Ma Paulina, Tamás névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Hontalanul (3)
A médiaháború peremén
Bódis Gábor
Néhány vajdaságit sikerült beprotezsálnom Alihoz, többek között Süli Zolit és Korhecz Tamást. A Panorámától végleg akkor mentem el a kedvem, amikor egy tervezett határon túli műsor előkészítő tanácsába hívtak és az értekezleten a főszerkesztő „szép magyar arcokat” akart műsorvezetőknek. Ez egy kicsit sok volt nekem. Chrudinák nem maradt meg az Antall-vonalnál, hanem csurkább lett a Csurkánál. Bódis Gábor:
1992. januárjában már javában dúlt a médiaháború Magyarországon: az SZDSZ és az újra éledező MSZP holdudvarához tartozott újságírók és más értelmiségiek álltak szemben az MDF jobboldali és még jobboldalibb (Csurka) csapatával. Régi valós vagy vélt sérelmek vívtak kegyetlen csatát a tévében, rádiókban, újságokban.
Liberális alapállásom miatt aligha kerülhettem el, hogy jobban összefonódjak a szabaddemokratákkal, habár formálisan semmilyen párthoz nem tartoztam. Elég volt egyszer a Jugoszláv Kommunista Szövetséghez. Habár, ahogy elnézem azóta is ezeket a pártokat, hát az sem volt rosszabb.
Még Újvidéken voltam a televízióban, amikor Konrád György volt az egyik műsorunk vendége, én meg a műsorvezető. Azt hiszem Végel Laci szervezte a dolgot. Nagyszerű érzés volt az anyaországban akkor még mindig tiltólistán levő Konráddal találkozni. Egy egészen más világ szelleme sugárzott belőle. Később a rendszerváltás idején interjút készítettem immár Budapesten az íróval.
Évekkel később, Kasza László SZER-es haverommal voltunk náluk Budán vacsorázni és egy egész estét végigdumálni. Rögtön megtaláltuk a közös ügyet: fehér száraz borból, azaz rizlingből készült fröccsöt ittunk. Konrád és Kasza felidézték azt a történelmi pillanatot, amikor a kilencvenes évek elején ők ketten ajánlották Soros Györgynek a rendkívül tehetséges ifjú magyar politikust, Orbán Viktort. Kb. tíz évvel később ismét összefutottak egy fogadáson Sorossal, aki „megköszönte” nekik a nagyszerű ötletüket.
Ilyen „ideológiai” háttérrel kezdtem bele egy újabb pályafutásba ezúttal Budapesten. Több helyre is dolgoztam: rendszeresen a Szabad Európának (1990. Óta a Bajcsy-Zsilinszky úton volt az irodájuk), a Magyar Televíziónak (Szabadság tér), az MTI-nek (Naphegy tér) és irogattam a Beszélőnek is, akik valahol a Rákóczi-térnél voltak. Akkoriban Kiss Ilona szerkesztette a leghíresebb egykori magyar szamizdatot. Na, egyelőre ennyi elég az SZDSZ-es vonalból.
A 2010-es Fidesz egyeduralomig tartó médiaháború mindkét oldalán voltak ugyanis haverok. Elsősorban a Magyar Televízió akkori (1992) híradójának főszerkesztője, Pálfy G. István, aki az Antall-féle csapat egyik legfontosabb szereplője volt és akit emiatt hatalmas ellenszenv övezett a baloldalon. Picúr fogadott be az MTV-be, miután majd egy évig tudósítottam nekik Újvidékről. Sőt, elintézte, hogy egy hónapig az MTV Benczúr utcai székházában lakjak, ingyen és bérmentve. Mondjuk úgy készített velem interjút a híradós stáb (Járai Jutka), hogy az asztalomon egy szétterített és a kamerával jól befogható kormánylap (Új Magyarország) terpeszkedett. Mintegy tudatva, hogy ha határon túli, akkor csak a jobboldalon lehet. Változott azóta valami?
Pálfy G. munkát is adott, az éjfél körüli utolsó híradókat szerkesztgettem a Szabadság téren. Esti műszak volt, napközben meg a Szabad Európában tartottam rajta a szemem a délszláv háborún.
Picúrral azóta is jól megvagyok. Annak ellenére, hogy egy idő után otthagytam az MTV-t. Tisztán ideológiai okokból: a SZER-ben többet fizettek.
Másfél évtizeddel később ismét összehozott a sors Picúrral. Méghozzá a Duna TV-ben, ahol ő MDF-es kurátor volt, én meg hírigazgató. Amiben csak lehetett, segített.
És még egy epizód kívánkozik ki belőlem a „rettenetes” Pálfy G. kapcsán. Túl a Fidesz 2010-es kétharmados győzelmén és a kirúgásunkon, egy asztaltársaságunk volt a Belgrád rakparton levő Szegedi Halászcsárdában. Ide csak kirúgott közmédiások (főleg dunások) jöhettek. Egyszer, nagy örömömre, megjelent Picúr is. Méghozzá egy Népszavával a hóna alatt!
Időközben az Élet és irodalom-ban leírta, hogy miben tévedett a médiaháborúban annak idején és hogyan lett a Fidesz-ellenes „népfront” lelkes támogatója. Antall-párti, majd Dávid Ibolya-párti maradt. Higgyék el, ez egy egészen szerethető vonulat.
A másik jobboldali kötődésem a Panorámához és annak szigorú és vaskezű főnökéhez, Chrudinák Alajoshoz fűzött. Emigrálásom előtt a Panoráma stábjai gyakran jártak Újvidéken, a Napló szerkesztőségében és én is bedolgoztam a műsorba. Ali, így nevezték a főszerkesztőt, nagyon korrekt módon azt mondta Budapestre érkezésemkor, hogy bármikor felvesz a szerkesztőségbe. A baj az volt, hogy a SZER-hez jobban vonzódtam. Anyagilag is.
Néhány vajdaságit sikerült beprotezsálnom Alihoz, többek között Süli Zolit és Korhecz Tamást.
A Panorámától végleg akkor mentem el a kedvem, amikor egy tervezett határon túli műsor előkészítő tanácsába hívtak és az értekezleten a főszerkesztő „szép magyar arcokat” akart műsorvezetőknek. Ez egy kicsit sok volt nekem. Chrudinák nem maradt meg az Antall-vonalnál, hanem csurkább lett a Csurkánál.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az intrika, mint uralkodó narratíva
A jelenlegi zűrzavaros évek, különösen kedveznek, az intrikusoknak. A posztigazság korában az intrika uralkodó narratíva lett, >
Új magyar érdekvédelmi szervezet szükséges!
Az országban folyó néplázadás nyomán, amit már „III. szerb felkelésnek” is neveznek – a Vajdasági Magyar >
Egy másik stratégia
A Kardos Andrással folytatott vitájában Bauernek van egy elejtett mondata az eddigi ellenzék felelősségéről: „önkényuralmi rendszerek >
„Én bízom a falu jövőjében”
A napokban került a kezembe egy régi könyv Szentlászlóról, arról az Árpád-kori kelet-szlavóniai kis faluról, amelyet >
Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően
A jobb napokat is megélt Hét Nap – a Magyar Szóhoz, a Pannon RTV-hez és a >
A vitustánc folytatódik
Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >
PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK
A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >
Hét hónappal később
Az összecsődült tömeg hangosan kommentálta a történteket, az emberek végtelenül dühösek voltajk, soha még nem láttam >
A vereség tudomásulvétele
Tizenhárom év egy a politikai garnitúra életében nagy idő. Amit tizenhárom év alatt nem tudott megoldani, >
Politikusok a csendőrök sorfala mögött
Kritikusan gondolkodtam a 2000 után hatalomra kerülő pártokkal szemben is. De van egy különbség a 2000-ben >
Tito immár nem közéleti, hanem magánéleti téma
Azt viszont egymással versengve bizonygatták, hogy Tito idejében az ember éjfél után nyugodtan indulhatott az ember >
A kelet-közép-európai nacionalizmusok és a nemzeti kisebbségek
Orbán egy rugalmas eszmére gondol, így például a kisebbségi ”többlet-jogosítványokra” utal, de ide sorolható a kisebbségi >