2023. február 5. vasárnap
Ma Ágota, Ingrid, Etelka, Léda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

A nemzeti érzés elmocsárosodása

Végel László
Végel László
A nemzeti érzés elmocsárosodása

Az elmúlt 2-3 évtizedben a nemzeti identitás előtérbe került, amit nem sérelmezek, hiszen a XX. század végén és századunk elején, tetszik vagy nem tetszik, előtérbe került az identitás. Szinte minden vita az identitás közelében köt ki. A globalizmus korában akad rá bőven magyarázat. Főleg abban látom a magyarázatát, hogy ezekben az évtizedekben olyan civilizációs változások játszódtak le, amelyek arra ösztökélnek bennünket, köztük engem is, hogy újra gondoljuk a nemzeti identitás ügyét, ami nem könnyű, hiszen tele van buktatóval. Az viszont gondbaejtő, hogy az újragondolás helyett a nemzeti érzés sajnálatosan elmocsárosodik. Weöres Sándor napjainkban nagyon időszerű költő lett. Végel László:

2022. május 27., péntek

Az utóbbi években gyakran veszem elő Weöres Sándor A teljesség felé című könyvét. A hatvanas években a nyugati kiadású Tűzkút című verseskötetét ilyen olvasgattam ilyen lelkesen, hiszen nagy felfedezés volt számomra. Nem csupán másféle költői nyelv okán, hanem a másféle életérzés miatt is. Akkor már túl voltam a hermetikus irodalmi nyelv buktatóin, katonai szolgálatom idején vitába is kerültem a hermetikus modernistákkal, s a Magyar Szó Kilátójában megírtam a lombikirodalomról szóló vitacikkemert, amellyel nem más, mint Hornyik Miklós szállt szembe. Éppen ő, aki 1990 után a valóságirodalom nagy pártfogója lett. Még ő sem vette észre, hogy az Egy makró emlékirataiban „több valóság van”, mint azokban a művekben, melyekben ő valóságot vélt felfedezni. Ebben az időben a vajdasági magyar irodalomban már polgárjogot nyert a modernista irodalmi diskurzus, csakhogy elkerülte a figyelmet, hogy nemcsak másként kell írni, hanem másról is. Az Egy makró emlékiratai kézirata a Forum Kiadó valamelyik fióljában hevert, Juhász Géza kedvenc gimnáziumi magyartanárom sajnálkozva közölte, hogy egyelőre ne számítsak a kiadásra. Nem állítom, hogy rosszindulatú volt, őszinte meggyőződéssel adta elő, hogy ez a regény nem méltó a kiadásra. Rosszindulatról azért sem lehetett szó, mert arra buzdított, próbálkozzak újabb regény írásával, mert tehetséget érez bennem, de ez a mű még nem kiforrott. Regényemet Weöres Sándor és Aleksandar Tišma mentette meg az enyészettől és természetesen az éppen akkor a Forumba került új szerkesztő, Utasi Csaba. Weöres Sándor verseinek ismeretében tisztában voltam azzal, hogy nem csak azért dicsérte a Makrót, mert másként, hanem azért is, mert másról is szólt. Az évekkel később kezembe kerülő Teljesség felé című könyve feltárta előttem az eretnek Weöres világát is. Az 1945-ben megjelent könyvet az egyik budai antikváriumban fedeztem fel, ezért olvastam megilletődve Weöres nyílt levelének komplexitását. A nyelvi vonatkozásra koncentráló kritikusok figyelmét elkerülte, hogy Weöres pontosan érzékelte a regény másik dimenzióját, az eretnek életérzést. Ezt érzékelték egyébként, a német és a horvát kritikusok is. A Teremtés könyvét valaki elcsórta tőlem, s sok év után az egyik gyűjteményes kötetben bukkantam rá. Annyi év után szüntelenül a fülemben cseng a Teremtés könyvének egyik mondata.  „Nemzetük életét elmocsárosítják, kik nemzetük valódi, vagy vélt erényeit hangoztatják s a kíméletlen bírálatot tűrni nem akarják”. A mondat sajnálatos paradoxonra mutat rá. Az elmúlt 2-3 évtizedben a nemzeti identitás előtérbe került, amit nem sérelmezek, hiszen a XX. század végén és századunk elején, tetszik vagy nem tetszik, előtérbe került az identitás. Szinte minden vita az identitás közelében köt ki. A globalizmus korában akad rá bőven magyarázat. Főleg abban látom a magyarázatát, hogy ezekben az évtizedekben olyan civilizációs változások játszódtak le, amelyek arra ösztökélnek bennünket, köztük engem is, hogy újra gondoljuk a nemzeti identitás ügyét, ami nem könnyű, hiszen tele van buktatóval. Az viszont gondbaejtő, hogy az újragondolás helyett a nemzeti érzés sajnálatosan elmocsárosodik. Weöres Sándor napjainkban nagyon időszerű költő lett.

 

2022. június 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Menekülés a politikamentes irodalomba

A kisebbségi író nyelve állandó kettős tükörben létezik, világa ettől lesz hiteles. Ez egyszerre a szegénység >

Tovább

Deli Andor nem támogatta, hogy bíróság vizsgálja ki az orosz háborús bűnöket

A Péterrévéről elszakadt fiatal képviselő, Deli Andor azóta több alkalommal is bizonyította, hogy nem a vajdasági >

Tovább

A Csillag

Manapság túl sok a tévedhetetlen, aki büszkén hirdeti, hogy a nyílegyenes nemzeti úton birtokolja az igazságot. >

Tovább

Nincsenek új megbotránkoztatók

Ritkul körülöttünk a levegő, emlékeztet Anikó. Arra gondolok, hogy az elmúlt egy-két évben sok közeli barátom >

Tovább

„Úgy lesz jó, ahogy lesz”?

Pásztor rádiónyilatkozata két csődöt jelentett be egyszerre: az egyik a szerbiai nemzeti kisebbségi politika csődje, hiszen >

Tovább

Mindig Nyugatra menj...

Nem vagyok Nyugat-imádó, de bevallom: jelenleg sajnos nincs más út, bármennyire is álmodozok arról, hogy legyen. >

Tovább

Senkit nem szabad kényszeríteni más nemzeti és vallási ünnepének ünneplésére, se a vallási szertartásokon való részvételre!

Senki nem vonja kétségbe, nem kérdőjelezi meg, hogy a vallásukat gyakorló pravoszláv szerbek megünnepeljék Szent Száva >

Tovább

„Tordán elégedettek”?

Cikkírónk általában nem veszi magának a fáradtságot, hogy körülnézzen a faluban és elbeszélgessen az emberekkel arról, >

Tovább

A népszámlálási eredményekre várva

Nincs válasz a legfontosabb kérdésre: van-e ellenzéki program? Van-e baloldali vagy liberális alternatíva? Vagy pedig arról >

Tovább

Összeborulás vagy elszámoltatás?

Amennyiben a vajdasági magyar közösség helyzetének megvitatására irányuló párbeszédre, vagy változásra  a VMSZ vezetésében és politikájában >

Tovább

„A kézfogás csodája”

Az MNT „alapította” Magyar Szó napilap is a pásztorvilág építésének az egyik tartópillére. Erdődi Edvinát a >

Tovább

Ez lenne Lovas tandíja?

A „példamutató beruházással” kapcsolatban felvetődik az is, hogy Pásztor Istvánnak miért éppen a Szabadkai Városi Könyvtár >

Tovább