Ma Mária, Adrienn névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Hontalanul (4)
A SZER
Bódis Gábor
Ebben az időben már több újvidéki, sőt naplós is Budapesten tengette az életét. Németh Árpád és Hajni a Sky News-al a boszniai háborút járta, de itt volt a bázisuk. Kovács Laci és Korpa Béci az Új Magyarország külpolitikai rovatát erősítették. Gáspár Misu, Mucsi Géza, Balázs Attila egy ideig a Pesti Hírlapnál voltak, amelynek szerkesztősége a Belvárosban, az V. kerületben, valahol az Október 6. és a Mérleg utca környékén volt. Egy közeli, a legnemesebb szocialista értékeket ápoló lebujban találkozgattunk. Ott fogant meg a zseniális, biztos és gyors meggazdagodást garantáló ötletünk: čituljás azaz gyászjelentéseket közlő újságot csinálunk. Bódis Gábor:
Mert ez az anyaországban nem honosodott meg úgy, mint a volt Jugoszláviában. Még egy kicsit tökélesítettük is a tervet: az egyik fele gyászjelentéses lesz, a másik fele esküvős. Nem emlékszem, hogy ez miért ment füstbe. Talán csak nem megint a fránya pénz miatt?
Polgári foglalkozásként bejártam a SZER irodába és vidáman írtam a haditudósításaimat, amikor beütött a mennykő. Ribánszky Laci, a Magyar Osztály igazgatója üzente, hogy az mégsem megy, hogy Budapestről haditudósítok, foglalkozzak csak magyar belpolitikával. Beugrott a déja vu érzésem: a magyarországi politikával pontosan olyan kedvem volt foglalkozni, mint annak idején Újvidéki tévés pályafutásom elején az akkori jugoszláv/vajdasági förmedvényekkel.
A kényszer nagy úr, MTV, MTI felszámolva maradnak Torgyánék. Néhány hónapig tartott a kényszerpálya: interjúalanyként megvolt a már említett Torgyán, sőt 1992 közepén leautóztam Szegedre az MSZP kongresszusára, ahol Horn Gyulát kaptam mikrofonvégre. Azt hiszem, egyórás interjú volt. Ott kezdődött a kommunista utódpárt újjászületése. Két év múlva simán, az SZDSZ-szel együtt jóval több mint kétharmaddal kormányozhattak. Orbán őszinte sajnálatára.
Közben egy naplós vezércikkemben Grün és a békétlenek címmel írtam jelenetsorozatot a hazátlanok anyaországából:
Budapest. A „jugoszláv” nagykövetség és a Bajza utca közötti rész egyik békés utcája. Reggel. Hétköznap. Örülök, hogy megvan a kocsim.
Ezt az éjszakát is megúsztam: nem lopták el, nem törték fel, csak az egyik oldaltükörnek tekerték ki a nyakát. Nem hiszem, hogy a nyaktekerők hagyták volna a cédulát az ablaktörlő alatt. Elolvastam, s bevallom őszintén, hangosan felnevettem „Gabi, sok szerencsét a dezertáláshoz. Minden jót kívánunk. Szeretettel várlak a tárgyalásra.” Természetesen aláírás nem is kell hozzá. Visszaballagok a portáshoz, és megkérdezem, hogy itt szálltak-e meg az újvidéki tévések. „Igen, Szabó úr van itt” – érkezik a készséges válasz. Már csak a kerek forma kedvéért kérdezem: „És Fekete elvtársnő is itt van?” Remélem, a választ önök is tudják. A részrehajlástól eleve mentesülve (érdemeim elismerése mellett) néhány év óta először észleltem humorérzéket az eszmei (és sok másféle) barikád túloldaláról, s ez őszintén megörvendeztetett.
A béke alapfeltétele ugyanis a humorérzék. A tétel ugyan nem szorul különösebb bizonyításra, mert elég, ha azt kérdezem önöktől: el tudják-e képzelni, hogy Milošević, Tuđman, Babić, Šešelj, Paroški... két nemzeti „acsar” között önfeledten humorizáljanak? Vagy hogy ezt tenné a Magyarok a Hazáért, Szerbiáért meg valami ismeretlen Fogalomért nevű szervezet „széles körű” tagsága is, fekete-viccversenyt rendezve? Pedig én pályáznék a következővel:
„Grün hosszú, évek után felkeresi Londonban élő barátját, Kohnt. Nem akar hinni a szemének, amikor egy hatalmas palotából libériás ajtónállók tisztelgése közepette a nyilvánvalóan dúsgazdag, de szemmel láthatóan magába roskadt Kohn egy vadonatúj Rolls Royce-ba igyekszik beszállni. Bátorságot véve Grün megszólítja:
– Mondd, öregem, ez a palota a tiéd?
– Igen – mondja lógó orral Kohn.
– S ezek a libériás inasok is nálad szolgálnak?
– Igen – hangzik az egykedvű, alig hallható válasz.
– És ez a gyönyörű autó is? – lelkendezik tovább Grün.
– Igen – szinte suttogás.
– Akkor meg miért vagy ilyen szomorú, öregem?
– Hát lehet egy igazi angol vidám, amikor éppen most elvesztettük Indiát?”
(A szerzői jogot a Tabáni Kakasban csentem Klein Péter barátomtól.)
Elképzelem Halasi elvtársat (akinek sok baja van Elvirával), amint éppen a Vlaovics házaspár ösztönző társaságában gondterhelt tekintettel az elveszett Horvátország és Szlovénia után bámul, és kesereg: „Hát lehet egy szerb...”
Következő cikk: Torda – falu, ahol leáll az élet
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A HATALOM ÉS A TÁJÉKOZTATÁS ÖSSZEOLVADÁSA
A közösségi hálón Juhász Andreáról csak azt az adatot lehet találni, hogy az Újvidéki Rádió Faluműsor >
Lesz itt jobb, vagy erre rámegyünk?
Láttuk ennek az őrületnek a kezdetét és muszáj látnunk a végét is. Márpedig, ha van erő, >
A halálnál is rosszabb: a szolgaság
Karinthy nyomán akarva-akaratlanul arra gondolok, hogy napjaink háborús fenyegetése sokszor a szabadság megnyirbálásával jár. A háború >
Állítsuk meg Pásztor Bálintot!
Vojvodity (Bólogató) Ágnesünk 2024. július 15-én hasonló, alákérdezős „élő interjút” készített Nyilas Mihály oszlopos véemeszes káderrel >
„A jelenben is a múltban élünk. Mindig siratjuk a múltat.”
A Szabó Angéla tömör, nemzeti közösségi tanulmánynak is beillő, egy magyar faluközösség életéről szóló tényszerű írásában >
Alaptalan önreklámozás
Hiába a bugyuta, tortás jubileum és a kínos önreklámozás, a Grimasz melléklet csak akkor lesz ismét >
„Kitaposott úton” folyik a közösségrombolás
Az, hogy időközben 70 ezer magyarral lettünk kevesebben, nem a közösség és tagjainak a jogaiért, méltóságáért >
Tényleg nincsen, aki ezt megállítsa?
Mindezen túl, azt hiszem, végső ideje lenne egy kicsit magunkba nézni. Egy cseppet elmélázni azon, hogy >
Gazdátlan telefonfülkék
Feltették-e a kérdést a helyi vezetők, hogy mi szükség van a falu központjában két gazdátlan, használaton >
„BELGRÁD NEM AKAR ELFOGADNI BENNÜNKET”
Az „elégedetlenségtől forrongó Szerbiában” az albánok tiltakozásával most a nemzeti kisebbségi közösségek kérdése is kiéleződött, napirendre >
FIDESZ JANICSÁRKÉPZŐ VAJDASÁGBAN IS?
Hogyhogy az MCC mint „tehetséggondozó intézmény” „partnere” nem a Magyar Nemzeti Tanács, vagy valamelyik szakmailag érintett >
Tisza Pártra várunk!
A probléma a közösséggel az, hogy nincsen egyetlen olyan politikai párt vagy civil szervezet sem, amely >