2024. március 28. csütörtök
Ma Gedeon, Johanna névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Hontalanul (4)

A SZER

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A SZER

Ebben az időben már több újvidéki, sőt naplós is Budapesten tengette az életét. Németh Árpád és Hajni a Sky News-al a boszniai háborút járta, de itt volt a bázisuk. Kovács Laci és Korpa Béci az Új Magyarország külpolitikai rovatát erősítették. Gáspár Misu, Mucsi Géza, Balázs Attila egy ideig a Pesti Hírlapnál voltak, amelynek szerkesztősége a Belvárosban, az V. kerületben, valahol az Október 6. és a Mérleg utca környékén volt. Egy közeli, a legnemesebb szocialista értékeket ápoló lebujban találkozgattunk. Ott fogant meg a zseniális, biztos és gyors meggazdagodást garantáló ötletünk: čituljás azaz gyászjelentéseket közlő újságot csinálunk. Bódis Gábor:

Mert ez az anyaországban nem honosodott meg úgy, mint a volt Jugoszláviában. Még egy kicsit tökélesítettük is a tervet: az egyik fele gyászjelentéses lesz, a másik fele esküvős. Nem emlékszem, hogy ez miért ment füstbe. Talán csak nem megint a fránya pénz miatt?

Polgári foglalkozásként bejártam a SZER irodába és vidáman írtam a haditudósításaimat, amikor beütött a mennykő. Ribánszky Laci, a Magyar Osztály igazgatója üzente, hogy az mégsem megy, hogy Budapestről haditudósítok, foglalkozzak csak magyar belpolitikával. Beugrott a déja vu érzésem: a magyarországi politikával pontosan olyan kedvem volt foglalkozni, mint annak idején Újvidéki tévés pályafutásom elején az akkori jugoszláv/vajdasági förmedvényekkel.

A kényszer nagy úr, MTV, MTI felszámolva maradnak Torgyánék. Néhány hónapig tartott a kényszerpálya: interjúalanyként megvolt a már említett Torgyán, sőt 1992 közepén leautóztam Szegedre az MSZP kongresszusára, ahol Horn Gyulát kaptam mikrofonvégre. Azt hiszem, egyórás interjú volt. Ott kezdődött a kommunista utódpárt újjászületése. Két év múlva simán, az SZDSZ-szel együtt jóval több mint kétharmaddal kormányozhattak. Orbán őszinte sajnálatára.

Közben egy naplós vezércikkemben Grün és a békétlenek címmel írtam jelenetsorozatot a hazátlanok anyaországából:

Budapest. A „jugoszláv” nagykövetség és a Bajza utca közötti rész egyik békés utcája. Reggel. Hétköznap. Örülök, hogy megvan a kocsim.

Ezt az éjszakát is megúsztam: nem lopták el, nem törték fel, csak az egyik oldaltükörnek tekerték ki a nyakát. Nem hiszem, hogy a nyaktekerők hagyták volna a cédulát az ablaktörlő alatt. Elolvastam, s bevallom őszintén, hangosan felnevettem „Gabi, sok szerencsét a dezertáláshoz. Minden jót kívánunk. Szeretettel várlak a tárgyalásra.” Természetesen aláírás nem is kell hozzá. Visszaballagok a portáshoz, és megkérde­zem, hogy itt szálltak-e meg az újvidéki tévések. „Igen, Szabó úr van itt” – érkezik a készséges válasz. Már csak a kerek forma kedvéért kérdezem: „És Fekete elvtársnő is itt van?” Remélem, a választ önök is tudják. A részrehajlástól eleve mentesülve (érdemeim elismerése mellett) néhány év óta először észleltem humorérzéket az eszmei (és sok másféle) barikád túloldaláról, s ez őszintén megörvendeztetett.

A béke alapfeltétele ugyanis a humorérzék. A tétel ugyan nem szorul különösebb bizonyításra, mert elég, ha azt kérdezem önöktől: el tudják-e képzelni, hogy Milošević, Tuđman, Babić, Šešelj, Paroški... két nemzeti „acsar” között önfeledten humorizáljanak? Vagy hogy ezt tenné a Magyarok a Hazáért, Szerbiáért meg valami ismeretlen Fogalomért nevű szervezet „széles körű” tagsága is, fekete-viccversenyt rendezve? Pedig én pályáznék a következővel:

„Grün hosszú, évek után felkeresi Londonban élő barátját, Kohnt. Nem akar hinni a szemének, amikor egy hatalmas palotából libériás ajtónállók tisztelgése közepette a nyilvánvalóan dúsgazdag, de szemmel láthatóan magába roskadt Kohn egy vadonatúj Rolls Royce-ba igyekszik beszállni. Bátorságot véve Grün megszólítja:

– Mondd, öregem, ez a palota a tiéd?

– Igen – mondja lógó orral Kohn.

– S ezek a libériás inasok is nálad szolgálnak?

– Igen – hangzik az egykedvű, alig hallható válasz.

– És ez a gyönyörű autó is? – lelkendezik tovább Grün.

– Igen – szinte suttogás.

– Akkor meg miért vagy ilyen szomorú, öregem?

– Hát lehet egy igazi angol vidám, amikor éppen most elvesztettük Indiát?”

(A szerzői jogot a Tabáni Kakasban csentem Klein Péter barátomtól.)

Elképzelem Halasi elvtársat (akinek sok baja van Elvirával), amint éppen a Vlaovics házaspár ösztönző társaságában gondterhelt tekintettel az elveszett Horvátország és Szlovénia után bámul, és kesereg: „Hát lehet egy szerb...”

 

2022. június 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni

Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >

Tovább

Deli Andor, a megtollasodott pártkatona

Már most el lehet mondani, hogy Deli Andor vajdasági fideszes/vémeszes EP képviselő tíz évig ott volt >

Tovább

Mindenütt átutazó

Felidéztem egyik régi írását, amelyben arról számolt be, hogy Budapesten sem érzi magát se jobban, sem >

Tovább

Pásztor-kultusz építés

Pásztor István kitalált és érdemtelen személyi kultuszának építése, emlékművek emelése, kirakatünnepségek rendezése, alapítvány alapítása és díjosztogatás >

Tovább

Amikor jön a vonat

Ebből a történetből persze senki nem fog jól kijönni. Nem fogják megszólaltatni az olyan, Lovas és >

Tovább

Mindenki feleljen a saját tetteiért!

A fotón (Nyilas) mögött jól látszik,  a KJI molinója piros betűkkel hirdeti (az intézmény közösségi oldalán a >

Tovább

Hátha nem lesz csendes

Nem tehetek róla, az utóbbi időben nem a lúdtoll, nem is a kard jut eszembe, ha >

Tovább

Magyar alkotók szerepe a szerb avantgárdban

Annak ellenére, hogy a magyar avantgárd egyik vidéki centruma lehetett Újvidék és azon belül is az >

Tovább

Vigyázz, jön a vonat!

De kedvet kap-e egyetlen komoly ember is az újabb vezér személyi kultuszának az építésére, egy irányvesztett >

Tovább

Hátha!

Valójában a közép-európai fuvallatok egyre gyengébbek, az északról érkező orosz sztyeppe vonzereje egyre inkább elhatalmasodik. A >

Tovább

Pásztort választott magának a VMSZ nyája!

Pásztor Bálint a tisztújító közgyűlésen egyetlen szóval nem mondta, hogy számára a magyar közösség érdeke a >

Tovább

Szerbiában 10 éve csorbítják a politikai jogokat és a polgári szabadságjogokat!

A Freedom House szakértője azt is mondta, hogy „most Szerbiában fennáll a valós félelem attól, hogy  valamiféle >

Tovább