Ma Angéla, Petronella névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Hontalanul (6)
Háborúra ború
Avagy: a rózsák még mindig illatoznak
Bódis Gábor
1. A különböző délszláv törzsek ifjú képviselői azért nem estek egymás torkának, mert a sorozatos oktatási reform kilőtte belőlük a lingvisztikai érzékenységet, és nem ismerték fel a számukra ellenséges idegen nyelvet.
2. Tömegmészárlásra azért nem került sor, mert a gyors és idejekorán való reagálásáról közismert amerikai adminisztráció bevetette legújabb csodafegyverét, a záport (A Pentagon irattárában Z-12/92 megjelölés alatt szerepel, mint szigorúan bizalmas okmány.)
3. A harmadik és egyben legvalószínűbb magyarázat, hogy a magyar közeg volt jótékony hatással Arkan, Paraga és Janša követőire. Szerencsés körülmény, hogy a magyarok jelen pillanatban a saját médiaháborújukkal vannak elfoglalva, és emiatt már nem jutott fegyver, amit nagy pompával és a titkosszolgálatok bevonásával kiosztottak volna az acsarkodók között. Bódis Gábor:
Krónikásuknak az a kivételes alkalom adatott meg, hogy 1992-ben szemtanúja lehetett a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság újbóli megalakulási kísérletének. Mindjárt előre bocsájtom: különösebb aggodalomra nincs ok, a kísérletet elmosta az eső.
Ez a furcsa égi tünemény a budapesti Népstadion jobb oldalsó tribünjén játszódott le. A jelképes nevű világzenekar, a Fegyverek és Rózsák sikertelen koncertjére nemcsak a közép-európai országok szegecsekkel díszített, bőrdzsekibe öltözött fiataljai érkeztek, hanem egy valamikori ország hasonló egyenruháiba bújtatott ifjai is. A „magyar tengerben” foltokban fordultak elő szerbek, horvátok és szlovénok. Még egy újdonsült zászló is előkerült.
Biztonságpolitikai okokból a tribünön azonnal be kellett volna vezetni a rendkívüli állapotot, a magyar kormánynak pedig kérni a kéksisakosok sürgős betelepítését a lelátó korlátjai mentén. Sőt, az eredetileg szendvics és kóla tömeges árusítása céljából felemelt sátrakat át kellett volna alakítani menekülttáborokká. Mindebből azonban nem láttunk semmit, mert, mint már említettem volt, a rendkívül modortalan amerikai banda koncertjét elmosta a májusi zápor. Esőisten siratta Jugoszláviát? Aligha! A jövendő múltkutatóinak lesz a feladata, hogy fényt derítsenek a budapesti éjszaka e „rejtelmére”. Szerény hozzájárulásomat igyekszem az alábbiakban közölni.
1. A különböző délszláv törzsek ifjú képviselői azért nem estek egymás torkának, mert a sorozatos oktatási reform kilőtte belőlük a lingvisztikai érzékenységet, és nem ismerték fel a számukra ellenséges idegen nyelvet.
2. Tömegmészárlásra azért nem került sor, mert a gyors és idejekorán való reagálásáról közismert amerikai adminisztráció bevetette legújabb csodafegyverét, a záport (A Pentagon irattárában Z-12/92 megjelölés alatt szerepel, mint szigorúan bizalmas okmány.)
3. A harmadik és egyben legvalószínűbb magyarázat, hogy a magyar közeg volt jótékony hatással Arkan, Paraga és Janša követőire. Szerencsés körülmény, hogy a magyarok jelen pillanatban a saját médiaháborújukkal vannak elfoglalva, és emiatt már nem jutott fegyver, amit nagy pompával és a titkosszolgálatok bevonásával kiosztottak volna az acsarkodók között. Csak dörzsölt kémkutatók fedezték fel, hogy a Fegyverek és Rózsák rövidnadrágos hadseregével egyidejűleg Budapesten járt Habsburg Ottó. A Népstadion őrei már alkalmazkodtak: sárga-fekete egyenruhába öltöztek.
Csak egy apró kitérőt engedek meg magamnak a korszellem alaposabb érzékeltetése miatt. Azokban a napokban krónikásuk sorban állt (kelet-európai szokás, amelynek mottója: ha valaki hátat fordít, az nem a hűtlenség jele, hanem annak hogy sorképzés céljából felkínálja szolgálatait) a parlament egyik bejárata előtt több más ajkú tudósítóval együtt, hogy egy sajtóértekezletre bejusson. A szigorú kiskatonák, akik levették a csillagot a sapkájukról, minden újságírót egyenként ellenőriztek – a régi jó szocreál stílusban. Az önök krónikása otthon felejtette szájkosarát, s miután az idő elhúzódása miatt értelmetlenné vált a bejutás, hangosan megjegyezte:
– Visszajöttek volna a kommunisták?
– Miért, mikor mentek el? – szólalt meg az egyik kollegina.
Tehát a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság újraalakításának kísérlete kudarcba fulladt (a lehetséges okokat lásd fent!), maradt mindenki magára. Ez természetesen Szerbiának a legnehezebb, mert (nem teljesen alaptalanul) arra támaszkodott, hogy az egész világ a kruševaci borpárlat, vendéglátás és fosztogatás bámulója. A gabonából készült italokhoz szokott amerikaiak azonban megelégelték a szerb virtust, mert csodák csodájára rájöttek, hogy ki borította lángba a volt Jugoszláviát. Ebből a késedelemből, sajnos, azt a magunkra nézve hátrányos következtetést is le kell vonnunk, hogy a washingtoni BB (Bush-Baker) mindeddig inkább adott Milošević, mint a Napló szavára.
Lehet viszont, hogy a világ egyetlen nagyhatalmának a közeljövőben újabb szerb beszélgetőpartnerrel kell szembenéznie: a csetnikvajdával. Nem ijesztgetésnek szántam eme megállapításomat, csupán azért vetettem papírra, hogy rámutassak a dolgok várható leegyszerűsödésére. Šeselj ugyanis nyíltan kimondja azt, amit elvtársa, a dedinjei Visszarionovics letagad. A végeredmény azonban mind a kettőnél ugyanaz: nácizmus. Szinte teljesen mindegy, hogy egy nemlétező ország választási bohózatából ki kerül ki győztesen. A történelmi tapasztalat szerint ez a szerep a csetnikvajdát illetné meg, hiszen a burkolt fasizmus időszakából már rég átléptünk a nyílt fasizmus korszakába. Nemzetközi szempontból a helyzet nem olyan, mint Hitler Adolf idején volt, mert a káplár ellen összefogott majdnem az egész világ. Náci duónk azonban nem ér ennyit a világnak. Pedig krónikásuk régi hitvallása, hogy a rákos daganatot nem lehet aszpirinnal gyógyítani, hanem csakis – légierővel.
1992. május 27.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén
Nyugalmas délelőtt, nem érdekelnek a hírek. Ébredezik bennem a politikai csömör. Attól tartok, hogy a jelenlegi >
Milyen országban élünk? (2.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Mi is elpilledtünk
A bűnösökre lehet felfelé mutogatni, de sokkal nehezebb lenne arról a mélységében rejtezkedő kollektív eszmékről szólni, >
Milyen országban élünk? (1.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Egy nagy játszma névtelen szereplői lettünk
Ez a közérzet túlvan a szokásos politikai vitákon, nem nevezhető szimpla Orbán-ellenességnek, sokkal inkább a rendszerváltási >
Hol a Lovas? Itt a Lovas!
Családi ügyek címmel közölt terjedelmes írást a Magyar Narancs legújabb számában Krusovszky Dénes a hetilap állandó >
Pásztor István: „Büszkén vagyunk őrkutyák”
A „tisztújítás” abból áll, hogy Pásztor Bálint nevű fia maradt a párt második számú alelnöke, és >
Gyenge biztosítékok – téves cím(ké)zés
Balla Lajos, a Szabad Magyar Szó (SZMSZ) oldalán szólt hozzá a blogomon közölt „utolsó (??) két >
Minden egyes fogalom bumeráng lett
Sinkó dilemmák - ma. Megbuktatható-e az autokrácia parlamentáris úton vagy pedig csak erőszakkal? Választásokkal? Forradalommal? Nem >
NEM „ŐRKUTYÁK”, HANEM TÁNYÉRNYALÓ PINCSIK
Varjú Márta főszerkesztő és Máriás Endre főszerkesztő-helyettes irányításával a Magyar Szó nem az itteni magyar közösséget, >
Talán ma sejtik, hogy rosszabbul élünk
Feltételezem, hogy egymás megismerése valójában a különbségek feltárásával is jár. Jelenleg egymás ismerete egyoldalú. Hála a >
„Az erő nem fogyott el” – csak a közösség!
– Nem a lelkek száma határozza meg a teljesítményt, hanem a lelkek nagysága – mondja a >