Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Putyin totális háborúja
Oroszországban ugyanaz az egydimenziós nacionalista világszemlélet működik, mint a száz évvel korábbi Szovjetunióban, globális felelősségről, józan belátásról vele kapcsolatban beszélni ostobaság, gyávaság, sőt arcátlanság egész civilizációnk létérdekei szempontjából. Az, aki visszaretten, vagy opportunista megközelítést javasol Putyinnal szemben – ilyen Orbán és a nyugati baloldal és szélsőjobboldal egy része – az könnyedén átlép a 20. század tanulságain, vagyis segít megismételni az emberiség korábbi tragédiáit. Nem arról van tehát szó, hogy hagyományos, nem-hagyományos vagy nukleáris fegyverekkel fékezzük-e meg Putyint és rendszerét, hanem arról, hogy Putyin máris totális háborút visel ellenünk. Nekünk pedig ennek megfelelően kell felvennünk a kesztyűt vele szemben. Ara-Kovács Attila:
Nagy, néha parttalan vita bontakozott ki arról mostanában, hogyan viselkedjék a Nyugat, ha Oroszország mégis az atomfegyverekhez nyúlna. Ahhoz, hogy ebben a kérdésben valamelyest is világosan lássunk, mindenekelőtt tisztáznunk kell: orosz részről milyen nukleáris fegyverek jöhetnek számításba.
Tekintettel az eddigi orosz ukrajnai hadászati teljesítményre, elmondható, ha Oroszországnak nem volt eddig elég energiája a kisebb befektetéssel karbantartható és fejleszthető, hagyományos hadászati eszközök gyártására – amilyenek mondjuk a páncélosok és a repülők –, hogyan lehetett volna elég forrás ahhoz, hogy a méregdrága atomarzenált modernizálja, netán belefogjon technológiai fejlesztésekbe. Ukrán forrásból ismeretes: az Oroszországnak a Budapesti Memorandumban (1994) foglaltaknak megfelelően átadott, korábban Ukrajna területén tárolt atomarzenál szavatossági idege 1997-ben lejárt; ezek átvizsgálása és a hadrendből való kivonása azonban nem történt meg, így esetleges bevetésük legalább akkora kockázat Oroszországra nézve, mint az ellenségesnek nyilvánított nyugati célpontokra.
Más, de talán még ennél is fontosabb kérdés, hogy a nukleáris technológiával foglalkozó orosz értelmisági réteg az elmúlt harminc évben lényegében nyugatra vándorolt. Az ő közléseikből az amerikai és szövetséges szolgálatok eléggé részletes valós képet formálhattak arra vonatkozóan, milyen állapotban van az orosz atomarzenál eleve Oroszországban tárolt vagy hadrendbe állított része, hol vannak annak sebezhető pontjai, mire lehet számítani velük kapcsolatban, és mire nem.
Az amerikai sajtóban lehetett legutóbb olvasni arról, hogy komoly vita folyik a Fehér Ház – vagyis a politikai szféra – és a hadvezetés között arról, miként lehet megfékezni a gátlásait végképp levetkőző Vlagyimir Putyint. A Fehér Ház „hagyományos” katonai megoldásokat szorgalmaz, s ez bőszíti mindazokat, akik egy nukleáris támadásra csak nukleáris ellentámadást tartanak kellő válasznak. Ám az Egyesült Államokban – szöges ellentétben Oroszországgal – 1991 után sem áll meg az élet, számos olyan titkos újításról hallani, még ha nem is konkrét formában, melyek nem minősülnek nukleárisnak, ám ettől még – és már rég – nem hagyományosak. A „csillagháborús” terveknek is egy része – még ha kis része is – megvalósult, a Kreml terveire ma már akár az űrből is lehet csapást mérni nem nukleáris eszközökkel.
A február 24-i, Ukrajna elleni támadást az amerikai hírszerzés nagyon pontosan „megjósolta”. Meggondolatlanság lenne azt hinni, hogy egyéb orosz manőverekről ne értesülne a Nyugat kellő időben, és szakpolitikusokkal értekezve, érveikből egyáltalán nem lehet arra következtetni, hogy egy komoly előrejelzést ne követne megelőző, vagy azonnali megtorló, illetve akárcsak semlegesítő beavatkozás.
A nyugati politikai vezetésnek azonban más szempontokat is figyelembe kell vennie. Nevezzük ezeket olyan történelmi felelősségnek, mely a 20. század tapasztalataiból fakad, s amelyet az átlagember manapság gyakorta már figyelmen kívül hagy. Nacionalista ideológiában, területszerzési mániában, felsőbbrendűségi elvakultságban Putyin Oroszországa nagyjából leképezi azokat a kihívásokat, melyeket az első és a második világháború során Németország jelentett Európa számára. A hivatalos orosz politikai elit gondolkodása legjobb esetben száz esztendővel kullog az események, tehát a demokratikus nyugati világ tapasztalatai mögött, s a második világháborúból emlékként, csak saját brutális győzelmeire, s nem azokra a veszteségekre fókuszál, amelyek a világégést övezték. Sztálin Szovjetuniója soha nem gondolt saját népének kényszerű óriási áldozatára, miért gondolt volna azokéra, akikkel szemben fegyvert fogott? A mai Oroszország – a jelek szerint – egyáltalán nem szán figyelmet azokra a csapásokra, melyeket Putyin rendszere 2000 óta az orosz népre mér, miért is gondolna arra, hogy milyen szenvedést okoz ezzel másoknak? Oroszországban ugyanaz az egydimenziós nacionalista világszemlélet működik, mint a száz évvel korábbi Szovjetunióban, globális felelősségről, józan belátásról vele kapcsolatban beszélni ostobaság, gyávaság, sőt arcátlanság egész civilizációnk létérdekei szempontjából.
Az, aki visszaretten, vagy opportunista megközelítést javasol Putyinnal szemben – ilyen Orbán és a nyugati baloldal és szélsőjobboldal egy része – az könnyedén átlép a 20. század tanulságain, vagyis segít megismételni az emberiség korábbi tragédiáit.
Nem arról van tehát szó, hogy hagyományos, nem-hagyományos vagy nukleáris fegyverekkel fékezzük-e meg Putyint és rendszerét, hanem arról, hogy Putyin máris totális háborút visel ellenünk. Nekünk pedig ennek megfelelően kell felvennünk a kesztyűt vele szemben.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >