2022. június 25. szombat
Ma Vilmos, Viola, Vilma névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Hontalanul (2)

Budapest – az első nekifutás

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Budapest – az első nekifutás

Aznap, mesélte a Laci, a külügyminisztériumban volt tudósítani. Jeszenszky Géza külügyminiszternél éppen a szlovén diplomácia főnöke járt és aznap az volt az utolsó tárgyalása. Legnagyobb meglepetésére, Jeszenszky behívta az irodájába és megkérdezte tőle, hogy mint vajdasági értelmiségi hogyan érzi magát Magyarországon. Laci azt mondta, hogy minden OK, talán csak egy kis nehézsége van: külpolitikai újságíróként nehezen tud utazni a piros jugoszláv útlevéllel. A külügyminiszter erre azt mondta: semmi gond nincs, ezt el lehet intézni (1993-at írunk!). Bódis Gábor:

A szegedi krónikából kimaradt egy kellemes epizód: vannak jó pillanatai is a menekültsorsnak. A már említett nagybácsim, Lali bácsi, volt korházigazgató és szülész főorvos lévén, közismert ember volt a városban. Amikor néhanapján együtt elballagtunk a piacra, akkor minden második ember ráköszönt, ő meg, csak úgy mellékesen, odasúgta nekem: Őt is én szültem!

Azt nem tudom, hogy a helyi rendőrkapitány evilágra hozatalában volt-e annak idején valamilyen szerepe, mindenesetre néhány héttel megérkezésem után ellátogattunk a rend helyi őreinek székhelyére. A kapitány úr nagy tisztelettel fogadta Lali bácsit (lehet, hogy a gyermekeit „szülte”?) és kávéval kínált bennünket. Megittuk és már hozták is a ropogós, új tartózkodási engedélyt.

Csak, akik megjárták akkortájt a mostohaanyaország bürokráciáját és a hivatalnokok hamisítatlan arroganciáját tudja értékelni, hogy milyen csoda történt velem.

De ha már a csodáknál tartunk: nekem még egyben volt részem. Kb. egy évvel később, 1993 elején összefutottam a teniszpályán Kovács Lacival, aki kollegám és főnököm volt az Újvidéki Televízióban, sőt sorstársam is, mert együtt rúgtak ki bennünket. Laci utána a Yutelben volt, majd a Zágrábi TV-ben és kb. akkor költözött Pestre, amikor én is. Régi haverja, a Szegedről indult Regős Sanyi, akinek jó kapcsolatai (például a felesége) voltak az akkori kormányzó pártban, az MDF-ben, talált neki egy állást az Új Magyarországban, ahol külpolitikusként dolgozott.

Aznap, mesélte a Laci, a külügyminisztériumban volt tudósítani. Jeszenszky Géza külügyminiszternél éppen a szlovén diplomácia főnöke járt és aznap az volt az utolsó tárgyalása. Legnagyobb meglepetésére, Jeszenszky behívta az irodájába és megkérdezte tőle, hogy mint vajdasági értelmiségi hogyan érzi magát Magyarországon. Laci azt mondta, hogy minden OK, talán csak egy kis nehézsége van: külpolitikai újságíróként nehezen tud utazni a piros jugoszláv útlevéllel. A külügyminiszter erre azt mondta: semmi gond nincs, ezt el lehet intézni (1993-at írunk!). Ha van még hasonló helyzetben levő vajdasági kollegája, szóljon nekik. A teendő egyszerű: be kell jelentkezni állampolgársági igénnyel (10 ezer forint) az illetékes önkormányzatba. Ezt követően írjunk (mármint a Laci, meg aki még jelentkezik nála) egy listát a nevekkel és a mellékelt okmánnyal (önkormányzati bejelentkezés) adjuk át a titkárnőjének.

Tekintettel, hogy Laci haveromnak óriási dumája volt (nemcsak magyarul, hanem szerbül is) egészséges szkepszissel fogadtam a mesét.

Szóltam néhány sorstársamnak, akik nem fogadták kitörő örömmel a kínálkozó alkalmat és általában az otthon maradt ingatlan(ok) feletti aggodalmuk felülírta a magyar útlevél iránti sóvárgásukat. Ilyen gondom nem akadt. Ezért hát a 7. kerületi önkormányzaton (a New York kávéházzal szemben) annak rendje és módja szerint állampolgárságért folyamodtam.

Végül maradtunk ketten a listán, a Laci meg én, mert az ő korteskedése is fennakadt a hazai ingatlanok ügyén. Néhány hónappal később már ropogós magyar útlevéllel utaztam Münchenbe, a Szabad Európa Rádió székhelyére.

 

2022. június 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Vajon milyen jövő vár egy ilyen városra?

A folyamat lassú, mert sokan a saját becsületük kérdésének tartják mindenek ellenére is kitartani. Orvosok, tanárok, >

Tovább

Ez is az én Európám!

Európa messze volt, a szerb álkatonai egységek közel. Újvidék tele volt terepszínű egyenruhás patriótával. Akadtak csinos >

Tovább

Lesz-e kihívója a VMSZ-nek?

Félő, hogy – amennyiben a VMSZ-nek nem lesz ellenzéki alternatívája – az októberi nemzeti tanácsi választásokon >

Tovább

A Dagi

A nyolcvanas évek első felében volt két riportutam, mindkettőre elkísért Horváth Laci (a Dagi) operatőr barátom >

Tovább

Kérdezni mert – menesztették!

A sajtóhírekből azt a benyomást lehet szerezni, hogy Szabó Dékány Zsófia esetében olyan személyt váltottak le, >

Tovább

Szerbia: egyre távolabb az EU-tagságtól

A nyilatkozat egészen logikus és értelmes lenne, ha nem tudnánk, hogy Kovács a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

A lelkiismeretét megnyugtató behódoló értelmiségi réteg

Manapság senki sem kívánja megváltoztatni a világot, a mai értelmiségi establishment tagjai Musil Szakadék Nagyszálló teraszának >

Tovább

A nagy átejtés

Nem Fekete Elvirával van baj, hanem azokkal, akik hajbókoltak előtte. Elvira már javíthatatlan, sőt annyira negatív >

Tovább

Barnul már a határ

Tárgyi bizonyítékok ide, tárgyi bizonyítékok oda, lejárt a munkaidő. Elegánsan kellett hát megoldani a dolgot. Azt >

Tovább

Pesszimista tragikomédia

Véletlen? Korántsem, és mindent a Szerbiai Televízió elképesztő propagandájával sem lehet magyarázni. Észérvek itt már nem >

Tovább

Rongy Elek és a többiek

Mit fog mondani az utolsó szó jogán az Elnémult Nincstelenek Szakszervezete és annak becses generálja, Butrosz? >

Tovább

Fiúk, gyertek haza!

1992 végén Szerbiában (Kis Jugoszláviában) akkor sorsdöntőnek tűnt választásokat tartottak és a lehetőség annyira fellelkesített, hogy >

Tovább