Ma Andrea, Ilma, Apolló, Aladár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
A nemzeti érzés elmocsárosodása
Végel László
Az elmúlt 2-3 évtizedben a nemzeti identitás előtérbe került, amit nem sérelmezek, hiszen a XX. század végén és századunk elején, tetszik vagy nem tetszik, előtérbe került az identitás. Szinte minden vita az identitás közelében köt ki. A globalizmus korában akad rá bőven magyarázat. Főleg abban látom a magyarázatát, hogy ezekben az évtizedekben olyan civilizációs változások játszódtak le, amelyek arra ösztökélnek bennünket, köztük engem is, hogy újra gondoljuk a nemzeti identitás ügyét, ami nem könnyű, hiszen tele van buktatóval. Az viszont gondbaejtő, hogy az újragondolás helyett a nemzeti érzés sajnálatosan elmocsárosodik. Weöres Sándor napjainkban nagyon időszerű költő lett. Végel László:
2022. május 27., péntek
Az utóbbi években gyakran veszem elő Weöres Sándor A teljesség felé című könyvét. A hatvanas években a nyugati kiadású Tűzkút című verseskötetét ilyen olvasgattam ilyen lelkesen, hiszen nagy felfedezés volt számomra. Nem csupán másféle költői nyelv okán, hanem a másféle életérzés miatt is. Akkor már túl voltam a hermetikus irodalmi nyelv buktatóin, katonai szolgálatom idején vitába is kerültem a hermetikus modernistákkal, s a Magyar Szó Kilátójában megírtam a lombikirodalomról szóló vitacikkemert, amellyel nem más, mint Hornyik Miklós szállt szembe. Éppen ő, aki 1990 után a valóságirodalom nagy pártfogója lett. Még ő sem vette észre, hogy az Egy makró emlékirataiban „több valóság van”, mint azokban a művekben, melyekben ő valóságot vélt felfedezni. Ebben az időben a vajdasági magyar irodalomban már polgárjogot nyert a modernista irodalmi diskurzus, csakhogy elkerülte a figyelmet, hogy nemcsak másként kell írni, hanem másról is. Az Egy makró emlékiratai kézirata a Forum Kiadó valamelyik fióljában hevert, Juhász Géza kedvenc gimnáziumi magyartanárom sajnálkozva közölte, hogy egyelőre ne számítsak a kiadásra. Nem állítom, hogy rosszindulatú volt, őszinte meggyőződéssel adta elő, hogy ez a regény nem méltó a kiadásra. Rosszindulatról azért sem lehetett szó, mert arra buzdított, próbálkozzak újabb regény írásával, mert tehetséget érez bennem, de ez a mű még nem kiforrott. Regényemet Weöres Sándor és Aleksandar Tišma mentette meg az enyészettől és természetesen az éppen akkor a Forumba került új szerkesztő, Utasi Csaba. Weöres Sándor verseinek ismeretében tisztában voltam azzal, hogy nem csak azért dicsérte a Makrót, mert másként, hanem azért is, mert másról is szólt. Az évekkel később kezembe kerülő Teljesség felé című könyve feltárta előttem az eretnek Weöres világát is. Az 1945-ben megjelent könyvet az egyik budai antikváriumban fedeztem fel, ezért olvastam megilletődve Weöres nyílt levelének komplexitását. A nyelvi vonatkozásra koncentráló kritikusok figyelmét elkerülte, hogy Weöres pontosan érzékelte a regény másik dimenzióját, az eretnek életérzést. Ezt érzékelték egyébként, a német és a horvát kritikusok is. A Teremtés könyvét valaki elcsórta tőlem, s sok év után az egyik gyűjteményes kötetben bukkantam rá. Annyi év után szüntelenül a fülemben cseng a Teremtés könyvének egyik mondata. „Nemzetük életét elmocsárosítják, kik nemzetük valódi, vagy vélt erényeit hangoztatják s a kíméletlen bírálatot tűrni nem akarják”. A mondat sajnálatos paradoxonra mutat rá. Az elmúlt 2-3 évtizedben a nemzeti identitás előtérbe került, amit nem sérelmezek, hiszen a XX. század végén és századunk elején, tetszik vagy nem tetszik, előtérbe került az identitás. Szinte minden vita az identitás közelében köt ki. A globalizmus korában akad rá bőven magyarázat. Főleg abban látom a magyarázatát, hogy ezekben az évtizedekben olyan civilizációs változások játszódtak le, amelyek arra ösztökélnek bennünket, köztük engem is, hogy újra gondoljuk a nemzeti identitás ügyét, ami nem könnyű, hiszen tele van buktatóval. Az viszont gondbaejtő, hogy az újragondolás helyett a nemzeti érzés sajnálatosan elmocsárosodik. Weöres Sándor napjainkban nagyon időszerű költő lett.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >