében, hiszen az egész közép-kelet-európai rendszerváltás egyféle kerekasztallal, a közös játékszabályok elfogadásával kezdődött. Javaslatommal magamra maradtam, az évek múltak és senki sem hivatkozott rá, annak ellenére, hogy a tapasztalatok arra intettek, hogy valamit tenni kell. Aztán 2011. novemberében a Családi Körben kétségbeesetten megismételtem a javaslatomat. „Nehéz évek várnak ránk! Félő, hogy a fiatalok mind tömegesebben távoznak. Az alsó néposztályok élete egyre nehezebb lesz. Ez érinteni fogja a kisebbségi tömegeket is. Tehát nem viszálykodni kéne a profi politikusoknak. Nem azzal, hogy melyik párt törpe és melyik a gigászi, ne azt keressük szüntelen, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt bennünket. Arra is érdemes lenne figyelni, hogy megtorpant a szerbiai EU-csatlakozás dinamikája. Szerbia lakosságának többsége elfordult az EU-tól. A Szerb Haladó Párt máris bejelentette: szóba sem jöhet az EU, ha annak Koszovó „rejtett elismerése” az ára. Ugyanezt hirdeti a koalíciós partner, a Szerbiai Szocialista Párt is. A kisebbségre nézve ez nem múlik el következmények nélkül. Mondhatnak a politikusok, amit akarnak, de a hétköznapi életben a csatlakozási dinamika megtorpanása gerjeszti a kisebbségellenességet. Ez sokszor nehezen kitapintható, de annál veszélyesebb. Igaz, nem érinti a magyar funkcionáriusokat (ők továbbra is megkapják a maguk bársonyszékeit, bár lehet, hogy kevesebbet, mint eddig). A Milošević korszakban sem ők voltak a szenvedő alanyok, hanem a kisemberek. Népszámlálás, gazdasági válság, EU-ellenesség! Nehéz napok várnak ránk, a politikai elitben pedig növekszik a széthúzás. Olyan nehéz lenne közös asztal mellé ülni és okos, értelmes, nyílt párbeszédet folytatni, amelynek a sztenogramja nyilvánosságra kerül? Akkor legalább a magyar választópolgárok látnák, hogy miben rejlik a különbség. Már régen emlegetem a kisebbségi kerekasztal fontosságát, sajnos, próbálkozások történtek ugyan, de igazából nem került sor rá.” Amit előre láttam, majdnem szó szerint bekövetkezett. Az elvándorlás felgyorsult, a fiatal magyar szakemberek egyre nagyobb mértékben távoztak, a magyarság lélekszáma baljósan csökkent, a párbeszéd lehetősége besszükült. Egy állításom azonban nem teljesült. A kisebbségi bársonyszékek nagyobb biztonságban vannak. Kedvetlenül teszem félre jegyzetemet. Ez is sziszüphoszi munka volt.
Következő cikk: Miért kell Putyinnak kudarcot vallania?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén
Nyugalmas délelőtt, nem érdekelnek a hírek. Ébredezik bennem a politikai csömör. Attól tartok, hogy a jelenlegi >
Milyen országban élünk? (2.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Mi is elpilledtünk
A bűnösökre lehet felfelé mutogatni, de sokkal nehezebb lenne arról a mélységében rejtezkedő kollektív eszmékről szólni, >
Milyen országban élünk? (1.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Egy nagy játszma névtelen szereplői lettünk
Ez a közérzet túlvan a szokásos politikai vitákon, nem nevezhető szimpla Orbán-ellenességnek, sokkal inkább a rendszerváltási >
Hol a Lovas? Itt a Lovas!
Családi ügyek címmel közölt terjedelmes írást a Magyar Narancs legújabb számában Krusovszky Dénes a hetilap állandó >
Pásztor István: „Büszkén vagyunk őrkutyák”
A „tisztújítás” abból áll, hogy Pásztor Bálint nevű fia maradt a párt második számú alelnöke, és >
Gyenge biztosítékok – téves cím(ké)zés
Balla Lajos, a Szabad Magyar Szó (SZMSZ) oldalán szólt hozzá a blogomon közölt „utolsó (??) két >
Minden egyes fogalom bumeráng lett
Sinkó dilemmák - ma. Megbuktatható-e az autokrácia parlamentáris úton vagy pedig csak erőszakkal? Választásokkal? Forradalommal? Nem >
NEM „ŐRKUTYÁK”, HANEM TÁNYÉRNYALÓ PINCSIK
Varjú Márta főszerkesztő és Máriás Endre főszerkesztő-helyettes irányításával a Magyar Szó nem az itteni magyar közösséget, >
Talán ma sejtik, hogy rosszabbul élünk
Feltételezem, hogy egymás megismerése valójában a különbségek feltárásával is jár. Jelenleg egymás ismerete egyoldalú. Hála a >
„Az erő nem fogyott el” – csak a közösség!
– Nem a lelkek száma határozza meg a teljesítményt, hanem a lelkek nagysága – mondja a >