Ma Kálmán, Ede, Edvárd névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
A kisebbségieknek maradnak a helyi színek
Végel László
Grendel prózáját csak azért is olvasgatom, mert úgy érzem eléggé megfeledkeztek róla, amin nincs mit csodálkozni, mert a határon túli magyar írók nehezen sorolhatók egyik vagy a másik uralkodó magyar kánonba, ami azzal jár, hogy gyorsan megfeledkeznek róluk, legfeljebb azt jegyzik meg, hogy érdekes dolgokat irt a felvidéki emberről, tehát afféle magyar idegenszerűséget képviselnek. A nagy emberi sorskérdésekről magyarul állítólag csak Budapesten írnak. A kisebbségieknek maradnak a helyi színek. Egészen pontosan: a budapesti helyi szín egyetemes, s kisebbségi pedig partikuláris. Végel László:
2022. augusztus 29., hétfő
Nem véletlenül akadt meg a szemem a szlovákiai Grendel Lajos a Szabadság szomorúsága (2002) című kötetének egyik mondatán. Barátja rábeszélésére budapesti tartózkodását meghosszabbítva jól esett hallani, hogy körülötte mindenki anyanyelvén beszél. A mondat azért keltette fel a figyelmemet, mert a Wittgenstein szövőszéke című naplójegyzetemben nekem is hasonló élményben volt részem Budapesten. 1992-es naplójegyzeteim tanúsága szerint engem az anyanyelvű gyerekzsivaj lepett meg, hiszen csak családi vagy a szűk baráti körben szokott ahhoz a fülem, az utcákon és a tereken nem találkoztam vele. Az is meglepett, hogy a Patyolatban magyarul írták ki a számlát, a telefonon is csak magyarul kerestek. „Természetesnek tartottam, hogy magyar vagyok, és soha többé nem lehetek más. Megszoktam, hogy mindenütt átutazó vagyok, s a kinőtt bensőségesség iránti nosztalgián kívül nem éreztem nagyobb megrendülést szülővárosomban sem, mint akármelyik romos ferencvárosi bérház körfolyosóján”, folytatja Grendel. Különös együttérzéssel olvastam Gendel sorait, hiszen azokban az időkben, de azóta is, hol jobban, hol kevésbé a senkiföldjére tartó átutazónak neveztem magam. „Amikor csak átkelek a határon, tekintetem a senki földjére téved. Ott lenne a helyem. Nem sikerült. Merjem-e kívánni, hogy oda temessenek és síromra egy határkarót helyezzenek”, jegyeztem fel a naplójegyzetekben. Grendel prózáját csak azért is olvasgatom, mert úgy érzem eléggé megfeledkeztek róla, amin nincs mit csodálkozni, mert a határon túli magyar írók nehezen sorolhatók egyik vagy a másik uralkodó magyar kánonba, ami azzal jár, hogy gyorsan megfeledkeznek róluk, legfeljebb azt jegyzik meg, hogy érdekes dolgokat irt a felvidéki emberről, tehát afféle magyar idegenszerűséget képviselnek. A nagy emberi sorskérdésekről magyarul állítólag csak Budapesten írnak. A kisebbségieknek maradnak a helyi színek. Egészen pontosan: a budapesti helyi szín egyetemes, s kisebbségi pedig partikuláris.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Mit ér a polgár, ha választó és magyar? Helyzetjelentés a szabadkai plakátháborúról
Portré tekintetében Kasza valóban kissé vöröses. „Mintha elpirult volna szégyenében!” – jegyezte meg egy VMDK-s újságíró >
Miféle felelősséggel tartoznak a diktatúra polgárai?
Ők felmenthetők, amennyiben nincs semmiféle funkciójuk és nincs semmiféle befolyásuk a közéletre. Azonban ugyanez a válasz >
A 3-as lista lehet a VMSZ sírásója
Történelmi jelentőségű lehetne, ha évtizedek után ismét létrejöhetne egy pluralista vajdasági magyar politikai képviselet, amelyben nem >
A VMSZ „politikai prostituáltak gyülekezete”, vagy „elvszerű, gerinces emberek sokasága”?
Az október 25-i választások a VMSZ sorsát is megpecsételhetik. Amennyiben az egyetemisták listája győzne a választásokon, >
VMDK: Pásztorék ismét ködöt árulnak a Tisza-menti szavazóknak
A Tisza-menti régió lakói – akiknek a mindennapi életben, a kórházi ellátásban és a hivatalos ügyintézésben >
Létezik alternatíva
Ahogy látom, új arcok, új nevek tűnnek fel, ami nyilván komoly közéleti frissülést jelez. És ez >
Távoli, és mégis élő
Az a nehéz, hogy én most pont ugyanannyit éltem itt, Magyarországon, mint amennyit otthon. Nagyon érdekes >
A diákok küldetése Vučić megbuktatása
Ha a Szerb Haladó Párt csalásokkal és erőszakkal hatalmon maradna, az teljessé tenné Szerbia autoriter pályáját, >
Most ki lesz az oka?
Ki fog győzni, és ki lesz ennek az oka? Mit lehet tudni. Végső fokon ki elég >
A VMSZ haladó képviselője
Kovács Elvirának, Fremond Árpádnak, a Magyar Nemzeti Tanács elnökének és Demo Beriša ügyvezető kisebbségügyi miniszternek egyebek >
Lehetséges-e ezt befejezni szép, tiszta fehérkesztyűs kézzel?
Nem számolnak azzal a tömeges számonkérő indulattal, amellyel Budapesten szembesültem. Nem lebecsülendő a veszély, hogy az >
Vajon az új nemzedékek értik-e Pančićot és Eörsit?
Erre a kérdésfelvetésre az is ösztönzött, hogy a magyarországi rendszerváltást valójában a fiatalok döntötték el. Az >