2022. november 30. Szerda
Ma András, Andor, Andrea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Hontalanul (8)

Hátra harc!

A délszláv válság hiteles története

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Hátra harc!

1992 közepe táján még arra is vállalkoztam, hogy megmagyarázzam a zavaros délszláv fejleményeket. Ha valaki mégsem lesz sokkal okosabb soraim elolvasása után, csak magára vethet. Bódis Gábor:

Kohn megy az utcán, és azt hajtogatja: nem értem, nem értem. Megszólal a rabbi: mit nem értesz Kohn, majd én megmagyarázom. De rabbi, feleli Kohn, megmagyarázni én is tudom, de nem értem.

A szívnek meg kell szakadni! Hasfelmetsző Jack boszniai szerb változata, egy jelképes nevű személy, egy bizonyos Koljević, azon kesereg, hogy a Boszniában bevezetett általános mozgósítás miatt az ottani szerb fiatalok is veszélybe kerültek.

Mintha nem éppen miatta és pszichiáter barátja (Radovan Karadžić) miatt kellett volna mozgósítani. Erről már csak az a frissiben hallott vicc jut eszembe, hogy:

Kérdés: Miért haltak ki a dinoszauruszok?

Válasz: Mert ráfutottak a védtelen szerb népre.

Ennyit a kőkorszakról, amely most vette kezdetét a Balkánnak ezen a fertályán. Egyelőre hárman tartják a kezükben a kőbaltát: Milošević, a barlangjában ülő Kőkorszaki Szaki, Bulatović, aki azelőtt Senki Alfonz néven jutott be a világirodalomba, és Dobrica, az NBA (a Nemzet Bolsevik Atyja). No mármost, jól értesült belgrádi körök tudni vélik, hogy a Szaki, aki időnként cseveg az egyetemistákkal, akik viszont nem előbbre valók, mint egy földművesszövetkezet tagjai, nos, a Főnök egy katonai támaszponton várja a helyzet alakulását. Merthogy a washingtoni BB (Bush & Baker) már régen kitűzte a fejére a vérdíjat. „Jugoszlávia jöhet, de csak ha Milošević töri a követ.” Vagyis: „Addig jár a korsó a kútra, míg nem eresztik útra.”

A nemzet ellensége jelen pillanatban az Egyetem. A hatalmas forradalmi hagyományokkal rendelkező belgrádi univerzitás mindezidáig ódzkodott szembeszegülni a hatalommal, és inkább az örök vadászmezőkön is veszélyeztetett szerb nép védelmében pufogtatott harcias jelszavakat. De mit ad Isten? Az alattomos Nyugat bevezeti a szankciókat, és egyszerre felébred bennünk a demokrácia iránti osztatlan szerelem. A történet szép, még ha nem is igaz. Ez a dicső ifjúság – amely, ha kellett, tudott bátran kiállni az egypártrendszer csodálatos intézménye mellett, mert szíve felett hordta a bajusztalan Vezér melengető képét – most megtáltosodott.

Nekem ez arra hasonlít, mint mikor valaki egy ledöntött Lenin-szobrot leköp. Eszméletlen bátorság kell hozzá.

Mindegy. Ez van, ezt kell (de már mióta?) szeretni. A távolról jött krónikás egy kedélybeteg egykedvűségével állapítja meg, hogy a demokratikusnak nevezett szerb ellenzék helyezkedik a kisjugoszláv politikai palettán. Eddig is azt tette, csakhogy most már a szankciók kényszere is a nyakába szakadt. Pedig az ellenzék sem akart semmi mást, mint a Nagy Politikai Ellenfél. Legfeljebb csak többet.

Az igazi szerb ellenzéki (csodák csodájára van ilyen!) először is felemelné három ujját, és bocsánatot kérne a világtól, majd a mellette élő testvérnépektől. Ezt követően kijelölne egy helyet, például Kragujevacot, ahol felelősségre vonnák a háborús bűnösöket. Egy-két politikust és nagyon sok újságírót, akiknek a lelkén több áldozat szárad, mint gondolnánk. Egy hivatás teljes lejáratásának voltunk és vagyunk szemtanúi ebben a véres „hazában”. De ez a legkisebb veszteség. Ennél sokkal borzasztóbb, hogy riporterek és szerkesztők teljesen valótlan hírei alapján olyan kannibalizmus szabadult fel, amelyhez mérhető még nem volt ebben az évszázadban.

Vigyázat, a vád súlyosságát fokozza, hogy az említett periódusban volt egy fasizmus és egy sztálinizmus is.

Sokszor beszélgettem józanul gondolkodó emberekkel (ilyenek is vannak!), akik szerint a horvát rezsim sem jobb a szerbiainál. Merthogy itt legalább megjelenhet egy Vreme, egy Napló, egy Monitor, egy Studio B. Ott meg leállítják a szinte egyetlen független lapot, a Danast. Sőt a hivatalos állami politika szintjére emelték a cenzúrát. Ez így igaz. És nincs semmilyen csakhogy. Legfeljebb annyit merészkednék megállapítani, hogy a háborút nem az a Tito-féle tábornok (Tuđman) kezdte el, aki tényleg egy, enyhén szólva is, nemzetieskedő garnitúra jelképe. Ő egy torzkép összetevő eleme, de ennél se több, se kevesebb. Sőt beleillik a kelet-európai posztkommunista rendszerek színskálájába. A kommunizmust a nacionalizmus váltotta fel. Nálunk kannibalizmus, másutt nemzeti nyöszörgés formájában. A kimenetel mindenütt azonos, legfeljebb másutt kevesebb áldozattal jár.

Ékes példa erre, hogy az említett rendszerek (kivéve a tankok által fenyegetett Szlovéniát és Horvátországot) nem voltak képesek egy tisztességes kisebbségi törvényt meghozni. Véletlenül? Korántsem. A többség mindenkori arroganciájáról van szó.

Végül arról szeretnék szólni, hogy a címben említett jelszó, sajnos, az egyre sekélyesedő honi (vajdasági) tájékoztatásunkra is vonatkozik. A hatalom a társadalmi és szellemi perifériára szorult, lelkileg megingott személyek segítségével akarja áttörni a pártatlan újságírás védőfalát. Ezt próbálja először durván (lásd a Vajdaság Főszerkesztőjének módszereit), majd, amikor ez nem megy, ravaszabb húzásokkal megoldani. Ez történt egyetlen napilapunk (Magyar Szó) esetében is, amelynél már érezni a szerkesztéspolitika „símulékonyságát”. A Napló csak szomorúan állapíthatja meg: egyesek ismét törököt fogtak.

1992. június 24.

 

 

2022. június 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az egyház közösségteremtő esélye

Ahhoz azonban, hogy az egyház hatékony lehessen, új dimenziókkal kell gazdagodnia, ezt újabban éppen Ferenc pápa >

Tovább

Az EP üzenete Szerbiának: „Szankciók Oroszországnak, csak aztán az európai pénzek”

Deli és Kovács nem azt mondják, hogy Szerbiának teljesíteni kell az Európai Unióba való tagfelvételi követelményeket >

Tovább

Novemberi tézisek

A magyar állam egészét, intézményeit és szabályrendszerét behálózzák a hatalmon lévők magánérdekei és érdekeltségei. Mivel az >

Tovább

Öreg Anna közleményben nyilvános televíziós vitára hívta Pásztor Bálintot ·

„Sorolhatnám még, mindazokat a szégyenteljes technikákat, amelyekkel próbálja félrevezetni a nyilvánosságot. Látom, úgy gondolja, hogy senkinek >

Tovább

Az EU nem akarja látni, hogy egyfolytában a bolondját járatják velük

Szóval, ha az EU látni akarná, hogy ezek a törvények még alig születtek meg és máris >

Tovább

Ez nem az a Magyar Nemzeti Tanács!

Nem fogadható el az egypárti, demokráciaellenes szavazáson létrehozott nemzeti tanács, mivel Pásztor István önkényuralmának lesz alárendelve. >

Tovább

A listára fel sem kerülhettek volna!

A választási gyakorlat szerint az lista 1. számú jelöltje Fremond Árpád lehet az MNT új elnöke. >

Tovább

A „győztes” Pásztor/Lovas-lista (2.)

Akármilyen határozatot is hoz a Köztársasági Választási Bizottság, a 2022. évi Magyar Nemzeti Tanácsi választásokat az >

Tovább

„Győzött” a Pásztor/Lovas-lista

Ami a nemzeti tanácsi választással történik az most egy időre meghatározhatja a közösség helyzetének alakulásét, fejlődését, >

Tovább

Kompromisszumok egyszeri használatra

Az idei parlamenti választásokon a szélsőjobb pártok hirtelen megerősödtek és a jussukat követelik, viszont Vučić pártja, >

Tovább

Pásztor Bálint: „A VMSZ nem kért magának túl sokat”

A VMSZ, tehát, „nem kért magának túl sokat”, a közösségnek pedig éppen semmit. A Szerb Haladó >

Tovább

Ljubomir Simonović: „Az államot mindenható dilettánsok irányítják”!

Mit tettek Vajdaság AT szervei „a nemzeti kisebbségek – nemzeti közösségek hivatalos nyelv és íráshasználatának törvénnyel >

Tovább